Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594–96 közötti protokollumai tükrében

ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594—96 közötti protokollumai tükrében 1953-ban kezdtük meg a kanizsai vár ásatását a kiváló régész, Méri István vezetésével.

1 Eredményeiről, egyúttal a munka nehézségeiről — a vár alapfalai felett működő gyár ugyanis hallatlan nehézségeket gördített az ásató elé — az országos és a helyi sajtó egyaránt beszámolt. Az újsághírek hatására 1954-ben legnagyobb meglepetésemre két értékes, a vár történetével kapcsolatos bőrkötésű és egy papírtáblás német nyelvű kéziratos kötetet kínáltak megvételre múzeumunknak. Ezek a bécsi haditanács illetve az udvari kamara és báró Haym Kristóf kanizsai főkapitány levelezésének, valamint a Kanizsa körüli végházakból Kanizsára küldött leveleknek és a rájuk adott válaszoknak másolatait tartalmazták.

2 Ezúttal a bennünket érdeklő két kötet alapján

3 a Kanizsa környéki végházak és a végvári katonaság valamint a környező falvak népének 1594—96 közötti tragikus állapotára, siralmas helyzetére szeretnék rávilágítani. Az I. kötet 1. levele 1594. június 1-én kelt. Benne Mátyás főherceg Rudolf császár parancsára felajánlja báró reichensteini Haym Kristóf alsó-ausztriai kamarai tanácsosnak a kanizsai főkapitányságot. A levélre Haym gyorsan válaszolt, s ezzel kezdetét vette egy több hónapos egyre ingerültebb levélváltás Mátyás főherceg, a haditanács illetve Haym Kristóf között, melynek tétje az utóbbi fizetésének és jogkörének meghatározása, valamint a kanizsai helyőrség többhónapos elmaradt zsoldjának utalványozása illetve a csaknem omladozó végvár helyreállításához szükséges anyagiak biztosítása volt. A terjedelmes levelekből kitűnik, hogy Haym akkor már tisztában volt a vár és a környező végházak leromlott állapotával s a védők szorongatott helyzetével, fizetetlenségével. Közeli kinevezését azonban olyannyira biztosra vette, hogy július 9-én levelet írt a kanizsai hadinéphez, melyben megígérte, hogy amíg óbester marad, messzemenően képviseli a vár helyőrségének érdekeit, s addig nem jelenik meg Kanizsán, míg a várbeliek valamint a környező végházak katonaságának több hónapja elmaradt fizetését magával nem viszi. A pénz utalványozása azonban egyre késett. A türelmüket vesztett vitézek október elején ezért azt írták Haymnak, hogy ha néhány nap alatt pénzt nem látnak, kivonulnak a várból, és más úr után néznek. Am erre sem történt semmi... Haym kinevezésének ügyét végül is az udvarhoz befutó azon kémjelentések mozdították el a holtpontról, mely szerint a szigetvári bég támadásra készül Kanizsa ellen... Ekkor a haditanács szigorúan megparancsolta, hogy Haym gyorskocsival éjjel-nappal vágtasson Kanizsára. Február 2-án meg is érkezett Hidvégre, ahol rossz hírrel várták: az újudvari végház leégett. Haym erre az irányt Újudvar felé vette, ahol megszemlélte a tűzkárt. Látta, hogy a kapuk és az egyik rondella, azaz csaknem a fél erőd leégett. Meggyőződött arról is, hogy az építési írnok, az ácsok és a többi munkások serényen dolgoznak a károk elhárításán. Február 9-én kelt első levelében elismerően jelentette is a főhercegnek, hogy Kauffmann kapitány és az építési írnok saját felelősségükre láttak munkához, mivel úgy vélték, hogy a károk mielőbbi helyreállítása nem tűr halasztást. Az engedély nélküli munkákhoz utólag kérték a hozzájárulást. A válasz gyorsan megérkezett. A főherceg helyeselte az újjáépítés gyors megkezdését, egyúttal tájékoztatást kért, hogy gondatlanság vagy gyújtogatás következtében égett-e le a végház. Ez azonban nyitott kérdés maradt. Haym első terjedelmes jelentéseiben főleg a kanizsai vár, az utak, a palánkok s a város állapotáról számolt be. Megítélése szerint Kanizsa olyannyira düledező és rozzant, hogy egyes pontjain nem is védhető. Újudvar, Kilimán (Khielman-sziget), Kacorlak, Rajk és a többi megszemlélt végházról is az volt a véleménye, hogy azok oly nyíltak és védtelenek, hogy az ellenségnek nem tudnának ellenállni. A levelekből kiderül, hogy az említett végházakat magyar módra építették, s azokat palánk — helyenként duplapalánk — övezi. A górék, őrházak és védmuvek többségét is gerendából készítették, s őket — miként a kanizsai várnál is — cölöpsorok közé döngölt földdel erősítették. Sajnos, részletes leírást sehol sem találunk. Megtudjuk, hogy a palánkok közül sok ledőlt már, úgy hogy helyenként kibe lehet járni az erődítménybe. Újjáépítésükre elsősorban ácsokra, szegre és pénzre lenne szükség, hisz a mesterem-