Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Őze Sándor: Kanizsa környéki végvárak viszonya a környék lakosságához, Csányi Ákos jelentései alapján
20 Őze Sándor ez a hajdú-réteg antifeudális mozgalmak idején elit egységévé válhat a felkelésnek. Csányi megoldásként a fegyverforgató réteg várakhoz való kötését javasolja, egy új végvári katonai testületi tudat kialakításán munkálkodik. A várakat a hivatástudattal ellentétben feladó katonák szigorú megbüntetését követeli. 8 Javasolja, tiltsák el a magánvárak hajdúfogadási jogát, elítéli a végvári katonaság szőlőhegyekben folytatott paraszti munkáját, melyet fizetés-kiegészítésként végzett; javasolja a szabad hajdúcsapatok felszámolását. Ezt a testületi tudatot szorgalmazza, amikor a kanizsai katonák Bolok János tizedes személyében követet küldenek hozzá, mivel parancsnokuk, Becse hatalmaskodása elviselhetetlen számukra. Csányi a katonák kérését parancsnokuk elmozdítását támogatja a nádorhoz írt jelentésében. Itt ugyanaz az eset játszódott le, mint a Csányi által is sokat emlegetett Bornemissza Benedek gyulai kapitányé, aki szintén a végvári közösség katonáival került szembe és távoznia kellett tisztéből. Helyét a közösség által javasolt Kun Balázs vette át. Mint látjuk, létezik egy parasztságtól elhatárolódó vitézi 9 testületi tudat, amelynek része a végvár közösségének tagja. Aki ez ellen vét, kitaszítják. Ilyen esetről tudósít bennünket Csányi, mikor egy Szenyérből büntetés elől Marcaliba szökött katona miatt a két végvár katonái között fegyveres összetűzésre került sor. Ez a testületi tudat azonban szembekerülhetett nemcsak A faluközösség, hanem a nemesi kommunitas elveivel és azok rétegeinek érdekeivel is. Egy ilyen esetről ír 1557. június 15-én Csányi is. Takaró Mihály tihanyi kapitány két szentkirályszabadjai nemesembert kémkedés vádjával fel1 Az idézett levelek a Nádasdy levéltár E 185—6882, 6883, 6884 szám alatt találhatók az Országos levéltárban. Ebben a cikkben az idézett szövegrészleteket a mai helyesírásra áttéve közlöm, bár egyes szavaknál figyelemmel voltam a nyelvi eltérésekre. Idézeteimnél közlöm a levél keltezését, ez segít az eligazodásban. 2 Szalay Ágoston: 400 magyar levél 361. Magyar Nyelv 1954. 202. 400 magyar levél a XVI. századból 1504—1560. Pest, 1861. 3 1551. nov. 12. 4 1551. jan. 29. 1555. júl. 21. 1556. dec. 12. 5 1555. nov. 12. akasztatott. Csányi ezen felháborodott, mivel a kapitány ezt bosszúból, hatalmaskodásból tette. ,,Ü gyönyerkedik pór lévén az nemes emberek akasztásában." A korra jellemző, hogy a csőriéből a nagy hatalmú tiszttartóval szemben Takaró kerül ki győztesen. ,,Ütet nem nyúzzák sem néggyé vágák, sem horogba nem vetek, sőt csak tisztit sem vevék el sem fogságra nem vetek." Csányi panaszának semmi foganatja, a kapitányra szükség van. Az eset kapcsán Csányi maga sem veszi észre, hogy nemesi jogait védelmezve az őáltala is pártolt végvári tudatot is támadja. Az eset mutatja, hogy ez a szükségszerűség, amely ebben az esetben Takarót juttatta győzelemhez, előbb-utóbb közjogilag is beilleszti a vitézi rendet a gazdagon rétegezett társadalom kiváltságolt rendjei közé. A hivatástudat kialakulását és ezzel együtt a katonaság várhoz való kötését Csányi is szükségszerűnek tartja. A rabló, fosztogató szabad hajdúréteg felszámolását szorgalmazza, amely a nép nyúzásával a hódolásba kergeti a falvakat, megfosztja élelmétől a várakat, elvonja a katona-utánpótlást, aláássa azok biztonsági rendszerét, ugyanakkor antifeudális mozgalmak esetén Székely György hajdúi mintájára azok szervezője lehet. A levelekből mindenesetre az derül ki, hogy a hajdúréteg, a végvári katonaság és a parasztság között elég sokirányú a kapcsolat. Gyakran egymás mellett élnek ellentétes tendenciák. Annyit mindenképpen leszögezhetünk, hogy a különböző rétegek között a korban elég nagy az átjárhatóság, nincsenek lezárt határok. A hajdúság pedig nem egy társadalmi zárvány. Semmiképpen nem hasonlítható az itt megjelenő idegen zsoldos katonasághoz. 6 1557. jan. 25. 7 1556. 22. Ugyanerről 1558. nov. 18. 8 Esztergom, Lippa, Szolnok vesztéséért való büntetés, ha lészen valamost és ez után is használa, hogy azoknak tagjait az végházakba az kapukra szegezték volna, hol kezét, hol lábát, hol fejét. Használt Temesvár megadása Eger megmaradásának az csapodi Toronyba lakó tolvajoknak, hogy kezeket lábakat az keresztutakra függesztették azulta senki nem tolvajlott az földön. 1557. szept. 9 Csánki Dezső: Hevesi Bornemissza Benedek gyulai kapitánysága Békés vármegyei Régészeti és Művészettörténeti Emlékkönyve 1881-82. 57-104. Jegyzetek:
