Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

268 Szőke Béla Miklós Fenőkő Hat sír tarsolyából került elő homokkő, pala, vagy kavics fenőkő, némelyikből több is (116., 22., 55., 81. és II. 15., 18. sírok). Figyelemre méltó, hogy ez az egyszerű használati tárgy vidékenként változva mennyire egyenetlen módon kerül a férfiak tarsolyába: A Felső-Dunavölgyben mindössze Auhof 51b. sírban (TÖVORNIK 1986, 417-418), Gusen 110. sírban (TÖVORNIK 1985A, 173), Rabensburg 25. sírban (FRIESINGER 1975-77,19-20, Taf. 19) található meg, a Morva-medencében sem sokkal gyakoribb — de akkor gazdag, fegyveres sírokban —, így pl. Skalica (Szakolca) 34. halom, 1. sírban (BUDINSKY-KRICKA 1959, Taf. XXXIX. 6), a hatalmas Staré Mësto-Na valach temetőben mindössze négy sírban (HRUBY 1955, Tab. 60. 16, 70. 14, 76. 10, 81. 10), és Bfeclav—Pohanskon is csak a 327. és 393. sírokban (KALOUSEK 1971, 178, 210); valamivel gyakoribb, de még mindig ritka a Kisalföld északi felében is, részben már a magyar honfoglalás utáni időbe nyúló temetkezésekből (részletes adatokat ld. SZÓKÉ 1992b). Ezzel szemben Mosaburg/Zalavár környékén kimondottan gyakorinak mondható a fenőkő mellékletül adása: a hat garabonci síron kívül Zalavár—Vársziget 257., 276., 286. és 301. sírban (CS. SÓS 1963, 46, 79, 81; Taf. ЦП. 1—2, 4—5), Keszthely-Fenékpuszta 4. és 50. sírokban (CS. SÓS 1961, 248, 261, Taf. LTV. 9-10, LXI. 9-10), Alsóraj k-Határi tábla 5., 10., 18., 19. sírokban (a szerző ásatása 1988, közöletlen), Zalaszabar—Borjúállás sziget, Esztergályhorváti—Alsóbárándpuszta temetők több sírjában, Sárvár—Végh-malom 48. sírban (SZŐKE manuscript). A regionális különbségek oka ma még nem teljesen világos, talán az avar korba visszanyúló tradíciók munkáltak. Vasár Négy sírban (I 49., 55., 81. és П 12.) volt a tarsolyban vasár is, egy esetben kettő (I 49.). Ez az egyszerű eszköz sem elterjedésben, sem korban nem mutat rendkívülit, egyszerű formája következtében tipokronológiai elemzésre sem alkalmas. Pénz Az I 36. férfi tarsolyában Constantius Gallus (352—354) erősen használt kisbronza került elő. Más Karoling-kori temetőben is szokás késő római pénzt a sírba, azon belül is elsősorban a tarsolyba tenni (példatárat ld. SZŐKE 1992b). Már az avar kori sírokban is gyakori melléklet a római érem (pl. Zamárdi temetőjében van a nyakláncba fűzve, a tarsolyba helyezve, sőt a halott szájába téve is: BÁRDOS 1985,14,31. jegyzet), s valószínűleg ez a gyakorlat folytatódik a Karoling-időszakban is. Ebben a korban azonban aligha kötődik még a pénz sírba tétele a halotti 'obulus' adásának szokásához; ez bizonyíthatóan csak a pénzforgalom megindulásával, az önálló pénzveréssel jelentkezik (SZŐKE—VÁNDOR 1987, 77-79; KOVÁCS 1989). Egyéb tárgyak Több sírban volt üvegdarab, alaktalan bronztárgy, melyek valószínűleg egy jövőbeli ékszer vagy üveggyöngy nyersanyagai lehettek, esetenként tűzkő szerepét töltötték be. А П 4. kislánysírban talált vasvéső feltehetően véletlenül esett a sírba. Adatok a tarsoly és késtok viseletéhez Az I 49. sírban a bal medencelapáton, egy nagyméretű vaskés mellett egy érdekes, vaslemezből készített tárgyat leltünk. A hosszúkás vaslemez (teljes H: 17 cm, Sz: 0,8 cm) középen kiszélesedik (1,5 cm), téglalap alakú kivágással áttört (1,5 x 0,7 cm), az áttörés két végén és magának a vaslemeznek is a végeinél egy-egy szegeccsel; három szegecsnél kis vaslemez-alátétek (kb. 0,8 x 0,7 cm) vannak és itt a belső oldalon több réteg bőrmaradványt őrzött meg a rozsda (a bőr együttes vastagsága kb. 0,4 cm), míg a negyedik szegecs vége L-alakban meghajlított, alátétlemez nélküli. Hasonló, középen négyszögletesen áttört, az áttörés két végénél és a szalag végeinél szegecsekkel ellátott vaslemez más Karoling-kori temetőből is ismert — de sem korábban, sem későbben: Windegg 6. sírban (TÖVORNIK 1977, 38, Textabb. 3. 9), Skalica (Szakolca) szám nélküli halomból (KRASKOVSKÁ 1959, Tab. П. 15), Dolní Véstonice 256. és 698. sírokban (közöletlen, a leleteket Z. KLANICA engedélyével tanulmányoztam), Bfeclav—Pohansko 174. sírban (KALOUSEK 1971, 111—113, Obr. 174), Rajhrad 44. sírban (C. STAN A ásatása, közöletlen), Lanzhot 4. sírban (DOSTÁL 1966, Tab. XXIV 4), Pitten 61. és 129. sírban (FRIESINGER 1975-77, 71, 94, Taf. 31, 53), Sopronkőhida 72. sírban (TÖRÖK 1973, 21, 16. t 5-7), Letenye 12. sírban (H. KERECSÉNYI1973, 139—140, 6. ábra 6—8) és Kaposvár—61. út 43. sírban (BÁRDOS 1985, 8, 26). Az itt most nem részletezett (ld. SZŐKE 1992b) előkerülési körülmények és kísérő leletek alapján nyilvánvaló, hogy ez a középen négyszögletesen áttört, szegecsekkel ellátott keskeny vaslemez szoros kapcsolatban állt a (különösen az ún. balti szerkezetű késtokba helyezett) vaskéssel és talán a tarsollyal is. Minden hiteles körülmények között előkerült példány az öv táján feküdt, úgy látszik tehát, hogy ez a tárgy — ahogy a garabonci vaslemezhez korro-