Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)
Halász Imre: Nagykanizsa címere
ZALAI MÚZEUM 4. 1992 Halász Imre: Nagykanizsa címere I. A városcímer kialakulása A címer magánszemélyek, vagy testületek — bizonyos szabályok szerint megalkotott — megkülönböztető vagy ismertető jelvénye volt évszázadokon át. A városcímerek, mint a testületi címerek legkorábbi fajtái hazánkban a ХШ. században kezdenek kialakulni, legkorábbi emlékeink Esztergom és Buda városának címeres pecsétjei, melyek 1265-től ill. 1292-ből származnak. 1 A pecséthasználat elsősorban a fejlettebb írásbeliséggel rendelkező szabad királyi városokban volt jelentős, a mezővárosok nagy részénél — főleg a Dunántúlon — a XVI. századig nincs tudomásunk rendszeres pecséthasználatról. A mezővárosok a XVII. században kezdik megvésetni első pecsétjeiket, ami minden esetben összefügg a mezővárosi hivatalszervezet és írásbeliség fejlettségével. Zala megyében Zalaegerszeg vésette meg elsőként pecsétjét, legkorábbi lenyomata 1634-ből származik. 2 Ez a hivatalszervezeti és ügyintézésben fejlődés Nagykanizsán viszonylag későn, a XVII. század végén indulhatott csak meg. Kanizsa várát 1600-ban elfoglalták a törökök, s a város csak majdnem egy évszázad múlva, 1690-ben, a törökellenes felszabadító harcok során szabadult fel, s csak ezután indulhatott el a Dunántúl északi részén már tapasztalható hivatalszervezeti fejlődés. A törökdúlás utáni reorganizáció jelentős munkája ugyanebben az évben, egy háromtagú királyi bizottság érkezésével kezdődött, mely az újonnan felszabadított ,,... várat a várossal és határával együtt újra a magyar szent korona birtokába vette..." 3 Canisa — ahogy a korabeli források a város nevét írják — 1705-ig a bécsi udvari kamara kirendeltségének kezelése, felügyelete alatt állt, ez szedte be az adót és gyakorolta a földesúri jogokat is. 4 . Ez rányomta bélyegét az ismét felállított önkormányzati testületre, ennek működésére, az egész város társadalmára. Továbbá 1690 után a lakosság összetételében lényeges változás történt — a németek javára. A város vezetése teljesen német nyelvű lett, következésképp a városi adminisztráció nyelve is, a városi tanács jegyzőkönyveit 1755-ig németül vezették. 5 Köszönhetően a komoly iratkezeléssel bíró kamarának, Kanizsán röviddel a városi magisztrátus újjáalakulása után jelentős írásbeli fejlődés mutatkozik. Ez a fejlődés viszont magával hozza azt az alapkövetelményt, hogy kiadmányaikat a hitelesítés eszközével, a testület, a város pecsétjével lássák el. Nincs nyoma annak, hogy Kanizsa magisztrátusa a város 1600-as eleste előtt használt-e pecsétet. Valószínűleg nem, hiszen a mezővárosok pecséthasználata Zala megyében — mint említettük — éppen az 1600-as évek közepére alakult ki, akkor, amikor Kanizsa még török uralom alatt állt. így a század végén már a hivatalszervezeti fejlettség olyan fokán történik a városi adminisztráció megszervezése, amikor a pecsét használata már általános követelmény. A török hódoltság, vagy a végvári állapot alóli felszabadulás után néhány jelentősebb mezőváros, mint Veszprém, vagy Pécs megpróbálta megszerezni magának a „szabad királyi város" jogállását, ami rendkívüli előnyöket jelentett volna a városnak. 6 Degré Alajos ismerteti a város XVIII. századi közigazgatásáról írott tanulmányában, hogy a városi tanácsjegyzőkönyvébe 1722 után bejegyzett, de 1703-ban keltezett statútuma szerint a város a királytól ,,protectionális" levelet is kapott, ugyanerről a kiváltságról, ami „csupán 1702-ben rontatott le". Degré azonban — éppen Pest és Buda városi szabadsága elismertetéséért vívott küzdelemre hivatkozva — ezt nem tartja valószínűnek. 7 Ebben az időben — talán éppen a kamarai fennhatóság miatt — Canisa polgáraiban — és valószínűleg német magisztrátusában — az az illúzió élt, hogy megkaphatják a „szabad királyi város" rangját (ami rendkívüli előnyöket jelentett volna), de amiről természetesen szó sem volt. Hogy ezt a folyamatot „elősegítse" a város, Kanizsa 1695-ben úgy vésette meg pecsétjét, hogy azon a „CIVITAS" szó szerepelt, ami egyértelműen a szabad királyi városra utal. Az elkövetkező évtizedekben aztán a mezőváros megvésette azt a pecsétjét, melyet több mint két évszázadon át használt, s melynek körirata: SIGILLUM PRIVILEGIAT! OPPIDI CANISAE 1695., vagyis KANIZSA
