Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ofalu I—II. 273 (MÜLLER Róbert 1971. és 1974. évi ásatása, közöletlen), Kaposvár—61. út 4. sírban pedig a jobb és bal combcsontnál találtak (BÁRDOS 1985, 6, 24) egy vagy több fülkarikát. Sopronkőhidán is többször fordult elo ilyen eset: a 44. sírban a sírföldben, a 96. sírban a bal medencelapát alatt, a 129. sírban a csigolyáknál voltak a fülkarikák, utóbbi sírban pedig a koponya mellett is került elo fülkarikapár (TÖRÖK 1973, 16, 24,29). Pittenben ugyancsak gyakori volt a rendellenes előfordulás: a 36. sírban a két combcsont között 14 fülkarika volt egy csomóban, a 43/a—b sírban mindkét halott mellkasán, az 54. sírban pedig a jobb medencelapáton volt több fülkarika is egy csomóban; ez utóbbiban a koponyánál is került elő fülkarika. Az 56. sírban a jobb könyök belső oldalán és a keresztcsont jobb oldalán voltak a fejékszerek, az 59. sírban a keresztcsont közepén volt egy — emellett a koponya két oldalán is egy pár fülkarika. A 69. sírban a bordák alsó végénél, a gerincoszlopon alkotott füzért négy egyszerű, nyitott végű karika, a 83. sírban részben a koponyánál, részben a jobb combcsont fejénél, a 101/a—b. sírban pedig a két váz felkarcsontjai között és a b. váz alkarja alatt volt egy-egy pár fülkarika (FRIESINGER 1975—77, 62—87). A többi ausztriai Karoling-kori temetőben azonban nem figyelték meg ezt a jelenséget, e vonatkozásban tehát Pitten a pannóniai temetőkkel alkot közösséget. Viszonylag gyakori ismét a Dunától északra fekvő temetőkben: Trnovec nad Váhom (Tornóc) 300. sírban a bal kéznél 12 fülkarika egy csomóban, a 330. sírban a mellkastóljobbra, a hastájékon egy pár függő, az 557. sírban a medencénél volt ugyancsak egy pár fülkarika (TOCIK 1971, 158-159, 162, 183, Abb. 20). Michal nad Zitavou (Szentmihályúr) 36. sírban a medencénél három, míg Ondrochov (Ondrohó) П 11. sírban a jobb combcsontnál volt egy fülkarika (TOCIK 1971, 197, 206). Többször megfigyelhető Nitra (Nyitra)—Lupka temetőben is: a 7. sírban a jobb alkar külső oldalánál sorakozott 5 fülkarika, a 15. és 36. sírokban a bal medencelapáton, a 40. sírban a jobb medencelapáton voltak karikaékszerek, míg a 47/a—b. felnőtt—gyermek sírban a felnőtt nő bal térdénél, a gyermeknek pedig a bal láb végében voltak a fej ékszerek (CHROPOVSKY 1962, 178, 180, 186-188). Pobedím П 22/66. sírban a bal láb végében volt négy fülkarika, a 90/66. sírban pedig a hastájékon került elő a fejdísz (VENDTOVÁ 1969, 179, 189), végül Devín (Dévény)—Za kostolom temetőben a 25. sírban a jobb könyök és a jobb medencelapáton, a 41. sírban pedig a keresztcsont táján voltak fejékszerek (PLACHÁ—HLAVICOVÁ— KELLER 1990, 44, 48, Tab. 7, 10). Rendellenes helyen voltak fülkarikák a morvaországi temetőkben is: Breclav—Pohansko 97. sírban a jobb láb felett, 152. sírban a keresztcsontnál egy-egy, a 158. sírban a két térd között — feltehetően textilvagy bőrtarsolyban — volt több fülkarika és díszes lemezgomb (KALOUSEK 1971, 70, 99, 103). Staré Mésto—Na valách temetőben 6 sírban a mellen, 4 sírban a hastájon, 2 sírban a lábak között, 1—1 sírban pedig a jobb könyöknél, a jobb medencén, a jobb lábnál és a bal térdnél fordultak elő fülkarikák (HRUBY 1955, 93). A példák sorát valószínűleg tovább szaporíthatnánk még, a lényeg azonban már ennyi párhuzamból is eléggé világosan kitűnik: a garabonci II temetőben megfigyelt jelenség nem egyedi; kisebb-nagyobb gyakorisággal másutt is megfigyelhető, szinte már szokásszerűen jelentkezik. A fülkarikák, fejékszerek főként az öv táján, azaz a medencelapátokon, a combcsontok felső végénél, az alkarcsontoknál és a hastájékon, ritkábban a felkarnál és mellkason, vagy a két láb között, sőt a láb végében tűnnek fel. Több jel is arra utal, hogy valami tarsolyszerűségben tartották őket, de néha a szalagba fűzött viseletnek megfelelő helyzetben, füzérszerűen bukkantak rájuk, mintha az egész fejdíszt, s nemcsak annak fémdíszeit tették volna külön is még a sírba. Magyarázatul többféle lehetőség is kínálkozik. Lehet, hogy a K. Kovács László által összegyűjtött népszokás magyarázza. Eszerint, ,ha a nagy bánatban megesik, hogy valamiről megfeledkeznek, amit a halottnak oda kellett volna adni a koporsójába", akkor azt vagy megőrzik, vagy egy szegény embernek adják. Megőrizni azért szokták, mert , ,van olyan halott, akit megálmodik a hozzátartozója és az akkor elpanaszolja, hogy ezt vagy azt a holmit elfelejtették neki odaadni". Az ilyen tárgyakat azután mindig a legközelebbi halott mellé teszik, nem adják rá arra, akivel küldik (K. KOVÁCS 1944, 187). Nem lehetetlen, hogy alkalmanként, esetleg bizonyos temetőkben ez az eset is előfordult, általánosságát azonban megkérdőjelezi az, hogy csak női sírokban találunk ilyen „küldött" ékszereket (bár kivételként a Pitten 50. sírban férfi feküdt), s az is, hogy feltűnően gyakran valamiféle tarsolyban voltak ezek az ékszerek —, melyekbe azonban inkább az elhunyt személyes holmijait tehették, s nem egy „megálmodott" falubeliét, rokonét. Ezért tehát valószínűbb, hogy az elhunyt nő saját ékszerei, esetleg hozományának részei lehettek a rendellenesen, nem a viseleti helynek megfelelően eltemetett fej ékszerek. Ennek a temetkezési szokásnak az elterjedési területe feltűnően egybeesik a késő avar kaganátus nyugati felével, az előzmények valószínűleg oda nyúlnak vissza. S valóban meg is található ez a sajátos „ékszerviselet" több avar kor végi zalai temetőben. Söjtör, Kehida, Zalakomár női sírjaiban (SZŐKE 1992a, Taf. 37—38), a fegyveres férfisírok egyik jellegzetes melléklete pedig Zalakomárban a lábhoz helyezett gyöngysor volt. A szokás részletesebb ásatási megfigyelésekkel valószínűleg más korabeli temetőkben is kimutatható lesz majd területünkön.