Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)
Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.
274 Szőke Béla Miklós A NYAK ÉKSZEREI GYÖNGYÖK Szemes mozaikgyöngyök Garabonc I két sírjában, a 24. aduitus korú nő és a 47. kislány nyakláncába volt egy-egy szemes mozaikgyöngy fűzve; az előbbi sírban volt egy В I 1 d típusú, aranyozott bronz szőlőfürtcsüngős fülkarikapár, az utóbbiban pedig egy egyszerű kis lemezgombocska volt még. A szemes mozaikgyöngyök tipológiáját Reinhard Andrae dolgozta ki (ANDRAE 1973, 101—198). Rendszere szerint a 47. sír gyöngye a MAP 0121 variánshoz tartozik, annak megjegyzésével, hogy itt a sötétkék szemet közvetlenül nem fehér, hanem sárga gyűrűcske veszi körül. A 24. sír gyöngyszeme a MAP 0320 variánshoz sorolható, de szemmel láthatóan selejtes példány, a szemrész rendellenesen megnyúlt. Egyik gyöngyszem sem tartozik az elterjedtebbek közé. A MAP 0121 kizárólag a peremterületekre jellemző (ANDRAE 1973, 122, Karte 7), a MAP 03 főtípus pedig eddig mindössze 5 lelőhelyről volt ismert, az egész elterjedési területen szórtan (ANDRAE 1973, 122). Andrae szerint ez a gyöngytípus főként a 8—9. század fordulójára, legkésőbb a 9. század első harmadának végéig keltezhető, mielőtt még Morvaországban a díszes lemezgombok feltűnnek (ANDRAE 1973, 156). Ez az abszolút dátum azonban — ha nagy vonalaiban elfogadható is — a Karoling-birodalom keleti peremterületein minden bizonnyal hosszabb kifutást is megengedően kitágul egészen a század közepéig, második harmadának végéig. Valószínűleg árnyaltabban fogalmazott volna maga Andrae is, ha már ismerte volna az azóta megjelent temetőközléseket, összefoglaló tanulmányok eredményeit is (adatokat részletesen: SZŐKE 1992a 873-874; SZŐKE 1992b). Ezek ismeretében, s különösen a Mosaburg/Zalavár térségében előkerült példányok esetében —, hiszen ezeket a temetőket a 840—850-es éveknél nem nyithatták meg korábban, némelyikben pedig egyértelműen a 9. század második feléből való ékszerek is megjelentek — az Andrae által meghatározott felső időhatárt messzebb kell tolni, hiszen aligha képzelhető el, hogy e térségben mindenki, akinek szemes mozaikgyöngye volt, még a 9. század első harmadának vége előtt beszerezte — ehhez már eddig is túl nagy számban kerültek elő ezek a gyöngyök. Több tagú rúdgyöngyök, szegmentgyöngyök A két temetőben 10 sírban volt több tagú rúdgyöngy, vagy annak egyes elemeire széttört változata, a szegmentgyöngy (I 1, 13, 24, 44, 47, 57, 69, II14, 21, 38. sírok). A legtöbb változat az 124. sírból került elő: 2—6 tagú ezüstfóliás, sárgásfehér, sötétkék, kékesszürke, zöld színű gyöngyök alkották túlnyomórészt a nyakláncot. Selymes-, barnás- és sárgásfehér, továbbá szürkéskék, 2—3 tagú gyöngyök voltak az 113. sírban, világoskék 2 tagú a II21., és feketés 5 tagú a II38. sírban. A több tagú rúdgyöngyök külön variánsát alkotják a kúp alakú tagokból álló gyöngyszemek, melyek többnyire sötétzöld színűek (147 és II38. sírok). Az egyes szegmentgyöngyök színváltozatai: világos- és sötétkék, szürkéskék és kékesszürke, feketésszürke, sárgásbarna, citromsárga, selymes fényű, ezüstfehér és fehér (I 1, 24, 44, 47, 57, П 14, 21. sírok). A 9. századi női sírok nyakláncait leggyakrabban több tagú gyöngyökből fűzték fel. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a több tagú rúdgyöngyöknek a jó minőségű üvegből készített arany- és ezüstfóliás változatai — valójában mindegyik ezüstfóliás, csak az „aranyfóliásnál" olyan sárgás fényű üveget használtak külső, borító üvegnek, mely aranyló fényűvé tette az ezüstöt — csak a korai időszakra, a 8—9. század fordulójára és a 9. század első felére jellemzőek, az ún. avar kor végi temetők jellegzetes lelettípusai (SZŐKE 1992a, 877—879). Feltehetően ennek a korszaknak az emléke az I 24. sír néhány kopott ezüstfóliás rúdgyöngye is és nem véletlen, hogy itt volt az egyik szemes mozaikgyöngy is. A kékes, fehéres, zöldes alapszínű gyöngyök korábban még igen szórványosak, a sárgás színűek pedig terjesen hiányoztak is a gyöngysorokból. A színskálán belüli változások mellett a gyöngy anyagának minőségi változása a másik támpont, ami e gyöngy típus finomabb kronológiai osztályozását lehetővé teszi. A század közepe táján feltűnő gyöngyök anyaga már alig emlékeztet a század eleji típusokra: porózus vagy szálasán szétfoszló anyagú, nélkülözi a külső kemény, jó minőségű üvegburkot. JosefPoulík gyöngy tipológiájában ez a VII. típus, s mivel gyakran található együtt bizánci-orientális ékszerekkel, ugyanazon műhelyekből származónak véli őket (POULÍK 1948, 62—63). Vilém Hruby a vont üveggyöngyök kategóriájába sorolja őket, a gyöngyök П. csoportjába; Staré Mësto temetőjében főleg a 9. század utolsó harmadában és a 10. század elején jellemzőek (HRUBY 1955, 248—249). Bofivoj Dostál utal arra, hogy a típus még a 10. század második felében és a 11. század első felében is él (pl. Ptuj), eredetét pedig szerinte nem lehet eldönteni (DOSTÁL 1966, 45—46). Reinhard Andrae a szemes mozaikgyöngyökkel való gyakori együttes előfordulása miatt úgy gondolja, hogy ugyanazon műhelyekben készültek ezek is, sőt „mindkét gyöngycsaládot már a műhelyben lánccá kombinálták, másként ugyanis nehezen magyarázható a két csoport egyes típusainak azonos elterjedése" (ANDRAE 1973, 130, Karte 23). A több tagú rúdgyöngyök speciális változata a kúpos tagokból álló gyöngyforma (147, II38. sírok). Egyelőre kevés közölt párhuzamuk ismert, valószínűleg nem túl gyakori, rövid életű típus lehet; példaként említhető Blucina, sírösszefüggés nélkül (POULÍK 1948, Tab. XXXIX. 7,
