Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

262 Szőke Béla Miklós sem Pannoniában, sem az avar kaganátus területén másutt nem ismerünk a 8. századból pajzsos fejű gyűrűket. Más szóval a formailag és díszítésében is rokon 7. és 9. századi gyűrűk nincsenek kontinuus kapcsolatban egymással. Ezért tehát kissé váratlan, hogy a 9. század elején, az avar kor végi temetők egész sorában — ráadásul nagyjából azon a területen, ahol a 7. században már divatban volt, bár nagyobb hangsúllyal a Dunától északra fekvő Kisalföldön —, újra megjelent a pajzsos fejű gyűrű, s nagyjából ezzel egy időben, vagy röviddel később a Felső-Dunavölgyben is sírba került (a lelőhelyek jegyzékét ld. SZŐKE 1992a, 869—870 és SZŐKE 1992b). E gyűrűtípus jellemzői, hogy a pajzsrész még keskeny, kisméretű rombusz alakú, s gyakrabban véséssel, poncolással, mint trébeléssel díszített. Sajátos jelenség, hogy ugyanezekben a temetőkben gyakori a hasonlóképpen poncolt-vésett díszű, széles pántgyűrű. Éppen ez a körülmény hívja fel a figyelmet arra, hogy a pajzsos fejű típust talán az egyszerű pántgyűrű továbbdíszítésének igénye hívta életre; ezért alakították a gyűrű előlapját — mind tudatosabban és következetesebben — pajzsos fejjé, míg a 9. század közepe tájára elnyerte végső formáját, az ovális vagy kör alakot, s létrejött a blucinai típus néven ismertté vált gyűrűforma. Ha egy ilyen természetes fejlődési folyamatot tételezünk fel, akkor nem kell feltétlenül genetikus kapcsolatot keresnünk a 7. századi formai előzményekkel, s érthetővé válik az is, miért nem rögtön a széles, ovális vagy kör alakú gyűrűfej jelent meg a 9. század elején, hanem az egyszerű pántgyűrűkhöz még közelebb álló, alig kiszélesedő rombuszfejű példányok. Ez a fejlődés pedig külső formai behatás nélkül, spontán ment végbe az avar kor végi,, Duna-vidéken". Az eredeti meghatározásánál tehát továbbra is helyes a ,,Duna-vidéki" jelző, a bizánci hatást azonban (a Komankultúrába nyúló előzményig) bízvást elvethetjük, ahogy a blucinai típusnak kizárólagosan morva műhelyhez kötését is. Ezt az ékszert — avar tradíciókhoz visszanyúlva — a keleti frank peremvidék kevert etnikumú köznépe közösen alakította ki: végső formáját e köznép kultúrájának egységes — „karoling" — arculata kiformálódásával egyidőben nyerte el. Négyszögletes fejű, pontkördíszes gyűrű Az 141. sír bronz gyűrűjének nincs közvetlen párhuzama. Egyszerű díszítése a már említett avar kor végi pántgyűrűkön megjelenik, pl. Nővé Zámky (Érsekújvár) 56. és 136. síroknál (mindkét sírban kisméretű, pajzsos fejű gyűrű is volt) (CILINSKÁ 1966, Taf. XXIII, XXXI), de megvan a korai felső-Duna-völgyi sírokban is, pl. Auhof 81. sír (TOVORNIK 1986, 421), Pottenbrunn 117. sír (JUNGWIRTH-WINDL: FuÖ 12 [1973] 132), Pitten 79. sír (FRIESINGER 1975—77, 77—78, Taf. 36) és Rohrbach 1. sír (FRIESINGER 1975-77, 5-6, Taf. 6-7). Hasonló formájú fejrész ismert Pottenbrunn 143. sírból, bevésett X- mintával (JUNGWIRTH-WINDL: FuÖ 12 [1973] 133), Rajhrad 70. sírból aranyból, bevésett kereszt mintával (STANA 1984, Abb. 2. 3), Judenbichl 22/a. sírból ékkő helyével, s ugyanott a 76. sírban aranyból, bevésett emberfejjel díszítve (DOLENZ 1969, 33, 38—39, Taf. 25. 15, 26, 30. 3), Pitten 91. sírban szabálytalanul bemélyített díszítéssel (FRIESINGER 1975-77, 82—83, Taf. 42), s a dunai bolgároknál, Galice 59. sírban (VAZARÖVA 1976, 241, Obr. 151. 3). Ez a garabonci gyűrű tehát egyfajta átmenet az egyszerű, pontkördíszes pántgyűrű és a vésettvagy ékkődíszes pecsétgyűrű között; sajátos hibrid kivitele pedig talán már korai kísérlet a 10. századi ún. lépcsős fejű gyűrűtípus kialakításához (SZŐKE 1962, 98; GIESLER 1981, 109-116). Gomb Garabonc 116. sírban, egy ifjú bal falcsontja mellett öntött tömör bronz füles gomb feküdt. Az I 47. kislány bal vállánál egy egyszerű, bronzlemezből készített gombot találtunk, míg a II 38. lányka bal kulcscsontja és csigolyái között egy öntött ólom gombocska volt, melyet kereszt alakba rendezett plasztikus lécdísz, a keresztszárak között pedig hasonló dudorocskák díszítettek. Mindhárom gomb tehát gyermeksírban volt, s következetesen a bal vállnál feküdt, azaz olyan felsőruházathoz tartoztak, melyet a bal vállnál zártak. Jellemző ez a viseleti hely más közösségekre is, így pl. Keszthely—Fenékpuszta 3. sír (CS. SÓS 1961, 247-248, Taf. LIV. 4), Pitten 91. sír (FRIESINGER 1975—77, 82—83, Taf. 42), GroBweikersdorf 1. sír (FRIESINGER 1971-74, 74-75, Taf. 19), Pobedím 75/66. sír (VENDTOVÁ 1969, 187) stb., másutt azonban középtájt, az áll alatt záródó, vagy a jobb vállon gombolódó viselet szerinti helyen találhatók meg a füles gombok, ritkán pedig párosával, a két vállon egy-egy gomb zárta (díszítette?) a ruhát. A füles gomb az egyik olyan jellegzetes viseleti tárgy, ami a 9. században jelent meg a keleti frank peremterület népeinél, s a legalsótól a legfelsőbb társadalmi rétegig egyformán népszerű volt: készültek aranyozott ezüst és bronzlemezből, díszítették őket granulációval, filigrándróttal, üvegberakással, vésett-poncolt növényi és állati vagy geometrikus motívumokkal, de díszítetlen bronzlemezből, esetleg bronzból, ólomból öntve, vagy üvegpasztából gyúrva és bronz- vagy vasfüllel ellátva is (DOSTÁL 1966, 60-65, FRIESINGER 1971—74, 105). Bronz lemezgomb Viszonylag ritkán előforduló gombtípus, a garabonci példányhoz hasonlóan kényszer szülte „házilagos" kivite-