Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)
Közlemények - Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez
214 Srágli Lajos gye természeti kincsekben sem olyan szegény, mint azt a működő ipari, bányászati objektumok alapján gondolhatnánk. A természeti lehetőségek kiaknázása azonban csak elenyésző mértékben valósult mep. Érthető ez ekkor még a muraközi kőolaj esetében, melyet. indössze kocsikenőcs gyártására és gyógyszerként használtak fel, s ez nagyobb mennyiség kitermelését nem igényelte. Kevésbé magyarázható viszont a kőszénnél. A Peklenicza község határában kb. négy öl mélységben található nagy mennyiségű, jó minőségű, nagy tömbökben fejthető barnaszenet mindössze pincék és jégvermek falainak kirakására használták kő helyett. Sajnálkoztak, hogy felszíni falak rakására nem alkalmas, mert a napon gyorsan porrá omlik, Az egyetlen érdemleges kísérlet az értelmes felhasználásra 1847-ben történt, melyről a következőképp számol be Gábelics Imre alszolgabíró: „...múlt 1847. évben Kisfaludy Balatoni Gőzös számára küldöttem 50 mázsát próbára, s azt a választ nyertem, hogy minéműségére igen jó — sok gyanta, vagy szurok anyagot foglalván magában — tüze soproni kőszénnél sokkal erósebb — s hertelennyebb — s utóbb következett Balatonyi Gőzhajózási Társaság igazgatójától jött felszóllíttásra sem voltam képes 6000 mázsára vállalkozókat szerezni" 37 Ezzel szemben a Szántói járásban, Széchenyi István Szentgyörgy vár környéki birtokán komoly kutatásokat végeztetett kőszén után a brennbergi bányászokkal, de kitermelésre alkalmas széntelepet nem sikerült találni. 38 Az 1848. évi összeírás — melynek anyaga sajnos csak a megye egy részéről maradt fenn—képet ad az uradalmakban működő, földesűri tulajdonban lévő, de iparhoz sorolható létesítményekről. Ezek egy részét az uradalom vagy saját kezelésben üzemeltette, vagy — gyakrabban — bérbe adta. így számol be a keszthelyi uradalom 1000 forintért bérbe adott serházáról, ugyanitt saját kezelésben lévő építőkő-bányáról és mészégetőről, melyekben évente kb. 4500 köböl mész égettetik, s mintegy 450 forint tiszta nyereséget hoznak. A Zalaegerszegi járás alsó vidékén két jelentősebb téglaégetőről számol be Becsehely és Vörtsök községekben, melyek közül az előbbit termelése alapján akár téglagyárként is lehetne említeni. A kor technikai színvonalán a becsehelyi téglaégető 20.000 forint tiszta jövedelme már nem elhanyagolható. Ugyanezen a területen négy „pálinka gyárat" is írtak össze (Becsehely, Vörtsök, Szemenye felső, Kislakos), ezeket szintén uradalmaktól bérelték vállalkozók. Tiszta jövedelmük alapján azonban aligha lehetett általuk nagyobb vagyonra szert tenni. 39 Az uradalmakban folytatott ipari tevékenység azonban a feudális formák és gazdálkodási elképzelések továbbélése miatt nem válhatott a későbbi ipar alapjává. Több figyelmet érdemelnek azok a létesítmények, melyeket az uradalmaktól vállalkozók—többségükben a kereskedők—béreltek. Köztük találhatunk a század végén létezőket is. Ugyanakkor ezeknél megjelenik egy olyan forma, mely már túlhaladja a feudalizmus ipari kereteit: a tőkés bérlet. Jelentős tényező ez, még akkor is, ha az ilyen formák közt termelt mennyiség nem lehetett nagy volumenű. A 19. század első felében kialakult helyzetért, a lassú fejlődésért elsősorban az ország más részein is érvényes akadályok felelősek: a feudális tulajdonviszonyok, a tőkehiány, de szerepet kapott ebben a szakértelem hiánya is, az osztrák ipar monopolhelyzete. Az ipari fejlődésnek viszont alapkövetelménye, hogy legyenek megfelelő ipari szakismeretekkel rendelkező szakemberek. Szervezett képzésük azonban Magyarországon \ 19. század első felében még csak kialakulóban van. É^ne*ezért érdemel fokozott figyelmet néhány előremutató Kezdeményezés, még akkor is, ha a körülmények a széles körre kiterjedő hatásához nem kedvezőek. A szakma megtanulásának ősidők óta bevált és alkalmazott módja a „mester keze alá rendelés" volt, ahol bemutatás és gyakorlás során sajátították el az iparosnak készülők a szakma alapjait. Magyarországon az iparosok szervezett szakoktatásának kezdeteit a 19. század elején találhatjuk. A Helytartótanács udvari rendeletre szorgalmazta a falusi mesterek képzését a vármegyéken belül. A megyék feladatává tette, hogy az oktatáshoz iskolahelyiséget, bútorokat bocsássanak rendelkezésre. Zalában Nagykanizsán állítottak fel 1844-ben egy „mestereket képző intézetet", melyben a Helytartótanács rendelete értelmében még abban az évben, október 2-án meg kellett kezdeni az oktatást. 40 Az ipari tevékenységgel kapcsolatos ismeretek tanításának másik—bár az előbbitől alapvetően különböző—formája a megyében az 1797-ben Festetics György által alapított Georgikon keretein belül folyt. Az intézményt ugyan nem iparosok képzésére hozták létre, hanem az uradalmak mezőgazdasági szakembereit kívánták itt korszerű gazdasági ismeretekkel útjukra indítani. A tanterv azonban nemcsak mezőgazdasági és kereskedelmi ismereteket foglalt magában, hanem a természettudományi tárgyak (fizika, kémia, földtan) is komoly szerepet kaptak, továbbá nagy számban voltak találhatók „ipari" ismeretek is. A második évfolyam második vizsgájának tárgyai közt például a mezőgazdasági termékek feldolgozását részletesen megtalálhatjuk. Elsősorban élelmiszerek feldolgozásáról, de faggyúkészítésről, gyertyaöntésről, szappanfőzésről, prémek kikészítéséről, selyem készítéséről is számot kellett adniuk a hallgatóknak. A második évfolyam harmadik vizsgáján a következő ismereteket követelték meg:, A gyúlékony ásványok előállítása és felhasználása, a tégla-, mész- és gipszégetés, a kőfaragás, a kő és föld alkalmazása, üveggyártás, sótermelés, szóda-, salétrom-, timsó-, kénsav- és vasgálickészítés." A Georgikonon belül működő iskolák között található az 1808-ban alapított „Mérnökiskola", háromszintű oktatással, ahol felsőfokon mérnököket, középszinten földmérőket, alsóbb fokon 1812-től leendő uradalmi mestereket képeztek. 41 Annak ellenére, hogy a keszthelyi Georgikon nagyszerű kezdeményezés volt és korszerű ismereteket nyújtott, hatása a megye iparára nem volt érzékelhető. Az ipari fejlődést előmozdítani hivatott tényezők közül Zala megyében elsősorban a védegyleti mozgalmat kell megemlítenünk. 1846-ban Sümegen, Tapolcán, Kapolcson és Köveskállán működött védegyleti társulat. 42 Tevékenységük eredménye azonban nem volt érzékelhető. 1845-ben Pesten gyáralapító részvénytársaság alakult,