Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Kunics Zsuzsa: A nagykanizsai Deák tér története a város fejlődésének tükrében

210 Kunics Zsuzsa (könyvkötő és könyvkereskedő) volt, 1832-ben telepedett le Nagykanizsán, az ő üzletéből fejlődött ki az 1860-as évek elején létesült ,,Wajdits József gyorssajtója",

65 s könyv-, papírkereskedése, mely mellett már 1866-ban több mint 2000 kötetes (magyar és német nyelvű) kölcsönkönyvtárat tartott fenn. A könyvkereskedés az 1870-es évektől működött a Wlassics-ház földszintjén. Ifjabb Wajdits 1915-ben eladta a lapot a Gutenberg nyomdának, de könyv-, papírkereskedését fenntartotta az 1930-as évek elejéig, amikor „Wajdits József utóda"-ként Ofenbeck Vilmos vette át az üzletet.

66 Az idősebb kanizsaiak Szomolányi-sarokként is emlegetik az épületet, mivel a két világháború között (először a Csengery u. 2. sz. házban, majd a Csengery u. 1. sz. saroképületben) működött Szomolányi Gyula női és férfi divatáruháza. A Takarékpénztár utca után (a tér északnyugati oldalán) 1883-ban a Babócsay-ház elbontásával nyitották meg a Sugár utat. (13. kép) A szomszédos Lovák-ház tulajdonosai ekkor (1876 óta) Lovak Károly gyógyszerész gyermekei, Károly és Karolina. A ház körüli telekből 100 négyszögölt 1883-ban az utcanyitáskor a városi tanács sajátított ki, majd 1885-ben a Sugár úti székház építésekor egy kisebb területet a Polgári Egyletnek adtak el.

67 Földszintes házukat lebontatták és egy szép, emeletes, eklektikus épületet emeltek helyébe. (15. kép) 1884-ben a Zalai Közlöny is beszámol róla, hogy ,,a Lovák-féle ház emeletre vételét már megkezdték.

68 Az örökösök a sarokházat 1912-ben eladták Singer József divatáru-kereskedőnek (az Erzsébet tér 22. sz. alatt működött jónevű divatáruháza), majd 1917. októberében Blankenberg Imre déligyümölcs- és gyarmatáru-kereskedő vette meg, és családja tulajdonában volt az államosításig. Az emeletet 1901-tŐl a Társaskör vette bérbe (korábban a Bazárudvar egy emeleti helyiségében találkoztak) a földszinti házmesterlakással és az udvarral együtt, s tartotta itt rendezvényeit, gyűléseit 1916-ig.

69 Az 1920-as évektől számos üzlet működött a ház földszintjén: ruha-, bőr-, fegyver- és sportkereskedés, borbély-, órásműhely, később az 1930—1940-es években aranyműves, ékszerész, kalapos, gépkereskedő, dohányés hírlapárus bérelt itt helyiséget.

70 Az 1890-es években újra fellángolt a harc a Felsőtemplom újjáépítéséért. Hertelendy Béla ügyvéd (a Nagykanizsai Takarékpénztár elnöke) és dr. Szekeres József kórházi igazgató főorvos elnökletével ,,Építő-bizottság" alakult, melynek célja — szabályzata szerint —, hogy a „Felsőtemplom helyett, amely kicsinynek bizonyult és már roskadozó állapotban van, társadalmi úton eszközlendő pénzgyűjtés és saját önkénytes hozzájárulások útján egy új templomot építenek".

71 1894-ben sikerült egy 620 kg-os nagyharangot vásárolniuk, mely a soproni „Seltenhofer Frigyes Fiai császári és királyi udvari harangöntöde" ezredik harangja volt. Oldalán a 145. „Dicsőség a segítő Istennek" című ún. Alleluja-zsoltár kezdő sorai olvashatók: „Dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek."

72 A templom felújítása azonban elmaradt, az első világháború meghiúsította az építési terveket. 1916-ban a többi haranggal együtt a Felsőtemplom értékes harangjait is összetörték és beolvasztották. A század végére elkészült a város és a Deák tér villanyvilágítása. Utcai világításról 1821. óta beszélhetünk, amikor a Piactéren 34 kereskedő saját költségén éjjeliőröket fogadott. Később állandó lámpákat állítottak fel a fontosabb középületek, üzletek előtt. 1893-ban még 240 petróleumlámpa látta el a város közvilágítását. Az üzembe helyezett villanyvilágítást 1894. nyarán adták át hivatalosan. Kivitelezője Franz Lajos, a kanizsai gőzmalom tulajdonosa volt. 12 ívlampát és 280 izzólámpát szereltek fel ekkor a városban.

73 A villamos üzem próbáját 1894. január 27-én tartották, amikor a Kereskedő Ifjak Önképző Egylete megrendezte a Polgári Egylet nagytermében az első „villamos fényes" mulatságot.

74 1894. nyarától fa villanyoszlopokra helyezett izzólámpák világították meg a Deák téri fasort és az üzletek kirakatait is. (16. kép) Korabeli fényképek alapján tudhatjuk, hogy lámpaoszlop s ívlámpa került a Törökkút klasszicista oszlopára az angyalka helyébe, ezzel biztosítva a felsőtemplom előtti tér megvilágítását. (17. kép) A millennium körüli években, majd a századelőn újabb fellendülés következett a város életében. Ekkor alapították a város gyárainak nagy részét: 1893-ban a Sörgyárat, Franz Lajos és Fiai gőzmalmát, 1901-ben a Mechanikai Kefegyárat és a Mercur Vasműveket, 1903-ban a Dunántúli Szeszgyárosok Szeszfinomító Rt.-t, 1909-ben Franck Henrikés Fiai Pátria-Pótkávégyárát. Újabb pénzintézetekkel gazdagodott a város: a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztárral és a Néptakarék Rt.-vel. (A század elején már tíz pénzintézet működött a városban.) Fellendültek a köz-, s magánépítkezések, sorra épültek be a belvárosban ekkor még nagy számban található üres telkek. 1890—1900 között pl. 849, 1900—1910 között 222 új lakóház készült el. A vályogból, sárból készült épületeket — különösen a belvárosban — elbontották, helyettük téglából, kőből épült lakóházakat emeltek. Az építőanyag és a lakóházak minőségének javulását jól érzékeltetik az alábbi statisztikai adatok:

75 Lakóházak száma Nagykanizsán 1900. 1910. Kőből vagy téglából készült 2312 2533 Kő- vagy téglaalappal vályog vagy sárból 23 311 Vályog vagy sárból 497 246 Fából vagy más anyagból 100 64 Összesen: 2932 3154