Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Szőke Béla Miklós: 7. és 9. századi településmaradványok Nagykanizsán

130 Szőke Béla Miklós szabálytalanul bekarcolt hullámvonalköteget fognak közre. Szátm: 13 cm, max. Sz: 15,8 cm, rekonstruált M: 17-18 cm. (3. kép 1) 2. sárgásbarna, törésében szürke, belül feketés színű, tört kaviccsal és mésztartalmú anyaggal (tört kagylóhéjjal?) soványított, agyagmázzal bevont, zsíros tapintású, kézzel formált és kézi korongon utánkorongolt kisebb fazék felső része. A peremen belül sekély horony fut körbe. Közvetlenül a perem alatt hullámvonalköteget, majd a nyaktörésnél vízszintes vonalköteget, ez alatt pedig legalább két sávban újra hullámvonalkötegeket karcoltak be a felületébe. A nyaktörésnél fúrás nyoma látszik, feltehetően össze akarták drótozni az edényt, végül azonban lemondtak róla, a fúrás nem üti át az edény falát. Szátm: 12,5 cm, max. Sz: 14,8 cm. (3. kép 2) 3. feketésszürke, durvaszemű homokkal és apró, tört kaviccsal soványított, érdes felületű, korongolt csupor felső része. Közvetlenül a perem alatt vízszintes vonalköteget, majd hullámvonalköteget, ez alatt pedig két sávban újra vízszintes vonalkötegeket karcoltak be a felületébe. A viszonylag kis mérethez képest az edény eléggé vastag falú. Szátm: 13 cm, max. Sz: 16,5 cm, rekonstruált M: 14—15 cm. (3. kép 3) 4. pirosasbarna, tört kaviccsal és kagylóhéjjal gyengén soványított, kézzel formált, tojásdad fazék vállrésze. Keskeny, éles eszközzel bekarcolt díszítése kettős vonalú vízszintes vonalkötegek közé fogott hullámvonalköteg; utóbbi azonban meglehetősen ügyetlenül kivitelezett, inkább zegzug vonalkötegre emlékeztet. (3. kép 4) 5. világos szürkésbarna, helyenként fekete foltos, törésében galambszürke, belül fehéressárga, kevés tört kaviccsal és kagylóhéjjal soványított, agyagmázzal bevont, zsíros tapintású, kézzel formált, tojásdad fazék. A nyaktöréstől a has közepéig három sávban vízszintes vonalkötegekkel díszített, melyek két, zegzug-szerű vonalköteget fognak váltakozva közre. A díszítést ötfogú fésűszerű eszközzel karcolták be. Szátm: 12 cm, max. Sz: 16 cm, Fátm: 8 cm, M: 22 cm, Falv.: 0,5—0,7 cm. (3. kép 6) 6. bronzbarna, belül szürkés árnyalatú, apró, fehér kavicscsal és kissé csillámos homokkal soványított, agyagmázas, zsíros tapintású, kézzel formált, valószínűleg kézi korongon utánkorongolt, széles szájú, erőteljesebb vállkiképzésű fazék felső része. A nyak- és válltörés között kettős vonalú vízszintes vonalkötegek között zegzug-szerű vonalköteggel díszített, amit mélyen karcoltak be az edény felületébe. A perem alatt két átfúrt lyuk van, amit az égetés után fúrtak be az edénybe. A két lyuk között nincs repedés, tehát nem drótozás miatt fúrták be őket. Ugyanezen fazékhoz tartozik még néhány díszítetlen oldaltöredék is. Szátm: 18,5 cm, max. Sz: 19 cm. (4. kép 5) 7. szürkésbarna, fekete foltos, törésében sötétszürke, durvaszemű homokkal és kevés tört kagylóhéjjal soványított, agyagmázas, kissé zsíros tapintású, kézi korongolt, szűk szájú, széles vállú, tojásdad fazék felső része. Nyaktörésében mélyen karcolt, sűrű hullámvonalköteg, vállán több, egymáshoz kapcsolódó vízszintes vonalköteg, majd váltakozva hullámvonalkötegek és vízszintes vonal kötegek díszítik a felületét. Peremén belül két párhuzamos, bekarcolt csík fut körbe. Szátm: 14 cm, max. Sz: 19,5 cm. (4. kép 6) 8. sárgáspiros,* apró, fehér kaviccsal és homokkal erősen soványított, kézzel formált fazék alsó feléből származó két töredék. Fátm: 10 cm, az edényoldal és az alj közötti szög közel 45°. A kerámialeleteket kiegészíti néhány megmunkált kőeszköz is, így egy barnásszürke homokkőből készült fenőkő (3. kép 5), egy krétaszerű kődarab és egy nagyobb kavicsból kitört töredék, amelyeket valószínűleg szintén késfenéshez használtak.

5 38. objektum Lekerekített sarkú, szabályos téglalap alakú gödör, H: 435 cm, Sz: 150 cm, M : 45 cm. Fekete színű betöltése már a szántásban jelentkezett; ez az erősen faszénszilánkos, fekete talaj 40 cm mélységig ért le, ez alatt 5 cm vastag, kevert réteg következett, majd a vízszintes, sima alj. Az objektum nyugati oldala az I. római épület zárófalának meghosszabításához illeszkedik, az kissé metszi is. DK-i sarkában egy 48 cm mély cölöplyuk, déli oldala közepénél pedig egy 45 cm mély cölöplyuk került elő. Az objektum aljáról kizárólag római kori kerámia (tál, dörzstál, üveg) töredékeit bontották ki, s csak a felső részben volt kevés 7. századi cserép, ezért valószínű, hogy maga az objektum római kori, bár nem kizárt, hogy a későbbiekben ugyanitt egy földfelszíni építmény is állt; sőt az se, hogy esetleg a római leletanyag került később a gödörbe. 1. szürkés sárgásbarna, mésztartalmú soványítóanyaggal kevert agyagból készített, lyukacsosra égett, kézzel formált fazék oldal töredékei. 2. sárgásbarna, törésében és belül szürke, durvaszemű homokkal soványított, kézi korongolt (?) fazék díszítetlen oldalrészei.

6 54. objektum (2. kép 4) Lekerekített sarkú, téglalap alakú, lejtős falú, vízszintes aljú, sekély gödör, H: 300 cm, Sz: 150 cm, M: 70 cm, hossztengelye Ny—

К irányú. Betöltése igen fekete, faszenes, homokkőtörmelékes volt. Viszonylag kevés 7. századi kerámia került elő belőle. 1. pirosassárga, durva, nagyszemű homokkal soványított, kézi korongolt fazék perem- és vállrésze. A perem szélét ferde bevagdosásokkal díszítették. Szátm: 15 cm. (4. kép 1) 2. világos szürkésbarna, törésében fekete, meszes anyaggal (tört kagylóval?) soványított, kézzel formált fazék perem- és vállrésze. Néhány további oldal- és aljtöredék színe és anyaga alapján valószínűleg ugyancsak ehhez az edényhez tartozik. Szátm: 12 cm. (4. kép 2) 3. pirosas árnyalatú sárgásfehér, belül feketésbarna, tört kagylóval és növényi magvakkal (?) soványított lyukacsos-