Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ofalu I—II. 283 3. Feltűnő módon sem a komolyabb fegyverzetű, tehetősebb férfiak, sem nőtestvéreik nem alapítottak új településükön családot, nemigen keveredtek el a közelebbi környékről verbuválódott, helyi (?) népességgel. 4. E kisebb részben nyugati szláv, főként azonban délszláv—dunai bolgár környezetből származó fegyveres harcosok életkorából, sebesüléseiből, fegyvereik származási helyéből arra következtethetünk, hogy Pribina főként Mosaburg létesítése előtti bolyongása idején (s talán még Mosaburg kiépítésének kezdeti fázisában) támaszkodott rájuk. Helyzetének konszolidálódása után azonban, úgy látszik, fegyvereseinek erre a részére, mely az új körülményekhez, követelményekhez igazodni már nem tudott, többé nem volt szüksége. Ezért is kerültek ezek a harcosok szokatlan módon a központtól távolabb, egy félig-meddig pogány szokásokat követő közösségbe (ahol ellenben igazából mégsem tudtak meggyökerezni), hiszen a Pribina körül formálódó új nemesi réteg nyugati orientáltságával szemben még sokkal szorosabb szálakkal kötődtek a múlthoz, egy túlhaladni szándékolt más világhoz. II. Garabonc I közösségének másik részét a tradicionális kiscsaládi kapcsolatok jellemzik. Feltűnő azonban — főként a rekonstrukció II. variánsa szerint —, hogy milyen gyakran csonkák ezek a családok, milyen sokszor hiányzik az 1. generációnál a férj vagy a feleség, olyannyira, hogy kivételnek azt tekinthetjük, ha a házastársak mindegyike itt van eltemetve. Az I. variáns szerint hiányzik az 140, az I 52. (második) és az I 70. felesége, ill. az I 31, 68. és 77. férje, míg a II. variáns szerint nem lett az 149, 52, 55, 62, és 81. felesége eltemetve, s hiányzik az 17, 31, 32, 54/A. és 79. férje. Bár a fegyveres férfiak vonatkozásában érintettük már ezt a kérdést, érdemes most esetükben is egy másik aspektusból visszatérni erre. Garabonc I. csonka családjai: (1. generációs szülő, 2. generációs gyermekei) (I. variáns) Szülő I 40 (férfi) I 52 (férfi) I 70 (férfi) I 31 (nő) I 68 (nő) I 77 (nő) Szülő I 49 (férfi) Gyermek I 5 (60-67, ill. 46-55 éves) I 14 (63-67, ül. 51-60 éves) I 35 (63-67, ill. 56-65 éves) I 39 (49-55, ill. 46-55 éves) I 73 (48-52, ill. 36-45 éves) I 24 (32—41, ill. 26-35 éves) I 54/A (63-69, ill. 56-65 éves) I 54/B (52—58, ül. 46-55 éves) I 71 (65-69, ül. 56-65 éves) csak unokája lett itt eltemetve (II. variáns) Gyermek I 57 (23-x, ül. 20-40 éves) I 70 (44-48, ül. 46-55 éves) I 76 (30-60, ül. 51-60 éves) I 78 (49—55, ül. 41—50 éves) I 52 (férfi) I 35 (63-67, ül. 56-65 éves) I 39 (49-55, ül. 46-55 éves) I 55 (férfi) I 51 (37-43, ül. 35-40 éves) I 62 (férfi) csak unokái lettek eltemetve I 81 (férfi) csak unokája lett itt eltemetve I 7 (nő) csak lányának férje lett eltemetve I 31 (nő) I 24 (32-41, ül. 26—35 éves) I 32 (nő) 11 (21—25 éves) 28 (0,5-1,5, ül. 0-1 éves) 44 (1,5-3, ül. 1-3 éves) 45 (9—14, ül. 11—15 éves) 46 (2,5-4, ül. 2-4 éves) ? felnőtt korú, csak unokája lett itt eltemetve I 54/A (nő) I 3 (3-6, ül. 4-6 éves) I 79 (nő) csak unokája lett itt eltemetve Ezeknél a csonka családoknál szinte kivétel nélkül felnőtt korú gyermekek lettek eltemetve, különösen az I. variáns szerint, de a Il.-ban is csak az I 32. és I 54/A. nők gyermekei közül haltak meg már infans korban is. Ez annál is szokatlanabb, mert a korszakra jellemző, hogy a gyermekek mintegy fele már néhány éves korában meghalt. Mivel pedig a temetőben elég gyakran temettek el kisgyermekeket is, azt sem állíthatjuk, hogy ezek számára másutt volt egy temetőrész, azért hiányoznak innen. Ezért valószínű, hogy a 2. generáció gyermekei már felnőttként érkeztek ide idős, 1. generációbeli szülőjükkel egyetemben (akik közül az egyik vagy a másik talán már korábban meghalt, ezért nem került itt sírba). Azaz a testvérkapcsolat mellett az idős szülő — felnőtt gyermek kapcsolat volt a másik jellemző rokoni kapcsolat a Garabonc I. közösséget létrehozó egyének között. Abban a két esetben pedig, amikor a csonka családból kiskorú gyermekeket temettek el, feltehető, hogy a szülők valójában nem az 1., hanem a 2. generációba sorolandók, s kiskorú gyermekeik már a 3. generációba tartoznak. Itt a férjek vagy azért hiányoznak, mert (már korábban?) másutt (esetleg mint harcosok valamelyik távolabbi hadszíntéren) haltak meg, vagy mert túlélték asszonyukat, és már a tovább költözött közösség új temetőjében lettek eltemetve. III. A közösség alapító tagjai által létrehozott teljes kiscsalád, amelyből mindkét szülő és a gyermekek, sőt az unokák is ebben a temetőben lettek elhantolva, a legkevésbé jellemző Garabonc I. közösségére. Garabonc I. teljes kiscsaládjai: (1. generációs szülő, 2. generációs gyermek) (I. variáns) Szülő 17 + 8 I 9/A + 52 Gyermek csak menyük lett itt eltemetve I 21 (42-51, ül. 36-45 éves)