Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594–96 közötti protokollumai tükrében

30 Kerecsényi Edit berek munkabérét és a fuvarköltséget fedezniök kell. Ezzel kapcsolatban minduntalan hangsúlyozza, hogy a falvak népe oly nyomorult és kiszolgáltatott, hogy őket több robotra kötelezni már nem lehet. Miután felmérte az erődítmények helyzetét, közölte azt is, hogy az egyes végházakban milyen létszámú helyőrségre lenne szükség. Főleg a vidék védelmében kulcsszerepet játszó Kiskomárom állapotát tartotta aggasztónak, azért hiányosságait részletesen ecsetelte. Hatására Mátyás főherceg felvetette, hogy ha a vár 200 német katonával és a magyarokkal nem védhető, jobb lenne belőle a hadinépet és a muníciót Kanizsára átmenteni, azt pedig felrobbantani és elhagyni. A levelekből kitűnik az is, hogy Kanizsa és környéke ugyancsak megsínylette, hogy Haym és a haditanács hoszszadalmas alkudozása következtében e vidéknek több mint fél éven keresztül nem volt főkapitánya. A helyettes komisszáriusként működő Püchler mustramester ugyanis elsősorban saját érdekét tartotta szem előtt, s az óbester megérkeztekor mindent megtett, hogy annak tekintélyét aláássa. Igaz, ez nem ütközött különösebb nehézségbe, mivel Haym kezdettől ellenszenvessé, sőt bizonyos esetekben nevetségessé tette magát nagyúri allűrjeivel, például az udvartartással, mellyel Kanizsára érkezett. Nem találta meg a hangot sem a protestáns német katonákkal, sem a magyar hadinéppel, akik megérezték, hogy Haymnak Bécsben sincs komoly tekintélye. Erre következtethettek abból is, hogy félévi huzavona után sem volt képes a vitézek elmaradt zsoldját maradéktalanul utalványoztatni. Sajnos, a haditanács nem mérte fel a helyzet súlyosságát, s egymás után küldte a teljesíthetetlen parancsokat. Elrendelte pl., hogy a török közeledtére a várak adjanak le riasztólövéseket, amit a falvakban a kijelölt jobbágyok adjanak tovább, majd a lövések hallatára minden faluból siessen bizonyos számú fegyveres paraszt a kijelölt végvárba illetve végházba, hogy az az ellenségnek jobban ellenállhasson. E parancs ellen Haym tiltakozott, mivel megvalósíthatatlannak tartotta, mint ahogy számos más, a fegyelem helyreállítására vonatkozó rendelkezést is. Helyette azt javasolta, hogy ezen háborús időkben a végvárakat — pl. Kiskomárt, melyet Kanizsa után a legjelentősebbnek tartott — valamint a végházakat: Újudvart, Kacorlakot, Kilimánt, Szigetet, Rajkot és Kapornakot (Kapernach?) — több hadinéppel és fegyverrel lássák el. Szükséges, írta, hogy Kiskomárba még 200 német és 50 haramia, Újudvarra 50 haramia és 60 német, Kacorlakra 20 haramia, Kilimánba, Rajkra és Kapornakra 100—100 haramia kerüljön erősítésül a szolgálatot ellátó német katonák mellé. Fontosnak tartja — írta — az utak rendbehozatalát és mellettük néhány tönkrement góré és őrház újjáépítését, ám ehhez sem építési anyag, sem muníció nem állt rendelkezésre. Súlyosbította a helyzetet, hogy 1595 márciusában a vár kémei jelentették, hogy a török az elmúlt évben elhagyott erődöket: Berzencét és Segesdet újra fel akarja építeni. Különben is gyakorta rajta ütött a végházakon miközben megsarcolta az útjába eső magyar falvakat. Azon év március első napjaiban is Rajkot támadta és rohamozta a szigeti Hasszán basa, ám a rajki vajda, Rajky Albert vitézül ellenállt. Végül Hasszán kénytelen volt csúfosan elvonulni. Haym elismeréssel írt a rajki vitézek helytállásáról, majd kérte a főherceget, hogy a nemes és tisztes nemzetségből származó Rajky Albert havi 16 talléros fizetését jutalomként 20-ra, Belzi István hadnagyét pedig 5 tallérról 7-re emelje fel. Megjegyezte még, hogy a török támadás következtében a haramiák itteni állataikat elveszítették, a lovak pedig a vetést lelegelték és összenyargalták. Javasolta, hogy a kárt a haditanács térítse meg. Ha pedig pénz nem lenne e célra, megfelelő mennyiségű posztót adjon helyette. E114. sz. levélből is kitűnik a végbeli katonák nyomorúságos élete. 1595 februárjában a rajkiak egy évi elmaradt zsoldja helyett mindössze 6 havit küldött a bécsi udvar az óbesterrel, aki szerint főleg az új német katonák enyhület nélkül halnak és pusztulnak az éhségtől. A Kanizsa körüli erődök közül Komár (máskor Kiskomár) szerepel leggyakrabban a levelekben. Megtudjuk pl., hogy az elhunyt Rauschen Mihály német kapitány posztjáért Fránczl Mihály volt kanizsai építő- írnok és Bakó Farkas verseng egymással. Előbbi Győrben, Kanizsán majd Komárban szolgált hosszú ideig. Mátyás főherceg kezdetben Fránczlt tervezte kinevezni azon megfontolásból, hogy jól ismeri a környékbeli helyzetet és beszél magyarul. Haym is az ő kinevezését sugallta, annál is inkább, mert Bakó szinte kezdettől ellenszenves volt néki. Tűrhetetlenül gőgös emberként jellemezte, aki nem hajlandó engedelmeskedni, Komárból engedély nélkül ide-oda utazgat és kapitányként viselkedik. A komári kapitány azonban mégis Bakó lett! A hír kézhezvétele után a csalódott Haym valóságos vádiratot nyújtott be a főhercegnek a nyakas Bakó Farkas ellen, akit nem képes fegyelemre szorítani. Nem tesz pl. eleget az engedelmességi oklevélben foglaltaknak, melynek értelmében minden határvár, így Komár is köteles őt óbesterének elismerni és parancsait teljesíteni. Panaszolta azt is, hogy a komáriak gyakorta kicsapnak tudta nélkül is a várból, hogy foglyul ejtsék az átutazó polgárokat és kereskedőket — nemegyszer a katonákat és törököket is — akiket aztán csak sarc ellenében engednek szabadon. Arról azonban nem szólt, hogy a végvárak népét részben fízetetlenségük késztette arra, hogy ily módon segítsenek magukon. Hallgatott arról is, hogy a komáriak által szerzett zsákmány nagy részére nem is egyszer ő tette rá a kezét. Pedíg ezt több irat is bizonyítja. A 143. levélben pl. a haditanács megparancsolja, hogy a komáriaktól elvett, általuk zsákmányolt marhát, paripákat és pénzt adja vissza és a jövőben elégedjen meg azzal, amit jó akarattal és önként adnak. így nem lesz okuk arra, hogy az engedelmességet iránta megtagadják. Ugyanak-