Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ófalu I—II. 263 lűek, ld. pl. Devín (Dévény)-Staré vinohrady 24. sír (KRASKOVSKÁ 1963, 396, Tab. IV. 6-7), Pobedím 90/66. sír (VENDTOVÁ 1969, 189, Obr. 57. 19), Krungl 66. sír (MODRIJAN 1963, 70) stb. Öntött bronzgomb Legközelebbi párhuzama Pitten 91. sírból (FRIESINGER 1975-77, 82-83, Taf. 42), ill. Prusánky 78. sírból (Zdenëk KLANICA ásatása, közöletlen) ismert, az öntött bronzgomb azonban inkább már a honfoglaló magyarokkal a 10. században feltűnő viselet tartozéka (SZŐKE 1962, 79). Öntött ólomgomb Párhuzamait Morvaországból ismerjük, s többnyire más, ugyancsak ólomból öntött ékszerrel, mint többtagú rúdgyöngy, lunula, kereszt stb. fordul elő. Megjelenését a 9. század utolsó negyedére, végére és a 10. század elejére keltezik, s feltételezik, valószínűleg jogosan, hogy „keresztelési ajándék" volt, s mint ilyen a Method halála (885) utáni nyugati — salzburgi — térítő tevékenység újbóli felélénkülésének materiális bizonyítéka (MÉRÍNSKY 1988, 122—145). Feltehetően Salzburgban vagy Passauban készítették őket, amit pl. az azonos öntőmintából kikerült keresztek (Windegg—Gars-Thunau—Bernhardsthal) elterjedési útvonala bizonyít. Az újratérítés kizárólagos morva irányultságát, s az ,,ólomékszerek" esetleges morva készítési központjának feltételezését (MÉRÍNSKY 1988 passim) a garabonci példány előkerülése megkérdőjelezi. NEMZETHEZ KÖTŐDŐ MELLÉKLETEK A: FÉRFISÍROK FEGYVEREK Kard Az 1

55. maturus korú férfi jobb karja alatt egy vaslemez koptatókkal felszerelt fa tokban kétélű vaskard (teljes H: 84 cm, penge H: 72,6 cm, Sz: 4,4 cm, hegynél 3,5 cm) feküdt, markolattal a koponya mellett, hegyével a jobb medencelapát felett. A kard markolatszerelékei és a kardhüvely vasalásai mádoslagosan, rézforrasz alkalmazásával, „házilagos" kivitelben készültek. Mosaburg/Zalavár körzetében csak Keszthely—Fenékpuszta 9. sírban volt még vaskard, mely a közlő szerint nem nyugati típus, hanem,,inkább az avar kor kétélű kardjaira emlékeztet", azaz szintén helyi készítmény lehetett, keresztvasa pl. , ,egy vaslemezből lett hajlítva és végein némileg kerekre kovácsolva" (CS. SÓS 1961, 270). A garabonci kard markolatszerelékeinek összeállításánál használt rézforrasz a vidék kovácsainál mind korábban (ld. pl. az avar kor végi sírok vas csörgőit), mind pedig a Karoling időszakban ismert volt (ld. pl. az 176. sír sarkantyúszárának rézforrasszal történt reperálását). A kard vaslemezből kovácsolt, rézforrasszal összefogott gömb alakú markolatgombja és az abból kiinduló négyszögletes nyúlvány, ill. a hasonlómód készített, s ugyancsak egy négyszögletes nyúlvánnyal megtoldott keresztvasa mégcsak nem is hasonlít a nyugati kardokéhoz, ezenkívül, a nyugati kardtípusokkal (PREIDEL 1959; MENGHIN 1980, 227-272; MENGHIN 1983; MÜLLER—WILLE 1982, 101-154) ellentétben: — a pengető 5 cm hosszúságban megvastagodik, az avar szablyákhoz és az egyélű, egyenes kardokhoz (palás) hasonlóan; — a markolatnyúlványt szegecsekkel átlyukasztották, s nemcsak a másodlagos szerelékek felerősítésekor, hanem — miként két másik, funkció nélküli szeglyuk mutatja — már eredetileg is (hasonlóan, szegeccsel is megerősített markolat csak Mostar—Vukodol [Hercegovina] lelőhelyről ismert: VINSKI 1981, 38, Tab. X. 1-5); — a penge széles, a középtengelynél megvastagodó, a hegy felé alig keskenyedik; — végül pedig a kardhüvely szájverete négyszögletes vaslemez U-alakú kivágással, koptatója pedig egy Valakúra hajlított, hosszú, keskeny vasszalagból lett Ualakúra hajlítva, amit a szárak végeihez közel egy keresztpánt fogott össze — leginkább a késő római, kora népvándorláskori és a merowing-kori kardhüvelyek szerelékeire emlékeztetve (STEIN 1967, passim; MENGHIN 1983). — Következésképpen a garabonci kard nem tartozott soha — de még csupasz pengéje sem — valamely nyugati kardtípushoz. Az I 55. sír kardjának egyetlen, közeli párhuzama Cierny Brod (Vízkelet)—Homokdomb 2. sírból ismert (teljes H: 83 cm — TOCIK 1992, 7—12; BUDINSKYKRICKA—TOCIK 1984. Obr. 6). A kard markolatának kialakítása, különösen a markolatgomb és a keresztvas négyszögletes nyúlványokkal való megtoldása, meghökkentő hűséggel idézi a garabonci kardot, csak itt bronzból öntött vastag lemezből készültek a szerelékek. A szakszerű, nagy rutint éreztető kivitel s a letisztult formai jegyek egyértelműen a cierny brod-i kard markolat-szerelékeinek elsőbbségét, eredetiségét bizonyítják; igen valószínű tehát, hogy a garabonci kard eredetileg egy ilyen bronz markolattal volt felszerelve; ennek emlékét mára azonban már csak a nyélnyúlvány két eredeti szeglyukja őrzi. Kiss Attila a cierny brod-i (vízkeleti) kardot markolatmegoldása alapján bizánci eredetűnek tartotta, és az első közlők véleményével megegyezően a 8—9. század forduló-