Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Rózsa Miklós: Vándorkönyvek a nagykanizsai Thúry György Múzeumban (A vándorkönyvek típusai, rendeltetésük és forrásértékük Magyarországon)

Vándorkönyvek a Nagykanizsai Thúry György Múzeumban 253 donyba utazik, aminek bejegyzése viszont hatósági hatáskörbe és nem céh jogkörébe tartozott. f) Csillag András magyar-szabó legény 1852 novemberében 3 hétig Hercegfalván Sufan (?) József szabómesternél dolgozott. Erről a vándorkönyvbe írt bizonyítványt az ottani jegyző írta alá. Ez arról tudósító bejegyzés, hogy az időben Hercegfalván nem volt szabócéh és hogy az ottani szabómester nem volt tagja valamely más székhelyű céhnek. g) Csillag András 1853. október első három hete alatti újbecsei alias törökbecsei munkaviszonyáról a vándorkönyvébe vezetett bizonyítványt az ottani céhelöljáró írta alá. A Céhkataszter szerint a Tokaji Helytörténeti Múzeumban van egy újbecsei szabó-vándorkönyv, de ottani szabó céhhez kötődő más forrást a Céhkataszter nem említ. Ez azt a vélelmet váltotta ki, hogy Csillag András vándorkönyvének újbecsei bejegyzése olyan forrásadat, mely az eddig nem tudott újbecsei szabócéhről tudósít. Az újbecsei vándorkönyvnek a vélelem alapos vagy alaptalan mivolta megállapítása végett történt megismerésekor

145 azt kell látnunk, hogy a német nyelven kiállított vándorkönyv egy Seilergesell-é (kötélverőlegényé), és nem egy Schneidergesell-é (szabólegényé) volt.

146 Ezek szerint Csillag András vándorkönyvének újbecsei bejegyzése nem egy újbecsei szabócéhre utaló forrásadat. Ennek az adatnak kritikusan történt kezelése és ennek során az említett vélelem helyt- vagy helyt nem állóságára törekvésünk viszont azt eredményezte, hogy a Céhkataszterben Újbecsénél tévesen szerepel egy, az e városhoz kötődő szabó-vándorkönyv, mert az egy kötélverő legény vándorkönyve volt. Vizsgálódásunk során módunk volt megállapítani, hogy a Tokaji Múzeumban őrzött vándorkönyvbe 1843. szeptember 19-én Ujbecsén történt bejegyzés egyik aláírója ,,Josep Rochits Seilermeister Obervorsteher", kinek neve alatti körbélyegzőlenyomat elmosódott szövegéből annyi kiolvasható, hogy az egy vegyes céh bélyegzőjének lenyomata. A Céhkataszter szerint Ujbecsén működött egy vegyes céh, amelynek privilégiuma 1822-ben kelt. Csillag András újbecsei munkaviszonyáról a vándorkönyvébe 1853. október 24-én írt bejegyzés egyik aláírója ,,

Anton Rosits Ober Vorsteher", aki vélhetően a fia volt a Tokaji Múzeumban őrzött kötélverő vándorkönyvben szereplő Joseph Roschitsnak. A Csillag András vándorkönyvébe írt újbecsei bejegyzés aláíróinak neve melletti sérült pecsét szövegéből csak egy évszám: 1823 olvasható ki. Ez arra utal, hogy a pecsét az 1822-ben privilégiumot nyert újbecsei vegyes céh 1823-ban készíttetett pecsétnyomójától származik. Mindezek alapján az állapítható meg, hogy Csillag András szabólegény vándorkönyvének újbecsei bejegyzése nem egy ottani szabócéhtől, hanem az ottani vegyes céhtől származik, amelynek tagja volt a Csillagnak munkát adó újbecsei szabómester. h) Csillag András 1857. évi brassói munkaviszonyáról szóló bejegyzés szerint az ottani német-szabó céhnél állt munkában. A Céhkataszter a brassói céhforrásanyagok között anélkül említi egy szabó céh privilégiumát, hogy feltüntetné, német-szabó céh volt-e az? A kérdés annak nyomán vetődik fel, hogy Brassóban két szabó céh volt. Az egyik a német-szabóké, a másik a szász-szabóké.

147 Csillag vándorkönyvében levő bizonyítvány annak vizsgálására indítékot adó forrás, hogy a Céhkataszter szerinti szabó céh a kettő közül melyik. i) Anton Roland 1855. évi zalaegerszegi munkaviszonyáról a vándorkönyvbe írt bejegyzést aláíró Sipos Vince céhjegyző neve mellett „Valtómives Szabó C[eh] Pöts[étje] Z[ala] Egerszeg" köriratú pecsétlenyomat van, amelyben 1753-as évszám is látható. A Céhkataszter szerint Zalaegerszegen volt egy céh, amelynek magyar-szabók is és német-szabók is tagjai voltak. E céh első privilégiuma 1676. évi. Fennmaradt az 1752—1886. években vezetett jegyzőkönyve is. E források áttekintésével megvizsgálásra vár, hogy a Céhkataszter szerinti céh és a Rolandnak munkaviszonyáról igazolást adott céh azonos-e? Ha nem, ak£or vándorkönyve egy eddig számba nem vett céhről tartalmaz forrásadatot. j) Betze József kovácslegény a vándorkönyvébe 1866. március 14-én bejegyzett bizonyítvány szerint 1865. május 28-tól Pákán Mendl József kovácsmester műhelyében dolgozott. A bizonyítványt Tóth József céhbiztos írta alá. Az aláírása melletti bélyegzőlenyomat szövege teljesen elmosódott. A Céhkataszternek pákai kovácscéhtől származó 1864. évi bizonyságlevélről szóló adata alapján az volt vélelmezhető, hogy Tóth József az ottani .kovácscéh biztosa volt. Az okmány megtekintése a vélelem megalapozottságát igazolta. Az okmány éppen Becze József kovácsinasnak 1864. január 24-én adott felszabadítólevél,

148 melynek szövege szerint az abban foglalt tényeket ,,a Pákai helységben törvényesen fennálló kovács czéh fő- és alczéhmesterei" adják tudtul, s az azt aláírók egyike Tóth József céhbiztos. Becze József Egyed Mihály szolgabíró által 1866. február 7-én Nován kiállított és a zalaegerszegi járási szolgabírói bélyegző lenyomatával ellátott — a Céhkataszterbe még be nem kerülhetett — vándorkönyvének pákai keletű bejegyzése adott indítékot annak a mondottak szerinti módon történt megállapítására, hogy létezett pákai kovács céh. A Céhkataszterbe „bizonyságlevél" gyűjtőszóvaljelölten került felszabadulólevélen kívül a pákai kovácscéhtől fennmaradt más forrás sajnos nem ismeretes — bizonyára mert vagy megsemmisült, vagy lappang. k) Kelemen János kovácslegény kaposvári munkaviszonyáról 1865. december 4-én a Kaposvári Városbírói Hivatal jegyzett be igazolást a vándorkönyvbe. Hajdú János takácslegény pécsi munkaviszonyáról 1866. április 25-én ,,Sz. Kir. Pécs Városa Kapitányi Hivatala"szövegű bélyegzővel lebélyegzett igazolás, ugyanazon évi siklósi munkaviszonyáról pedig Kis József szolgabíró, mint céhbiztos ál-