Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez

Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez 213 A földesúri birtokon élő iparűzők többsége a földesúri haszonvételek, termények feldolgozásával foglalkozott, vagy az uradalom és az ott élők számára állított elő fogyasztási cikkeket, munkaeszközöket, tároló edényeket, épített épületeket stb. Zala megyében, elsősorban a Balaton vidékén és a Muraközben jelentős szőlőtermelő területek voltak. Ezeken a területeken az erdei haszonvételek közül az abroncsfa-vágás volt az egyik legfőbb. A fát feldolgozó iparosok — deszkametszők, kádárok — nagy számban éltek e vidékeken, egy részük az uradalomban, más részük az uradalmakkal szerződéses viszonyban dolgozott.

23 Hasonlóképpen kiterjedt tevékenység a hamuzsír-égetés is, mely már a 18. század közepén az erdőben bővelkedő földesúri birtokok egyik legjövedelmezőbb haszonvétele volt. A 18. század végén, 19. század elején olyan méreteket öltött a Kis-Balaton környéki erdők hamuzsír-égetés és deszkametszés céljára való kitermelése, hogy egyes erdőrészeket teljes kipusztulással fenyegetett.

24 Ebből következően a deszkametszéssel, hordókészítéssel és hamuzsír-égetéssel foglalkozó mesterek száma ezeken a vidékeken nem lehetett csekély. Itt kell azonban megjegyeznünk azt, hogy az uradalmakban élő iparűzők nagy része nem volt iparos mester, hanem a szakma egyes fogásait elleső, kikísérletező falusi parasztemberek, akik ezt a tevékenységet elsősorban a téli hónapokban folytatták. Hasonlók mondhatók el a réti, erdei termékeket (nád, sás, fűzvessző stb.) feldolgozókról is. Az erdők nagymértékű kitermeléséből következő fahiány miatt megnövekedett a vályogból épült házak szerepe. Egyre több helyen tiltották meg, hogy a fát házépítés céljára felhasználják. A 19. század elején ezért elterjedőben volt a vályogépítés, jelentek meg Zalában is vályogvető kisiparosok, az ún. mórosok.

25 Nagy számú iparost alkalmazott a Festetics-birtok. A keszthelyi uradalomban szinte minden mesterség képviselői megtalálhatók voltak. A Festetics Kristóf által létrehozott kőbánya és kőfaragóműhely által készített kőszobrok a 19. század elején már egész Délnyugat-Dunántúlon elterjedtek.

26 Bar a szobrok, kőkeresztek mellett a bányászott kőből jó minőségű köszörűkövet is állítottak elő, s így a kitermelt mennyiség ugyancsak tekintélyes lehetett, a bányából az uradalomnak mégis mindössze évi 120 forint jövedelme származott.

27 Festetics György Fenékpusztán hajóépítő műhelyt is hozott létre. Az innen kikerülő sajkák és vitorlás hajók a Balaton vizén történő áruszállításban komoly szerepet játszottak. A hajóépítő mestereket Triesztből hozatta.

28 A földesúri birtokokon folyó ipari tevékenység természetesen nem csak az említett mesterségek körét ölelte fel. A birtokokon élők elemi szükségleteinek kielégítése — elsősorban a ruhával, lábbelivel való ellátása, a gazdálkodáshoz és a mindennapi élethez szükséges számtalan kellék előállítása — többféle mesterség (szabó, cipész, fazekas, kovács, bognár stb.) létét igényelte. Mindemellett számos ún. népi kismesterség él tovább, s bővíti az „iparcikkek" választékát, bár előállítóikat erős túlzással sem nevezhetnénk iparosoknak. A Zala megyéről készült leírások közt elsőként Fényes Elek 1847-ben kiadott műve közöl olyan műhelyeket, amelyek nem céhes szerveződésűek. A sümegi „kartongyár"-at és a kanizsai „szivargyár"-at említi. A sümegi kartongyár 1845-ben jött létre, tulajdonosa Ramazetter Vincze, aki különböző textíliákat (elsősorban vásznat) készített és festett a „külföldiekhez hasonló minőségben". Termékeit Pesten is árulták.

29 A műhely technikai felszereltségére, a termelt árumennyiségre vonatkozóan nem maradtak fenn adatok. Egy „RAMASETTER VINTZE SÜMEGEN" vízjelű levélpapír viszont arról tanúskodik, hogy műhelyében jó minőségű papír is készült.

30 A kanizsai „szivargyár"-at, pontosabban Spanier Ferdinándkanizsai „fűszerkereskedő és dohány gyámok" üzletét 1841 júliusában jegyezték be a Soproni Váltótöryényszéknél.

31

Sem a pontos termékstruktúrára, sem a termelés és értékesítés mennyiségére nincs adat. Az 1846. évi „Ipar-czimtár" említi még, hogy 1845-ben Csáktornyán a Fischer-testvérek gyapot-takácsműhelyt állítottak fel, továbbá egy Tományi nevű varasdi kereskedő Stridón húsz szövőszékkel dolgozó műhelyt létesített, ahol finom gyapot- és gyapjúszöveteket készített.

32 Az ipari fejlődés korai szakaszából ígéretes kezdeménynek értékelhető a megyében működő két üveghuta. Ezek közül az egyik Vétyempusztán 1806—1877 között dolgozott az Eszterházy hercegség birtokán. A hutahelyet kezdetben évi 400 forintért bérelte Karger Alajos, Csehországból származó vállalkozó. A huta 1856-ban egy kemencével és 5 tégellyel üzemelt. Termékei poharak, palackok, nagyobb méretű üvegedények voltak, gyengén tisztított üveganyagból készültek. Jelentős piackörzettel rendelkezett: Zala, Vas, Somogy megyéket látta el. Munkásait később az ajkai üveggyár első munkásai közt találjuk.

33 A 19. század elejéről (1806—1810) még arátkai (ma: Murarátka) üveghuta működéséről van adat, melyet Pallini Inkey Imrétől bérelt évi 3000 forintért Varsányi János, a körmendi császári és királyi sóház kontroll ora.

34 Az 1840-es évek elején hat helységben (Csabrendek, Szentgrót, Zalaegerszeg, Kanizsa, Perlak, Csáktornya) működött „ecetgyár". Gyáraknak egyáltalán nem, legfeljebb műhelynek nevezhetők. Tulajdonosaik kiegészítő tevékenységként folytatták az ecetgyártást, a zalaegerszegi két „ecetgyáros"-ról tudjuk, hogy zsidó kereskedők voltak. Az ecetet vízzel kevert borból, pálinkából, sörből készítették „egyszerű és természetes" módon, azaz, hagyták, hogy megecetesedjen. Tevékenységük csekély jelentőségét mutatja, hogy az ecet gyártására engedélyt sem kértek.

35 A megyében talán a legkorábbi vállalkozás volt a perlaki selyemgyár, melyről az első feljegyzés 1785-ből származik. A selyemgubó begyűjtéséről rendelkezésre álló adatok a muraközi vidéken jelentős selyemhernyótenyésztésről árulkodnak. A selyemgyár bérlői Hoffman és fiai bécsi kereskedők voltak.

36 Az 1848 tavaszán-nyarán (az Országos Statisztikai Hivatal leirata alapján) lezajlott iparstatisztikai felmérés, illetve az erre vonatkozó szolgabírói jelentések több lehetőségről, kezdeményezésről, ipari és bányászati létesítményről adnak hírt. Kitűnik az eredményekből az is, hogy a me-