Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Kunics Zsuzsa: A nagykanizsai Deák tér története a város fejlődésének tükrében

A nagykanizsai Deák tér története a város fejlődésének tükrében 207 sz. épület. (3. kép) A kis barokk oromfalas földszintes polgárházat a XVni. sz. végén építették, a múlt század közepén Velisch Sámuel fűszerkereskedő tulajdona volt, majd 1901-ben Rosenthal Jakab vegyeskereskedő vette meg, s működött benne kis szatócsboltja egy férfiszabóműhely mellett.

23 Rosenthal 1923-ban ugyan eladta Pongrácz Sándor bérlőnek a házat, de boltja tovább működött az 1930-as évekig, amikor Kelemen Rezső vette át az üzletet, s nyitotta meg fűszer-, csemege- és gyarmatáru-kereskedését.

24 Ugyanezen az oldalon több ilyen földszintes, ill. megmagasított padlásterű lakóház állt. A mai Önkiszolgáló Étterem helyén (Deák tér 11—12. sz.) (4. kép) egykor állott, egybeépített két kis földszintes házat a tulajdonos Polai György, majd örökösei

25 az 1800-as évek közepétől iparosoknak, kiskereskedőknek, cipészeknek, majd henteseknek, mészárosoknak adták bérbe üzlethelyiségnek. Az 1920-as évektől — aranyműves, lakatos, cipész és szíjgyártó műhely mellett — itt működött Samu József és fia, Samu Lajos ,,modern, villanyerőre berendezett rézműáru-üzeme".

26 Vállalatuk 1826ban alakult, „mindennemű rézáru"-t gyártottak: szeszgyári berendezéseket, pálinkafőző üstöket, vízmelegítőt, fürdőkályhát, kávéházi berendezéseket. Samu Lajos Budapesten főiskolát végzett, tanári szakvizsgát tett, s ezután, 29 évesen vette át apja rézműves üzemét 1922-ben. Mindketten voltak elnökei a nagykanizsai Ipartestületnek, Samu József 1893—1895 között, fia, Samu Lajos 1931-től töltötte be hosszú ideig s eredményesen az elnöki funkciót, 1938-ban harmadízben, mint járási ipartestületi elnököt választották meg.

27 A földszintes házak szomszédságában (a mai Kölcsey utcai taxiállomás helyén) állt egykor egy egyszerű emeletes, háromszög oromfalas épület, az 1836-ban alapított Polgári Egylet háza. (5. kép) Az épületről nyerte elnevezését — egy rövid időre — a szomszédos, a Deák térbe torkolló kis utca is, mely az 1864. évi kataszteri felmérésben és térképen „Szeglet utca"-ként szerepel,

28 de az 1873. október 21-i tanácsi rendelkezés már „Egylet utcá"-ról ír, mint régi elnevezésről, s változtatja azt meg Kölcsey utcára.

29 Az Egylet-házat 1885-ben az Ipartestület vette bérbe. Ez lett székháza, földszintjén a Polgári Vendéglővel, majd 1900. decemberében 1400 koronáért meg is vették az épületet. Itt találkoztak az iparosok 1933-ig, amikor az Ipartestület megvette a Polgári Egylet Sugár úti székházát. Az „Iparosszálló és vendéglő" tulajdonjogát 1938-ban Háry János vendéglős, majd 1942-ben Vajda Sándor (vendéglős) szerezte meg.

30 Az épület szomszédságában (a mai OTPszékház helyén részben) egy földszintes épület állt, Lovak Ferdinánd háza. (6. kép) Itt működött 1814-től a Kapronczai útról (ma Ady u.) átköltöztetett városi patika 1875-ig, amikor a szomszédos Babócsay-házba helyezték át. Az épületet „Apotheca" felirattal feltünteti az 1822. évi Postaés kereskedelmi utak térképe, s 5. sorszámú városi házként („Apothek" jelöléssel) az 1864. évi kataszteri térkép is.

31 Kanizsa fénykoráról, a város hatalmas arányú fejlődéséről az 1860-as évektől kezdődően beszélhetünk. 1860-ban a prágerhofi, 1861-ben a pesti, 1865-ben a sopron—szombathelyi, majd 1868-ban (az 1866. évi olasz—osztrák békeszerződés értelmében, hogy a pécsi szénmedence és Trieszt összeköttetését megteremtsék) a barcs—murakeresztúri vasútvonalak megnyitása megsokszorozta az eddig is élénk kereskedelmi életet. A lakosság száma 1870-ben már 15.125 fő (több mint 2,5-szerese az 1828. évinek), 1880-ban 18.398 fő.

32 Az átmenő kereskedelem következtében nagymértékben nőtt az iparosok, kereskedők száma is. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876. évi jelentésében 617 „önálló vállalkozó" tevékenységéről számol be Nagykanizsán (ebből 387 iparos, 175 kereskedő, 4 pénz-, hitelélettel foglalkozó, 51 egyéb vállalkozó), ugyanebben az időben Keszthelyen pl. 237, Szentgrót mezővárosban 196, Zalaegerszegen 174, Tapolcán 157, Sümegen 155 önálló vállalkozó működött. Nagykanizsáról származott Zala vármegye összes „jövedelmi vagy kereseti adó"-jának több mint egyötöde.

33 A felhalmozódó tőkék lehetővé tették a városkép polgáriasodását is. A módos kereskedők és iparosok sorra kezdték építeni romantikus, később eklektikus stílusú emeletes lakóházaikat, új utcákat nyitottak meg (1870-ben a Deák tér nyugati oldalán a Takarékpénztár utat, s 1883-ban a Sugár utat), de beépültek a város belterületén még meglévő foghíjak is. A városiasodási folyamatot az alaprajzok négyszögesedése és a házak felfelé emelkedése (azaz a „vertikális besűrűsödés"

34

) mutatja. Az 1860-as években már 57 utcája, s több mint 1700 háza volt a városnak.

35 Ebben az időben jött létre a mai Kanizsa egyik legszebb s legjellemzőbb utcaképe a Deák tér déli oldalán; ekkor kezd kialakulni a mai tér. Az Axenti-ház szomszédságában 1860. táján két kereskedőház is épült, melyek Grünhut-házakként ismertek. A Deák tér 2. sz. alatti lakóház (7. kép) különös figyelmet érdemel, a város legszebb romantikus épülete. Igen szép a gótikus elemeket idéző emeleti középerkélye, felette mérműves rozettákkal, faragott homokkő oroszlánfigurákkal díszítve. Igen érdekes udvari homlokzata, ahol a hajdani gabonaraktár egyik eredeti kapuja ma is látható. A házat Grünhut Fülöp módos kereskedő és neje, Dobri Lujza építtette.

36 Itt működött gabonakereskedésük, de a földszinten bérelt üzlethelyiséget az 1860-as években Keller Ignácz cipész is, akit a Zala—Somogyi Közlöny „iparosaink egyik tekintélyes, derék tagja"-ként emleget.

37 A házat 1900. augusztusában, Grünhut Fülöp halála után gyermekei, Alfréd, Henrik és Szelina örökölte. A két fiú „Grünhut Fülöp fiai" néven továbbra is fenntartotta a gabonakereskedést. Grünhut Alfréd kereskedő, bankár s műgyűjtő volt egyszemélyben. 1918-ban a város által meg-