Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: 7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán

ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Szőke Béla Miklós: 7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán Az elmúlt évtizedben örvendetes módon megszaporodtak ismereteink Zala megye népvándorlás kori és kora középkori régészeti emlékanyagáról. Köszönhető ez részben a Kis-Balaton rekonstrukcióját kísérő leletmentő ásatásoknak (KIS-BALATON 1986; SZŐKE—VÁNDOR 1987), részben pedig a megyében is megindult régészeti topográfiai munkálatoknak és az utóbbi években megkezdett szisztematikus településtörténeti kutatásoknak.

1 A régészeti kutatás szempontjából sokáig 'terra incognitá'-nak számító megye területe is egyre ismertebb lesz tehát. A kutatási „fehér foltok" felszámolásához szeretne ez a közlemény is hozzájárulni, amikor közreadja három ásatás 7. és 9. századi településobjektumainak leletanyagát és egy szórványleletet, amelyek Nagykanizsa területén kerültek napvilágra. A közlésre kerülő leletek azonban a Kárpát-medence kora középkori kutatása számára is igen fontos információkat tartalmaznak. Elsősorban a szláv betelepülés kérdésének vizsgálata szempontjából, de fontos adatokat szolgáltatnak a korabeli települési viszonyokról is, amelyekről még igen hiányosak az ismereteink. 1. Nagykanizsa — Inkey sírkápolna A Principális (Kanizsa) árterének keleti szélén, a Nagykanizsa—Zalaegerszeg közötti műút keleti oldalán, az Inkey sírkápolna és a lazsnaki halászcsárda közötti domb északi részének platóján 1979—1981 között mintegy 6000 m

2-nyi területet tárt fel Horváth László.

2 Az északról, keletről és délről keskeny, vizenyős részekkel körülvett, nyugatra pedig a Principális árterére néző kiemelkedésen a neolitikum óta többször is szívesen megtelepült az ember, nem egy korban igen intenzíven benépesítve, átalakítva a területet. A késői római időszakban, a 3—4. században több nagyméretű kőépületet húztak itt fel, melyek romjai feltehetően még a 7. században is álltak, amikor a kora népvándorlás kor viharai után újra megtelepült itt egy kisebb embercsoport (HORVÁTH 1983, 7—25).

3 Erre látszik utalni, hogy több telepobjektum is a római kori romok között, illetve azok közelében, mintegy azok szélárnyékába húzódva került elő (1. kép) Az ásatáson feltárt, korszakunkba tartozó települési objektumok a következők. 13. objektum (2. kép 1) Lekerekített sarkú, téglalap alakú, lejtős falú gödör, H: 225 cm, Sz: 120 cm, M: 65 cm, hossztengelye Ny—

К irányú, 40 cm mélyen az altalajból jól kirajzolódott betöltésének sötét foltja. A gödör alja vízszintes, betöltésében igen sok homokkő-töredék volt a néhány centiméterestől a 15—20 cm-es darabokig. Ezeken kívül állatcsontok, kevés római kori edénydarab és kis számú 7. századi kerámiatöredék került még elő. 1. pirosas barnásszürke, tört kaviccsal erősen soványított, kézi korongolt kisebb csupor két töredéke: érdes tapintású felületében a válltörés felett és alatt két sávban hullámvonalköteget, majd egy vízszintes vonalköteget karcoltak be széles, mély vonalakkal. Szátm: 10 cm, max. Sz: 12,5 cm, rekonstruált M : 11,5 cm, Fátm: kb. 7 cm. (3. kép 7) 2. sárgásbarna, belül fekete, tört kaviccsal és mésztartalmú soványítóanyaggal kevert agyagból készített, belül lyukacsosra égett, kézzel formált fazék oldala. 3. barnássárga, törésében szürke, durvaszemü homokkal soványított, kézi korongolt(?), tojásdad fazék alsó fele. Fátm: 10 cm.

4 14. objektum (2. kép 2) Enyhén lekerekedő sarkú, téglalap alakú gödör, H: 305 cm, Sz: 130 cm, M: 60 cm, hossztengelye Ny—

К irányú. Az ÉK-i sarok közelében a gödör északi fala 50 cm szélesen kiugrik; itt egy 100x75—80 cm-es, szabálytalan alakú gödör mélyül le 80 cm-re. Az objektum keleti fele, kb. 150x100 cm-es területen ugyancsak mélyebb (M: 82 cm). A meredek falú gödörben a 13. objektumhoz hasonlóan ugyancsak nagy mennyiségű homokkő-darabot találtak. Ezek mellett több állatcsont és 7. századi kerámia került elő belőle. 1. pirosasbarna, törésében szürke, belső oldalán és a pereménél fekete foltos, apró, tört kaviccsal soványított, zsíros tapintású, kézzel formált, tojásdad fazék felső része. Felületébe a nyaktöréstől a hasrész indulásáig három sávban vízszintes vonalkötegeket karcoltak be, melyek két,