Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Ivanics Mária: A császári felmentő sereg útja Kanizsára egykorú ábrázolások tükrében (1600. szeptember 16–október 13.)
ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Ivanics Mária: A császári felmentő sereg útja Kanizsára egykorú ábrázolások tükrében (1600. szeptember 16—október 13.) A Bécsi Hadtörténeti Levéltár iratai között őrzik a Kanizsa felmentésére küldött császári sereg főkvártélymesterének, Hans Leonhard von Zellnek tusrajzait, melyek az újonnan kinevezett fővezér, Philip Emmanuel von Lothringen, Mercoeur hercegének első jelentős magyarországi hadivállalkozását dokumentálják. 1 Hans Leonhard von Zell 2 feladata az volt, hogy mindennap feljegyezze Mercoeur herceg útvonallal és menetrenddel kapcsolatos utasításait, továbbítsa azokat a lovasés gyalogezredek parancsnokaihoz, esténként pedig minden alakulat számára megfelelő szálláshelyet jelöljön ki. A művészi érzékkel megáldott kvártélymester e két tevékenységet összekapcsolta és a menetrend mellé lerajzolta az aznapi táborhelyet, valamint a táboron belül az egyes csapattestek elhelyezését. Figyelme a tábor környezetére is kiterjedt, melyet gyakran részletekbe menő alapossággal ábrázolt. A rajzok szeptember 16-tól a visszavonulásig, október 13-ig terjedő időszakot ölelik fel. Nem pusztán illusztrációi az eseményeknek, hanem több lényeges ponton kiegészítik eddigi ismereteinket. Kanizsa 1600. évi ostromának és elestének eseménytörténetét mind a magyar historiográfia, 3 mind az osztrák történetírás — különösen Günter Cerwinka 1968-ban megjelent alapvető tanulmánya — tisztázta, 4 így erre előadásom során nem térek ki. A császári sereg Kanizsa felmentésére tett kísérletének kronológiáját és a felvonulás útirányát az említett feldolgozások csak nagy vonalakban ismertették, s az eddig ismert és kiadott magyar, német és török források többnyire szekunder jellegűek, noha több olyan memoár is található köztük, melynek szerzője személyesen részt vett Kanizsa sikertelen felmentésében. A most ismertetendő forrás jelentőségét az adja, hogy az eseményekkel egy időben, a fővezér közvetlen környezetében keletkezett, s így minden utólagos önigazolástól mentesen, hűen tükrözi a hadvezetés terveit és szándékait. Itt kell megemlítenem, hogy a linzi levéltárból rendelkezésemre áll egy kiadatlan, dátum és aláírás nélküli, korabeli másolatban fennmaradt, német nyelvű, mintegy harminc oldalnyi összegzés, amely feltehetően a főkvártélymester feljegyzései alapján és ábrázolásainak felhasználásával készült. 5 E forrás lelőhelye (Felső-Ausztriái Tartományi Levéltár) is valószínűsíti azt, hogy a személyében alig ismert Hans Leonhard von Zell, a kiterjedt osztrák nemesi család felső-ausztriai ágából származik. Pályaképének megrajzolásához még további kutatások szükségesek. Előadásom további menetében — ha Hans Leonhard von Zell rajzai kiegészítésre szorulnak — ezt az összegzést fogom segítségül hívni. Mint ismeretes, a császári felmentő sereg Győr vára alatt gyülekezett és Mátyás főherceg parancsára szeptember 16-án útra készen állt. A nagyvezér, Ibrahim pasa ekkor már egy hete ostromolta Kanizsát. A vár felmentése, a hadivállalkozás sikere attól függött, milyen gyorsan és mekkora erőkkel tudnak az ostromlott vár segítségére sietni. A felmentő sereg korántsem volt még teljes. Szeptember 17-én a Győr alatti táborban három gyalogezred (Schönberg, Mersperg, Breiner), Hohenlohe és Hoditzky lovassága, a tűzszerészek 12 ágyúval, valamint a fővezér Mercoeur herceg és testvére, Chaligny ezredes által hozott csapatok voltak együtt (1. kép). A tábor létszámát a történetíró Istvánffy Miklós 18.000-re tette, azonban olyan ezredeket is beleszámolt, amelyek a főkvártélymester rajza alapján kimutathatóan ekkor még nem voltak jelen. Talán közelebb járt az igazsághoz az a vallon kapitány, aki a sereget Győrnél 7—8000-re becsülte. 6 Mercoeur csak szeptember 18-án indult Pápára. Este a tábort a vár mögötti malomtónál ütötték fel. Bizonyára nem kis lélektani hatással volt a katonákra az alig egy hónapja lezajlott ostrom nyomait magán viselő vár és a karóba húzott lázadó vallonok látványa, melyet Hans Leonhard von Zell sem felejtett el megörökíteni (2. kép). Pápa után útjuk kisebb helységeken át vezetett. 20-án Pápáról Wachahalba (?), 7 innen 22-én Kaidra (Kaldigg), majd 23-án Zalavégre (Vegedigg) mentek. Másnap a Zala folyó mentén vonultak tovább Szentivánra (S. Johannes). Itt csatlakozott a sereghez Thurn gróf és Kollonitsch ezredes ezer-ezer fő lovassal, valamint Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány és Batthyány Ferenc vezetésével a magyar huszárok és a gyalogság. A magyar kontingens zömét az érsekújvári hajdúk és huszárok adták,
