Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)

Közlemények - Horváth László András: Rézkori település Nagykapornakon

120 Horváth László András A kétfülű csésze megjelenése a Kárpát-medencében a korsókéhoz hasonlóan korszakjelző. E. Ruttkay a Balaton-Lasinja I-horizont legfontosabb edénytípusának nevezte (RUTTKAY 1983,31.), ugyanakkor rámutatott arra, hogy a Kárpát-medencéíól délre már az eggyel korábbi, Krivodol—Sálcuta—Gumelnita kultúráknak is sajátja volt. A Duna-vidéken ugyanakkor a Tiszapolgár-késő-Lengyelhorizontban ismeretlen. Az a) típusba sorolt edények közül a 3. kép 5. ábrán látható csészének ismerjük legjobb párhuzamát a balatoni csoport leletein kívül (KALICZ 1980 T. 3.9,11; T. 6.5; KALICZ 1973,20., ill. 10. t. 4,5,15; MRT 3.29. kép 24,28; MRT 5.5. t. 9.) a vele réstben egyidős Ludanice- (MRT 5. 5. t. 9, 11; VLADÁR 1969, 509. Abb. 11.6.) és bodrogkeresztúri kultúrákból.

10 A Gumelnita-kultúra kétfülű csészéi inkább az Alföldön talált példányokhoz állnak közelebb (VAJ SO VA 1969, 493., Abb. 12,GEORGIEV 1969,154—155., 12—15. ábra). Különös jelenség, hogy a Lasinja-csoport eddig publikált hasonló típusú leletei csak távoli párhuzamot jelentenek. (DIMITRIJEVIC 1976, t. III. 5., PAHIC 1973, t. 4. A. Z 1463, В 5669.) Egészen egyedülálló típus a 6. k. 11. ábrán látható, kis bütyöklábakon álló csésze, amely példa nélkül áll a kortárs kultúrákban. Egyetlen egy, de annál pontosabb megfelelőjét közölte E. Ruttkay a 3. kép 1. ábrán látható kónikus csészének Bisamberg lelőhelyről, a hasonló korú rézkori kultúra leleteként. (RUTTKAY 1976, Abb. 2, 5.) 4. Csuprok, fazekak a) enyhén kihajló peremű, hasas forma (3. kép 4; 4. kép 9,10, 14, 20; 6. kép 10; 7. kép 1,2, 5) b) hengeres nyakú forma (4. kép 11—12; 7. kép 6—7) c) szűkülő szájú forma (4. kép 4, 8, 13, 16, 19; 7. kép 3,4) Különféle fazékformákhoz tartoznak a 8. kép 1—5 ábrákon látható fenéktöredékek. Az a) típus rendkívül általános forma. Hasonlóval már a lengyel kultúra korai szakaszában is találkozunk, de általánosan elterjedte csak a kultúra kései szakaszában lesz. Onnan szalagfüles példányok ismertek. (RACZKY 1974, 7. kép 7—9,12,16; 10. kép 7,9,11; 11. kép 1—2,4,9) Az eddig publikált magyarországi leletanyagban különös módon nincsenek jó megfelelői, kivéve a kisméretű, hordóalakú edényt, (4. kép 14) amely a balatoni csoportból, (MRT 1.5. t. 2.) aLasinja-csoportból (DIMITRIJEVIC 1961, T. VII. 45d.) sőt a Ludanice-csoportból is ismert.

11 A b) típus az a) variánsának tekinthető. Magyarországi párhuzamát Gógánfán találták meg, (MRT 3. 29. kép 22.) de nem idegen a Ludanice-csoport területén sem. (MRT 5. 4. t. 2—4.) Hosszú életű forma, hiszen a késő-Lengyel— Tiszapolgár—Karanovo VI-horizontban már megtaláljuk,

12 de a Balaton II—

III. csoport kortársában a németországi Altheim-csoportban is jellemző (DRIEHAUS 1960, Taf. 5,4.) A c) típusnak a balatoni csoportban egészen pontos párhuzamát nem ismerjük. Szűkülő peremű fazekak kerültek elő Veszprém megyei lelőhelyeken, de ezek profilja eltér a nagykapornakiakétól. (KALICZ 1969A, 7. ábra) Számos párhuzama van ugyanakkor az eggyel korábbi horizontban a Dunántúlon.

13 Jellemzője továbbá a Bisamberg—Oberpullendorf csoportnak (SCHWAMMENHÖFER1983, Taf. 22. 3,9,11.), a Sálcuta IV-kultúra korai szakaszának.

14 A 4. kép 4. ábrán közölt fazék szinte pontos mása is Herculesfürdő—Rablóbarlangból a II. rétegből ismert (ROMAN 1971, Abb. 21.6.). А с) típusú fazekak egészen különös variációja a 4. kép 8. ábra edénye, mely erősen behúzott peremével a lengyeli kultúra ún. Butmir-fazekait idézi, de amely anyaga és kannelúrás dísze szerint egyértelműen a Balaton—Lasinja I-horizontba tartozik. A kortárs kultúrák közül egyedül a bodrogkeresztúri kultúrában találtam viszonylag közeli párhuzamát, de általánosnak ott sem mondható. (PATAY 1961, XXVII. t. 6.) 5. Szűrőedények Korsóformán (4. kép 3), csőtalpas edényen (5. kép 6) és fazékon (4. kép 17) egyaránt találtunk az égetés előtt fúrt lyukakat, amelyek egyértelműen szűrőedényre engednek következtetni, bár pontos alakjukat teljes edény hiányában nem tudjuk meghatározni. 6. Csőtalpas edények A nagykapornaki rézkori telepen csak olyan kis töredékekben fordultak elő, melyek alapján teljes rekonstrukciót nem lehetett elvégezni. A rendelkezésre álló adatok alapján ezt a típust két alcsoportra oszthatjuk: a) egyenes csőtalpú edények (5. kép 3, 8; 8. kép 6) b) harangos csőtalpú edények (5. kép 1, 2, 4, 6; 8. kép 7—9) Az egyenes falúak közül említésre méltó a jelentős méretével kiemelkedő edény (5. kép 8), a harangos csótalpúak közül pedig az a darab, amely szűrőedényként szolgált (5. kép 6). A magas csőtalpon álló edény a késői neolitikumtól használt forma. Ennek harang alakú változata sem újdonság a Balaton—Lasinija I-kultúra idejében, hiszen az már a lengyeli kultúra kései szakaszában, sőt Zengóvárkony lelőhelyen is megjelent (RACZKY 1974, 189.; DOMBAY 1960, LXXXV. 2). Számos és pontos párhuzama Trója korai periódusából a balatoni csoport déli eredetének egyik biztos mutatója. (PODZUWEIT 1978, Taf. 4.1Д1.). 7. Tárolóedények E gyűjtőnév alatt valójában többféle edénytípust vontam össze, melyeknek közös jellemzője az átlagosnál nagyobb méret, amely sem főzés, sem étkezés céljaira nem teszi őket alkalmassá. a) amphorák, vízszintes szalagfüllel (5. kép 9,11; 8. kép 10) b) szűkülő szájú fazékforma (5. kép 12) c) bikónikus edények (5. kép 5, 7, 10; 8. kép 11—13)