Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Őze Sándor: Kanizsa környéki végvárak viszonya a környék lakosságához, Csányi Ákos jelentései alapján

Kanizsa környéki végvárak viszonya a környék lakosságához, Csányi Ákos jelentései alapján 19 miért kell efféle haszontalan apró emberektol ilyen kegyetlenül öletni, kínzatni." E sorokat a hódolást keményen büntető Csányi írja le nemesi gőggel, jutván ugyanazon véleményre, mint az ugyanezt prédikáló Méliusz Juhász Péter. Kegyetlenségük felöl följegyzi ,,mind férfiakat mind asszonyi állatokat és gyermecskéket ölnek és taglalnak. Asszonyi állatoknak ömleit (sic!) által karót azaz nyársat tolnak, kezét hátrakötik az karánál fogva fára figgesztik. Férfiakat fákhoz kötöznek miképpen az asszonyi állatokat azokat is férgek eszik meg. A férfiaknak kezeket lábokat fúrókkal fúrják, mennyi eféle éktelen kegyetlenségeket miéinek nem illik megírnom." Csányi egész magánháborút vív Szél Péterrel. Kál nevű falunál, amely Csány és Kanizsa között fekszik a hajdúk lest vetnek neki. О azonban szerencse folytán a sárvári udvarbírótól, aki zsoldot hozott Pozsonyból Nádasdytól, értesül a készülő veszedelemről. Azonnal rájuk megy, de talán a hajdúknak is van beépített emberük Csányi környezetében, mert a nádor főembere már nem találja ott őket. A hajdúk azonban nem csak garázdaságuk és amiatt voltak veszélyesek, hogy feladták a védelmükre bízott várat s ezzel rossz példát mutattak, de életformájukkal is negatív módon hatottak a rosszul fizetett végvári katona rétegre. Csányi sem „pénzes darabontot az várakba, sem az szolgálónép katonát nem talál. Most is nagy nehezen tehettem szerét az gyalognak. Ezek is csak addig lesznek míg meg nem melegszik az idő."

7 A nagy török támadások idején minden fegyverforgató embert, így a rabló hajdúkat is igyekeztek felfogadni. 1556. február 13-án arról panaszkodik Csányi, hogy Zrínyi Miklós mindenkit, még a Kapósból szökött hajdúkat is felfogadja jargallásra, hópénzt, gabonát, szalonnát ad nekik. És merészen azt írja, hogy a fejedelemre Isten haragja fog szállani a kegyetlenség engedelméért. Ugyanakkor ez év november 11-i levelében azt írja, hogy hajdúi Szél Péterrel a tolnai sokadalomban rabolnak. Keserűen írja le, ,az dereka és legnagyobb része az őfelsége fizetett népének csak mustrába járnak és csak akkort vadnak jószerrel és az ü számok, mikor mustra leszen. Azt kedek néha egy hónappal néha többel tudtukra adják mind hajdúk, vargák, barbélok, kalmárok és egyéb helyekről való szolgáló népet rákérik keresik megmustrálják szépen meglesznek az mustramester fizeti, mestert szépen megajándékozzák, elbocsátják, azután oszlanak mindenfelé. Az török ezt jól tudja, Ó is emberét oda bocsátja szépen és szabadon rabol. Isten ü szentfelsége tudja minemű számtalan ez féle szertelenségek vadnak. És sok hónapok múlva felmennének őfelségéhez nagy somma pénzekkel adósítják mindaddég hogy megveszik maga az Úristen előtt hogy nem szolgáltak érte. ...Üfelsége mint fejedelem úgy hiszi aki egy lovat oroz azt felakasztják, aki keresztény embereket oroz feleségestül gyermekestül barmostul, házakat megégetik ez nem bűn. Úristen légy kegyelmes hozzánk és könyörüli rajtunk azt te szent fiadnak érdemiért." Amint a mustráról írottak mutatják a fizetett, felfogadott katonát nehéz megkülönböztetni a hajdútól. Az, hogy ki katona s meddig, szerződés és idő kérdése volt csak. Csányi számára a hajdúk életformájuk miatt, tehát biztonsági okokból is veszélyesek voltak. A fizetetlen katonákat a vár elhagyására, rablásra csábították. A végváriaknak feladatuk lett volna a szabadon kóborló hajdú-réteg üldözése, azonban mint az adatokból többször kiviláglik szolidárisak voltak velük. Csányi egy Bali Péter nevezetű csurgói haramiáról írja egyik levelében, hogy 32 embert ölt már meg és a Horváth Márk által üldözésére küldött Dancsó Ambrus összetalálkozván vele, nemhogy megölte vagy elfogta volna, mi több, együtt csempésztek marhát. A katonaság és a hajdúság szolidáris viszonya mellett Csányi leveleiből többször is nagyon érdekes utalást találhatunk a hajdúság és a környék parasztságának egy új, más jellegű kapcsolatára is. 1555. november 26-i levelében írja, hogy a hajdúk csak ,,az fejébe isznak hogy Szent György napján érhessék, ezernél többen lesznek, hogy Zalába sok falukból esküdtek közikbe, és hogy vadnak Zalában oly faluk kibül negyven puskás megyén közikbe, kibül én nagy gonosz felindulást várok, Székely György mását. Más az hogy az mi kevés szolgálónép vagyon ezennel nem leszen katonája, miel közikbe fut,.harmad az hogy sem várakba sem kastélokba pénzes darabontot nem találnak kibül hogy ennyi gonoszság árad most kellene elejét venni. Szél Pétert lecsapni és egynéhányat fejekbe és az többieket eloszlatani széllel." Az adat nagyon érdekes. Az a hajdú-réteg, amely öli, gyilkolja, fosztogatja a környék lakosságát, akiktől Csányi fegyveres erővel próbálja a parasztokat megoltalmazni, ugyanennek a parasztságnak alkalomadtán vezető erejévé, katonai elit rétegévé is válhatott volna antifeudális harcában. Csányi agyában rögtön negyven évvel ezelőtti Dózsa-féle parasztfelkelés hajdú csapatai idéződnek fel parallelként az akkori helyzethez. Egy másik levelében a kor világ, csodaváró érzékenységére is utal, amely reális lehetőséget adhatott egy újabb parasztfelkelés ideológiájának kialakulásához. Az egész problémát elég komplexen, minden ágában mutatja be Szél Péterek esete. A probléma tehát négyes. 1. A vár feladása: Csányi hiányol egyfajta hivatástudatot a várat feladó csellengő hajdúknál. Kapós, Korokna, Berzence lázadó Komáromi naszádosok, Babolcsa eleste mind-mind példa erre, amely közvetlen környezetében játszódik le. 2. Nincs katonai utánpótlás. Ha szabad a hajdúknak a rablás és büntetlen, a fizetetlen végvári katonaság inkább hozzájuk húz, védetlenül hagyva a várat vagy a katonának állni szándékozó férfilakosság zsákmány reményében inkább a hajdúkkal rabol. 3. A rablással tönkreteszik a váraknak élelmiszert szolgáltató paraszt réteget, nehezítik a hírszerzést, elidegenítvén a vártól a környező népességet. 4. Bár ellentmondásosan hat, de fennáll a veszélye annak, hogy --••'