Zalai Múzeum 4. (Zalaegerszeg, 1992)

Halász Imre: Nagykanizsa címere

104 Halász Imre KIVÁLTSÁGOS MEZÓVÁROS PECSÉTJE 1695. (1., 2., 3. kép) Ezen a pecséten fejét jobbra fordító, csőrében olajágat tartó, kiterjesztett szárnyú sast látunk, mely jobb karmában a fogyó holdat, bal lábának karmai között gabonakalászt tart. A sas feje felett stilizált osztrák császári koronát látunk.

8 Amikor 1903-ban Nagykanizsa a községek törzskönyvezése során kérte címerének elismertetését, a felterjesztésben megemlítette a polgármester, hogy ,,1700-ban dühöngött tűz a városházát elhamvasztotta, midőn a város levéltára elpusztult, a megmaradt részt pedig a Batthyány herczegi család visszatartotta, amennyiben a mentéskor a közelben volt uradalmi épület pinczéjébe hordták az iratokat, és azokat többé a Herczeg ki nem adta."

9 Valószínű tehát, hogy az 1690 után megvésetett pecsét ekkor elpusztulhatott, továbbá ,,A Herczegi uradalom a pecséteket is sokszor elkobozta, ezért eredeti régi pecsétük nincs is, a város tanácsa azonban mindig újakat csináltatott, melyekre a régi 1695 keletet reá vésték." — folytatódik a polgármester felterjesztése.

ю Ellenkezőjét bizonyító adatok hiányában az érvelést el kell fogadnunk, miután nem ritka a címeradomány nélkül, önjogúlag felvett címerek esetében az új pecsét vésésekor a régi ábrához ragaszkodni; ezzel is tradíciót teremtve, a régire hivatkozni. (A Thúry György Múzeumban található pecsétek is múlt századiak, az egyik még 1881-es évszámmal is el van látva.)

11 Nincs okunk tehát feltételezni, hogy a több mint két évszázadon át használt címerábra jelentősen változott volna az újravésések során, a sas pedig mint címeralak, az egyik leggyakrabban előforduló természetes alak családi és testületi címereknél egyaránt, mely előkelőséget, hatalmat, erőt jelképezett, uralkodói családok (gondoljunk pl. a Habsburgokra vagy a Romanovokra) is előszeretettel alkalmazták, s ezért a sas nem egyszer államcímerekben is előfordul. Feltehető, hogy ezek az akkori közgondolkodásban nem kis szerepet játszó kérdések nagyban motiválták a címeralak kialakítását. Ezt a sasmotívumot ábrázoló címeres körpecsétet használta a mezőváros Kanizsa, majd egyszerre Kis- és Nagykanizsa, a városban létrejövő valamennyi hivatal és bizottság 1903-ig. A régi évszámot (1695-öt) az esetek többségében rávésték a tipáriumra, de akad olyan pecsétnyomó is, amely a hivatal vagy bíróság létrejöttének évét is feltünteti. (4., 5., 6., 7., 8., 9. kép) Századunk elején (1903-tól) megváltozik Nagykanizsa címere. Éppen a már idézett beadvány kapcsán, a heraldikai szabályoknak megfelelően bővítették a város címerét, az Országos Levéltár szakvéleményének alapján. Ebből idézzük a címerleírást: „Ezüsttel és vörössel vágott paizs felső ezüst felében kiterjesztett szárnyú fekete sas, fejét jobbra fordítva, csőrében olajággal, bal karmában lefelé fordított ezüst félholdat, a jobban kivont ezüst pallost tart, míg az alsó vörösmezőben (sic!) zöld alapon természetes színű vár bástya nyitott kapuval látható. A paizsra arany koronás rostélyos sisak van téve, melynek foszlányai mindkét felül: vörös és ezüst színűek."

12 Ennek alapján hagyta jóvá az új városcímert 1903-ban a M. kir. Belügyminisztérium — az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság javaslatára, miután a címer „részint az Országos Levéltár adatai, részint pedig a város által eredetiben fölküldött iratai alapján hőn megállapítva, sőt maga a pecsétrajz is az Országos Levéltár közvetlen felügyelete alatt készült, azt mint minden tekintetben megfelelőt kivitelre" ajánlotta az Országos Levéltár is.

13 Ezután vésette meg a város pecsétnyomóját és készíttette el bélyegzőit a Belügyminisztérium által az előállítással és szállítással megbízott Felsenfeld Ignácnak Budapesten, az Andrássy út 1. szám alatti műhelyében,

14 ZALAVÁRMEGYE NAGYKANIZSA REND.TAN. VÁROS 1902. körirattal.

15 A pajzs alapszíneiből következően a város tradicionális színei: vörös-ezüst.

16 Nagykanizsa példát mutatott, hogyan kell az évszázados címertani hagyományok szerint címerét — a város történetében oly jelentős súllyal bíró várral — bővíteni, nem sértve ezzel olyan szabályokat, melyek a heraldika hőskorában alakultak ki, s amelyeket a hetvenes—nyolcvanas években olyan szívesen rúgtak fel az egyes városcímer-tervezők. A címertörténetben a címer bővítése — megfelelő indokok alapján — elég gyakori, amely az évszázados szabályokat betartva büszkeséggel viselendő jelképei településeinknek. A tradíció továbbélésének, fejlesztésének — a maga korában — országosan is kiemelkedő példája a hányatott történelmű dél-zalai város 1949-ig használt címere. (11. kép) IL A város szocialista kori címere 1949 után majdnem húsz évig szünetelt a városi címerek használata hazánkban. Az 1960-as évek kezdeményezései után 1970-ben, majd 1974-ben rendelet, illetve minisztertanácsi határozat engedélyezte a városok számára, hogy a település történelmi múltjára, akkori jellegzetességére egyaránt utaló helyi címert alkossanak. A rendeletben rögzítették, hogy a városcímer nem helyettesítheti az államcímert, de a város hivatalos iratain, kitüntetéseken, díszpolgári okleveleken használhatók.

17 Mint legtöbb városunk, Nagykanizsa is 1970-re készítette el „szocialista kori" városcímerét, melyet a következőképpen terjesztette elő a Város Tanácsának 1970. április 30-i ülésén Mózes Pál tanácselnök: „Már az elmúlt években többször felmerült az új városi címer tervezésének gondolata. Akkor úgy döntöttünk, hogy Nagykanizsa új címere felszabadulásunk 25. évfordulójára készüljön el. Új címerre elsősorban azért van szükségünk, mert a régi