Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Közlemények - Kunics Zsuzsa: A nagykanizsai Deák tér története a város fejlődésének tükrében
ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Kunics Zsuzsa: A nagykanizsai Deák tér története a város fejlődésének tükrében A Deák tér Nagykanizsa talán legkarakterisztikusabb tere, a városunkra különösen jellemző háromszög alaprajzú, kelet—nyugati tájolású terek jó példája. Változásai szervesen követték Nagykanizsa város fejlődését. A mai tér területén húzódhatott a középkori városmag északi határa. 1702-től, hadászati jelentőségének elvesztése után közlekedésföldrajzi helyzete fejlesztette a várost. Nagykanizsa öt irányba ágazó postautak keresztezési pontjában fekszik, kiépülése így a legegyszerűbb, sugaras település. Az öt út hosszában egymástól messze elágazó, a határba hosszan kinyúló utcák keletkeztek, kezdetben összekötő utcák nélkül. Az elsődleges szerepet az utcahálózat kialakulásában a bécsi—légrádi és a varasdi—pécsi út játszotta. Az 1753-as „Belsőségek birtok-íve" szerint már 14 utcája van Kanizsának. 1 A Deák tér a központi szerepet betöltő Piarczi, később Fő utcának nevezett út mentén — annak szintjétől kb. 6 méterrel magasabban fekvő területen — alakult ki fokozatosan. Egy 1822-ből származó, a posta-, kereskedelmi utakat és fontosabb épületeket feltüntető térképen is jól látszik, hogy a pesti út („Rétsei utza") villásan kapcsolódik a pécsi úthoz („Sopronyi utza"), így jön létre a háromszög alakú Eötvös tér, s a szentgyörgyvári út becsatlakozásánál a Deák tér. A „Piaristák temploma" mellett a térkép már feltünteti „Apotheca" felirattal Lovak Ferdinánd gyógyszerész házát, s a későbbi Takarékpénztár utca helyén , ,Gr. Széchényi Házá"-t, a tér közepén pedig egy kút, s mellette „magasin" (raktár) található a rajz szerint. 2 A tér első épülete a Nepomuki Szent János tiszteletére 1764-ben emelt barokk stílusú római katolikus templom, mely eredetileg temetőkápolna volt. A Ferences templomtól való megkülönböztetés miatt nevezték el Felsőtemplomnak, a piaristák gondozták. Bajzáth József veszprémi püspök 1778. évi kánoni visitatiója során 3 az „atyatemplom" (Szent József plébániatemplom) mellett megvizsgálta a plébánia nyolc , .nyilvános kápolná"-ját is, melyek közül három a városban volt található. A „nagyobbik Kanizsán lévő Nepomuki Szent Jánosról nevezett" kápolnáról a következőket állapítja meg: „erős anyagokból 1764-ben a városi közösség által minden adomány nélkül emelve; el van látva ... hordozható, ép kövekkel és három sértetlen terítővel valamint oltárelővel ellátott 4 oltárral." Három harangját említi a templomnak, „egyik nyom 3 mázsát és 12 fontot, a másik 1 mázsát és 62 fontot, a harmadik 79 fontot", 4 kegytárgyaiként pedig az alábbiakat sorolja fel: „3 kehely ugyanennyi ostya tányérkával, 3 misekönyv, 3 miseruha valamennyi tartozékkal, 3 karing, 3 deréköv, 3 vállkendő, 3 kehely fedő, 3 ostyaabrosz, amelyek mindegyikét tisztán és épségben őrizik meg." Kurbély György veszprémi püspök 1816 májusában tett látogatásának jegyzőkönyvéből 5 megtudhatjuk, hogy a kápolnának „van kórusa és sekrestyéje szolid anyagokból, továbbá prédikálószéke deszkákból készítve és színes szövettel bevonva. Zárt kriptája a szentély alatt." Kurbély György püspök már nem négy, hanem öt oltárról számol be: „az első Nepomuki Szent János tiszteletére, a második a Szent Kereszt, a harmadik a Szenvedő Szűzanya, a negyedik Szent Anna, az ötödik Segítő Mária tiszteletére. Egyik oltár sem privilegizált." A templom előtt állt csaknem 100 évig a város szégyenoszlopa. Amikor 1758-ban Inkey Boldizsár a Szentháromság-szobrot „felajánlja Nagy-Kanizsa város díszére, a piac közepén lévő szégyenoszlop helyére", 6 az oszlopot a Deák téren helyezték el, ahol szétbontásáig, az 1840-es évek elejéig állt. A XIX. sz. elején térről, de a mai értelemben vett utcáról sem nagyon beszélhetünk. A fiatal orosz tengerésztiszt, Vlagyimir Bogdanovics Bronyevszkij útleírásában 7 1810-ben nem fest kedvező képet a városról: „Ezt a csúf házhalmot nem merészelném városnak nevezni, ha tiszteletre méltó útikalauzunk nem erősködne, hogy ez valóban város és valaha igen kiterjedt volt. Képzeljenek el olvasóim két meredek között egy nagy gödröt, melyben egyetlen egyenes utca látszik... A mellékutcák tervszerűtlenek, girbe-gurbák. Ezekben a pokoli bűzű alacsony sikátorokban a házak úgy épültek, ahogy az a tulajdonosnak éppen eszébe jutott."
