Zalai Múzeum 5. (Zalaegerszeg, 1994)
Közlemények - Szőke Béla Miklós: Karoling-kori szolgálónépi temetkezések Mosaburg/Zalavár vonzáskörzetében: Garabonc–Ófalu I–II.
252 Szőke Béla Miklós 97—103) —, s ez a tendencia a 9. század közepére már általánossá vált. A „helyi temető" egyik kritériumának megfelelően szinte a telep szélén létesült a temető Sopronkőhidán (TÖRÖK 1973) és Sopron—Présháztelepen (TOMKA 1969, 59—90). A temetők általában 20—30 sírtól max. 150—200 sírig terjedő nagyságúak nemcsak Pannoniában, de Alsó- és Felső-Ausztriában (FRIESINGER1971; FRIESINGER 1972a; FRIESINGER 1971-74, 80; FRIESINGER 1975-77; TOVORNIK 1985a; TOVORNIK 1985b; TOVORNIK 1986), DNy-Szlovákiában (TOCIK 1971; HANULIAK 1990) és Morvaországban (DOSTÁL 1966, 13—19; MÉRÍNSKY 1985) is, olyan közösségek temetkező helyei voltak tehát, melyeket kis számú, változó létszámú (néha csak egyetlen) nagycsalád létesített. A környékén több település is kapcsolatba hozható a garabonci temetőkben eltemetettekkel. így magán a szigeten, annak ÉK-i részén került napvilágra néhány települési objektum ebből az időszakból (Garabonc Ш. lelőhely), s nem kizárt, hogy ehhez a településhez tartozott az a pár kerek verem is, amit Garabonc I. temető területén ástunk ki. A szigettől északra fekvő Balatonmagyaród—Fekete szigeten pedig, amivel dorongút kötötte össze Garabonc— Ófalut, egy korabeli település nagyobb összefüggő felületét bontottuk ki 32 települési objektummal, köztük 7 félig földbe mélyített házzal (KIS-BALATON 1986, 5). Nagy a valószínűsége annak, hogy e két település hajdani lakói a garabonci sírokban találtak örök nyugalmat. A sírok száma alapján azonban úgy látszik, hogy temethettek ide távolabbi településekről is halottakat, így a Garabonc és Nagyrada között, a mocsár szélén terepjárással regisztrált telepről, vagy Balatonmagyaród—Brúner szigetek I—II, és Balatonmagyaród—Kányavár lelőhelyekről is (KISBALATON 1986, 4, 8—9). A sírok tájolása Mindkét temetőben nagyjából E—D irányú sorokat alkottak a Ny— К tájolású sírok. 25 sír volt pontosan Ny— К tájolású, a sírok több mint fele néhány vonásnyit eltért egyik vagy másik irányba (Garabonc I: 43 sír, П: 22 sír), de az erőteljesebb eltérés sem volt ritka (max. 8'-ig — Garabonc I: 14 sír, II: 10 sír). Egy sírban (177.) a halott ellentétes, K—Ny tájolású volt, egy utántemetett kisgyermek pedig E—D irányban feküdt (19B. sír). A tájolási eltéréseknek nem volt különösebb rendszere, csak a II. temető déli szélén fekvő sírok következetes déli irányú eltérése feltűnő — itt azonban a talajfelszín déli lejtése adhat magyarázatot a jelenségre. A tájolási eltéréseknek az évszakonként eltérő napfelkeltével (CSALOG 1967, 228—238), vagy az uralkodó széliránnyal (TOMKA 1986, 165) való magyarázata esetünkben nem látszik meggyőzőnek. A sírok mélysége és nagysága A sírok Garabonc I. temetőben 20—160 cm közötti mélységben feküdtek, míg a II. temetőben a maximális sírmélység 110 cm volt. A 20—30 cm-es sírmélység az esetek nagy részében irreális, az eredetinél kisebb érték; ezek a sírok a temetőnek azon a részén feküdtek, ahol a természetes talajerózió és a földfelszín szántás okozta kopása a legerőteljesebb volt. A gyermeksírok többsége 30—90 cm mély (Garabonc I: 28 sír, II: 15 sír), ennél mélyebb, de max. 110 cm mély sírt már csak ritkán ástak gyermeknek (Garabonc I: 6 sír, II: 1 sír). Hasonló sírmélység jellemzi a felnőttek sírjainak többségét is (Garabonc I: 25 sír, II: 19 sír). 90—120 cm közti mélységre már kevesebb sírt ástak (Garabonc I: 12 sír, П: 3 sír), ennél mélyebb sír pedig már csak az I. temetőben került elő (15 sír). A legmélyebb sírokban feküdtek a közösség legelőkelőbb tagjai (pl. 122,24,49,55), de gyakori köztük a teljesen melléklet nélküli, vagy csak igen szegényes melléklettel eltemetett is (pl. I 11, 19, 40, 77, 79. sírok). A garabonci temetőkkel nagyjából azonos sírmélységek jellemeznek egy sor 9. századi temetőt a Dunától északra fekvő Kisalföldön és Alsó-Ausztriában is, pl. Devín (Dévény)-Staré vinohrady (KRASKOVSKÁ 1963, 394—397), Bratislava (Pozsony)—Karlova Ves (KRASKOVSKÁ 1955, 235-243), Hurbanovo (Ógyalla) (TOCIK 1971, 184-190), Nitra (Nyitra)-Lupka (CHROPOVSKY 1962, 175-195), ül. Pitten (FRIESINGER 1975-77, 50-95), Mühling (FRIESINGER 1971-74, 56-67), Rabensburg (FRIESINGER 1975-77, 15-21). Néhány kiugróan mély sírtól eltekintve ez a mélységintervallum a meghatározó Keszthely—Fenékpuszta (CS. SÓS 1961,247—264) és Letenye (H. KERECSÉNYI1973, 135—142) sírjainál is. Jellemző, hogy az erősen hagyományőrző közösségekben, mint pl. Sopronkőhidán (TÖRÖK 1973, 8-31), Tullnban (MEYERS 1969,64-68; FRIESINGER 1971,198-204) vagy Velky Grob (Nagygurab) temetőjében (CHROPOVSKY 1957, 174—190) jóval gyakoribb a 200 cm feletti, max. 235—275 cm-es sírmélység, mely a megelőző avarkorban a tehetősebb díszöves, fegyveres réteg jellemző sírmélysége. Tanulságos a sírgödör nagyságának vizsgálata is. A gyermeksírok alapterülete 0,3—1,2 m 2 közötti, néha ennél valamivel nagyobb, 1,4—1,6 m 2 . A felnőttek sírgödre általában 1,2—2,0 m 2 , több sír azonban ennél jóval nagyobb, 2,5—3,0 m 2 . Ezekbe a nagyobb sírokba túlnyomórészt fegyveres, harcos férfiakat temettek: Garabonc I: 12 férfi, 2 nő, Garabonc II. 6 férfi, 0 nő. A tehetősebb nők sírjai azzal tűntek ki, hogy bár a sírgödör átlagos méretű volt, az átlagnál valamivel mélyebbre ásták őket (110—150 cm). E szempontból áttekintve a tágabb környék korabeli temetőit, a következő szabályszerűségeket állapíthattuk meg:
