Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Közlemények - Bogyay Tamás: Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül (Megjegyzések Tóth Sándor „A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára” című tanulmányához)

172 Bogyay Tamás belül bizonytalan.

26 Tóth Sándor lehetségesnek tartja, hogy a ,,várszigeti templom", ami alatt a Giulio Turcho rajzán látható egykori monostortemplomot érti, „épülhetett 1070—80 táján," (150). Ezt a kormeghatározást a katalógusba fölvett zalavári kőfaragványok ,,fő csoportja" datálására alapítja. Eszerint Zalavárott a 11. század második felében működő kőfaragó műhelyben olyan alkotások születtek, amelyeknek közvetlen stílusrokonai a közelebbi és távolabbi szomszédságban a nemzetközi kutatás mai állása szerint több évszázados korkülönbséggel és különböző kul túrkörnyezetben jöttek létre. Fölmerül a kérdés, melyik stíluskritikai kormeghatározó módszer helyes, Tóth Sándoré, vagy az, amellyel kutatók nemzedékei igyekeztek és iparkodnak ma is megállapítani a koraközépkori ornamentális kőfaragás kronológiáját és összefüggéseit. Vegyünk közelebbről szemügyre a zalavári emlékek sorából három, anyagával, jellegzetes stílusával és kivitelével magasabb igényről tanúskodó márvány farag ványt.

27 Mindegyiknek ismert több analógiája, a katalógusban pedig jól példázzák a szerző sajátos egyéni stíluskritikai módszerét. Tóth Sándor a katalógus egyes tételeinél lelkiismeretesen felsorolja a tárgyra vonatkozó irodalmat, de kormeghatározásait a bevezető tanulmányban indokolja. Itt nem mulasztja el utalni az övétől lényegesen eltérő korábbi nézetekre. Ezekből azonban csak annyit és úgy idéz, hogy az olvasó azt hiheti, csak eleve bizonytalan vagy éppen alapjában téves vélekedésekről van szó. Tipikus példa erre a 10. számú hatszögekbe foglalt rozettákkal díszített töredék (1. kép), amelyet Entz Géza mint a 11. századi zalavári műhely termékét tárgyalt, én pedig az ő tanulmányáról írt recenziómban a szlovéniai Sempeter Priscinianus síremlékére és két karintiai analógiára hivatkozva rómainak minősítettem.

28 Tóth Sándor kijelenti, hogy az általam idézett legjobb analógia, Völkermarkt, románkori kapuzat timpanonjában található, és hatszöges minta előfordul 11. századi textilen is, a római eredet tehát kétséges. (158—159, 42. jegyzet). Arról megfeledkezett, hogy középkori templomkapuk ívmezőibe nem egyszer illesztettek be régebbi faragványokat, mint pl. a neki jól ismert Gyulafehárvárott is. A másik két analógiáról, amelyek épp oly közel állnak a zalavári kőhöz, mint a völkermarkti, hallgat, mert római eredetűk vitathatatlan. A Landskron melletti Treffen körül a hegyekben római kőfejtők sora volt,

29 áempeternél pedig a római nekropolisz a 3. század közepe táján beleomlott a Savinja medrébe, ahonnan csak 1952-ben kezdték kiszedni köveit a régészek.

30 (2. kép) A treffeni és a sempeteri kőről is tudjuk, hogy kis aedicula mennyezetét alkották, hasonló rendeltetése lehetett a Zalavárra elcipelt márványlapnak is, amelynek finomabb részletformái elkoptak, mert Zalaapátiban kőpadló része volt.

31 Még tanulságosabb a 24. szám alatti „küszöbkő" szalagfonatos díszítésével és feliratával. (3. kép) Ma is mint küszöbkő van elhelyezve, ami két okból kifogásolható. Egyrészt azért, mert így nem hozzáférhetők a hátsó oldalak, amelyek ilyen viszontagságos sorsú, másodlagosan alighanem többször felhasznált daraboknál akadályozhatja a kutatást. Szerencsére Entz Géza igen részletesen leírta.

32 Másrészt nehéz elképzelni, hogy a belépőket köszöntő feliratot úgy alkalmazták volna, hogy rá kelljen lépni és előbb-utóbb elkopjon. Ilyen helyen a mozaik felelt meg. Füssy Tamás helyesen ajtószemöldöknek nevezte,

33 Gyulai Rudolf Rómer és Hampel nyomán ajtófélfának.

34 Entznél küszöbkő és magam is írtam nem egyszer így, bár volt, hogy odatettem a kérdőjelet.

35 Tóth Sándor a szalagfonat két közismert karoling-kori analógiáját azzal gondolja végleg kirekeszthetőnek, hogy Ferentino keltezetlen (158, 38. jegyzet), az ausztriai St. Lambrechtben pedig nincs 9. századi épületnyom, és a kolostor a 11. század közepe után létesült. (150). Szerinte ezzel nincs akadálya az 1070—80 körüli datálásnak. St. Lambrechthez idézi az osztrák műemléktopográfiát, de úgy látszik, nem olvasta el figyelmesen a képhez tartozó szöveget.

36 Ugyanis a zalavári szalagfonat pontos analógiája itt egy nemzetközileg nyilvántartott római föliratos kövön található,

37 amelyet a 16. században egy erkélyt alátámasztó falazathoz használtak föl, miután már a gótika korában is átfaragták, valószínűleg, hogy pillérként szolgáljon. A 11. századi építkezéssel nem hozható semmiféle kapcsolatba, nyilván máshonnan hozták oda. Tóth Sándor sajnos nem tájékozódott a nyugati 8—9. századi ornamentális kőfaragás hatalmas irodalmában. A bibliográfiájában is felsorolt idevágó cikkem

38 nagyon megkönnyítette volna ezt. Egyébként a zalavári szalagfonatnak az említett ferentinoi és St. Lambrecht-i mellett még a következő helyekről ismerjük publikált analógiáit: Niedertrixen Karintiában (4. kép), Róma S. Sabina, Velence S. Marco, Grado S. Eufemia, Concordia, Como S. Abbondio.

39 Sehol sem a 11. század emlékei. Külön probléma a három darabra tört márványgerenda felirata, amely Máté 7,7 és 7,8 hexameteres parafrázisa. Tóth Sándor szerint ,,a küszöb felirata szentély kapujához éppúgy illik, mint temploméhoz." (150). Koraközépkori szentély korlátoknál tényleg voltak kapuk, keleten ma is van az ikonosztázisznak, de sem a nyugati, sem a keleti liturgiában nincs semmi, ami ilyen föliratot indokolna. Templomkapu fölött van értelme, itt gondolhatunk a templomszentelési szertartás ír eredetű kezdő aktusára is: a püspök kopogtat a felszentelésre váró egyház kapuján.

40 Leginkább illik azonban a kolostori klauzura bejáratára. Szent Benedek Regulája (c. 7. és 58) ,,pulsans"-nak nevezi a felvételt kérőket. Hermann Vetters epigráfiai vizsgálata szerint az írás észak-itáliai jellegű és a 9. század végétől a 11. század elejéig lehetséges. A szalagfonatos díszítéssel nem lehet egykorú. Erre vall már az íráskép is az antik ízű tág betűközökkel, szemben az epigráfiai tekintetben egyébként rokon 10. századi feliratok tömöttségével. A szöveggel nyilván ki akarták tölteni az egész felületet,