Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.

Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc—Ofalu I—II. 253 1. A garabonci gyermeksírok méretei, mind alapterületük, mind mélységük tekintetében megfelelnek a korszak más temetői gyermeksírjainak. 2. A felnőttsírok méretei is az átlaghoz közel állnak. A férfiak sírjai majd minden temetőben nagyobbak és/vagy mélyebbek voltak. Jellemző azonban, hogy temetőnként egy-két sír kiugróan nagy méretűre és többnyire mélyre ásott volt: a) A temetők egy részében ezekben is férfiak feküdtek, pl. Sopronkőhida (2,2 m

2

), Hurbanovo (Ógyalla) (3,1 m

2

), Nitra (Nyitra)—Lupka (2,8 m

2

), Devín (Dévény)— Staré vinohrady (2,6 m

2

); b) más temetőkben azonban nőket temettek el ezekbe a sírokba, pl. Keszthely—Fenékpuszta (2,4 m

2

), Pitten (3,3—3,5 m

2

), Veiké Bílovice (MÉRÍNSKY 1985, 90— 127) (3,9 m

2

), Bratislava (Pozsony)—Karlova Ves (1,9 m

2

). 3. Néhány esetben a temető sok sírja, vagy egy egész sírcsoport tűnik ki azzal, hogy alapterületük és mélységük az átlagnál nagyobb: míg Tulln temetőjében az északi sírcsoport felnőtt sírjai alig nagyobbak a gyermeksíroknál, max. 1,5 m

2

, addig a déli sírcsoportban rendszeresen 2,5—3,0 m

2 méretűek. Velky Grob (Nagygurab) sírjai nem különültek el territoriálisán, de a méretek között nagyságrendi különbségek voltak: a kisebbek alapterülete 0,9—2,0 m

2

, mélysége 50—130 cm, a nagyobbak alapterülete 2,5—5,1 m

2 és 80—275 cm mélyek. Az eltérések ezekben az esetekben talán nem csak társadalmi, hanem esetleg etnikai, kulturális tradícióbeli különbségekkel is magyarázhatók. 4. Az avar kor végétől kezdve általános tendencia, hogy a sírok alapterülete és mélysége is folyamatosan kisebb lesz. A 9. században még bizonyos ingadozások jellemzők: a korábbi normákhoz, tradíciókhoz való ragaszkodás mellett azonban több helyen már a 10. századra jellemző paraméterek sem szokatlanok, pl. Tulln északi sírcsoport, Pitten, Keszthely—Fenékpuszta. Az átalakulás folyamata különösen jól megfigyelhető Trnovec nad Váhom (Tornóc) (ТОСГК 1971, 137—184) temetőjében, ahol a sírok alapterülete és mélysége addig a legkisebb szintig csökkent, ami még racionális volt; ezek a paraméterek váltak ezután általánossá az Árpád-korban az egész Kárpátmedencében (SZŐKE-VÁNDOR 1987a, 47-49; HANULIAK 1990, 153). A sírok formája A két temetőben 27 sírnál nem lehetett sírfoltot megfigyelni. 3 sír szabálytalan, amorf alakú volt. A sírok közel fele, 52 sír (43 %) lekerekített sarkú, négyszögletes (Garabonc I: 38, II: 14 sír). A többi 41 sír (34%) enyhébb vagy erősebb mértékben trapéz alakú: a koponya felé 20, a lábvég irányába 21 sírgödör szélesedett ki; több sírnál a keskenyebb vég erőteljesen lekerekített: a koponya felé 3, a lábvég felé 6 esetben. A két sírvég közötti méretkülönbség 11 sírnál (főként gyermeksírok) 5 cm, 20 sírnál 10 cm, 10 sírnál 20 cm vagy még ennél is több volt. A trapéz alakú sírgödrökbe eltemetettek sem nem, sem életkor vonatkozásában nem mutattak kiugróan más értéket, mindössze Garabonc I. temetőben figyelhető meg, hogy a koponya felé kiszélesedő gödörforma inkább a női temetkezésekre jellemző (10 nő és 2 férfi feküdt az így megásott sírokban). 37 sírgödör jóval hosszabb volt a benne fekvő halottnál. Egy részüknél — kizárólag Garabonc I. temetőben — a halott mindkét sírvégtől azonos távolságra feküdt: 1 esetben 30—30 cm-re, 3 esetben 40—40 cm-re, 3 esetben 50—50 cm-re. Gyakoribb azonban, hogy valamelyik sírvéghez közelebb feküdt a csontváz: 23 sírnál a fej véghez, 7 sírnál a lábvéghez közelebb. Többnyire a sírgödör tengelyében feküdtek a halottak, 14 sírban azonban az egyik vagy másik sírfalhoz közelebb: 5 sírban a jobb, 9 sírban a bal oldalhoz közelebb. Sajnos a homokos talaj gyakran a sírfolt felismerését is erősen megnehezítette, a sírföld csak árnyalatban tért el a szűztalajtól, ezért nem lehetett felderíteni azt sem, vajon ezekben az esetekben nem valamilyen földpadkát hagytak-e a sírgödörben. A sírgödör falát — az 177. sír kivételével, ahol lépcsőzetesen szűkült a gödör — függőlegesen vágták le, alját pedig vízszintesre alakították, kivéve az I. 49. sírt, ahol a két sírvéget avar módra lemélyítették. A trapéz alakú sírgödrök más korabeli temetőkben is megfigyelhetők, számuk azonban ott is korlátozott. Leginkább még Veiké Bílovice (MÉRÍNSKY 1985, 90—127) temetőjében fordulnak elő, ahol a sírok 60%-a trapéz alakú, s inkább a férfiakat temették ilyen sírokba. Sopronkőhidán (TÖRÖK 1973, 8—31) a 14 trapéz alakú sírból 13 a koponya felé szélesedett, az eltemetettek neme azonban arányosan oszlott meg. Hasonlóan a fej felé szélesedő trapéz alakú sírok dominálnak Hurbanovo (Ógyalla) (TOCIK 1971, 184-190) vagy Závada (BIALEKOVÁ 1982, 125—136) esetében, míg Kaposvár—61. út (BÁRDOS 1985, 6—11, 30—42), Michal nad Zitavou (Szentmihályúr) (TOCIK 1971, 191—199) vagy Bratislava (Pozsony)—Karlova Ves (KRASKOVSKÁ 1955, 235-243) temetőkben a láb felé kiszélesedő trapéz alakú sírgödrök voltak túlsúlyban. Végül a garaboncihoz hasonlóan arányos megoszlás jellemző pl. Pitten (FRIESINGER 1975-77, 50-95) vagy Sopron—Présháztelep (TOMKA 1969, 59—90) temetkezéseire. Sok esetben inkább csak jelzésszerűen (1—5 eset) tűnik fel néhány trapéz alakúra megásott sír. Természetesen nemcsak a Karoling-kori temetőkben bukkan fel ez a sírgödör-forma: megvan már a korai szarmata időszakban az Alföldön (VADAY-SZÓKE 1983, 122) és még a kora Árpád-korban is vidékünkön, pl. Pusztaszentlászlón, ahol a sírok 18%-a, 37 sír volt trapéz alakúra ásva (SZŐKE— VÁNDOR 1987a, 48—49; további példák a korszakból: TETTAMANTI 1975, 90; HANULIAK 1990, 152).