Zalai Múzeum 3. (Zalaegerszeg, 1991)
Közlemények - Horváth László András: Rézkori település Nagykapornakon
Rézkori település Nagykapornalcon 121 Az 5. kép 13. ábrán látható edényalj-töredék az a—c) formák közül bármelyikhez tartozhatott. A kortárs kultúrákból mind ez ideig kevés tárolóedényt közöltek, így az összehasonlítás is nehéz. A 8. kép 11—13. ábrán közölt, igen jellegzetes edényformák legpontosabb párhuzama Keszthely—Fenékpusztáról származik (KALICZ 1969a. 7. ábra fent). A tárolóedényeknél említem meg az ún. csőrös füleket, melyek a balatoni csoporton belül a lengyeli kultúra örökségeként jön számításba, tekintve, hogy csak ebben a két horizontban fordul elő (KALICZ 1969b, 161.) KözépEurópa és a Kárpát-medence kortárs kultúráiban ismeretlen, viszont elég jó párhuzamait találjuk Pevkakia Magulán, ahol korai trójai leletek is előkerültek. (PODZUWEIT 1979, Taf. 6.5, 7.). Különleges tárgyak 1. Agyagkanalak A csőrös fülekhez hasonlóan ezt a tárgy típust is a lengyeli kultúra örökségeként tartja számon a kutatás (KALICZ 1969b, 161.). A Nagykapornakon előkerült nagyszámú példányból itt most hármat mutatok be. (9. kép 1—3) 2. Kőeszközök a) pattintott kőeszközök és töredékeik (9. kép 10—11) b) csiszolt kóvésók és töredékeik (9. kép 9) Különleges esetként megfigyeltünk tudatosan kettéhasított kavicsokat is (9. kép 10), melyek arra utalnak, hogy a balatoni csoport lakossága kísérletet tett arra, hogy folyami kavicsokból eszközt készítsen. Meg kell említeni továbbá az 1. gödörben talált magköveket, amelyek helyi kőfeldolgozásra engednek következtetni/ A nagykapornak! tárgytípusok és párhuzamaik összegzése A Nagykapornakon talált tárgytípusok vizsgálatából az alábbi következtetések vonhatók le: 1. Az itt feltárt leletek—főként kerámiatárgyak —jól illeszkednek a balatoni csoport eddig ismert leleteinek körébe. Különbséget néhány edénytípus hiánya vagy újdonságkénti megjelenése jelentett, illetve az a jellegzetesség, hogy Nagykapornakon teljes mértékben hiányoztak Veszprém megye területéről közölt gazdag díszítőformák (KALICZ 1969a, 6. kép). 2. A balatoni csoport körén kívül a Lasinja-csoport és a В isamberg—Oberpullendorf-csoport szolgáltatja a legjobb párhuzamokat a nagykapornaki leletekhez. 3. Megállapítható volt, hogy a korai rézkor Tiszapolgár-késői lengyeli kultúra—Nitra—Brodzany-horizont anyagi kultúrája sok esetben még távoli párhuzamokat sem szolgáltatott az itteni leletanyaghoz, amely tény a balatoni csoport genezisének kérdésében játszik fontos szerepet. 4. A Kárpát-medence déli peremén élt kortárs kultúrák közül a Vinca- és a Sálcuta-kultúra szolgáltatott igen pontos megfelelőket, de igen nagy hasonlóság mutatkozik a Balkán (Bulgária és Görögország), illetve Trója korai rétegei és a balatoni csoport Nagykapornakon feltárt leletanyaga között is. A kronológia és az eredet szempontjából jelentősége lehet annak a megfigyelésnek, miszerint a párhuzamok jelentős része ezen a délkelet-európai területen a Balaton I—Bodrogkeresztúr—Gumelnita В-horizont előtti korszakból származott. 5. Meglepően nagy a formai hasonlóság a Salcuta IVkultúra és a nagykapornaki leletek között. A Herculesfürdó П. rétegében talált kerámia P. Roman által megadott jellemzése is szinte változatlanul alkalmazható az itt bemutatott leletekre. 15 6. Az elemzés során ugyanakkor feltűnően nagy különbség mutatkozott a balatoni csoport és a bodrogkeresztúri kultúra tárgytípusai között. Néhány igen általános edényforma azonossága vagy hasonlatossága mellett hosszan sorolhatnánk a lényeges eltéréseket is az agyagtárgyak kivitelezésétől kezdve a településrendszeren, a kőeszköziparon és a fémművességen keresztül egészen a temetkezési szokásokig. 16 A két nevezett kultúra tehát nagy valószínűséggel egyidőben élt, de más anyagi és szellemi kultúrájú és feltehetően más etnikumú nép hagyatéka. A nagykapornaki leletek között igen nagy számban fordultak elő olyan edények, melyek felületét vékony bevonat borította. Ezek legtöbb esetben tizedmilliméter vastagságúak és levelesen elválnak a tőlük különböző színű edényfaltól. A bevonatok színe vörös, téglaszínű, gesztenyebarna, szürke vagy fekete. Szinte valamennyi edénytípuson előfordul, kisebb és nagyobb példányokon, finom és durva kivitelűeken egyaránt. Legutóbb a balatoni csoporttal egykorú bodrogkeresztúri kultúrával kapcsolatban Raczky Pál elemezte a vörös slip-festés délkeleti kapcsolatait. A szerző megállapítja, hogy az egy a „Kárpát-medencében előzmény nélküli és mindenképpen egyedi jellegzetesség a bodrogkeresztúri kultúra egyéb díszítéstípusai mellett." (RACZKY 1982, 180.) A déli kapcsolatok beható elemzéséből kiderül, hogy ez a díszítéstípus Délnyugat-Anatóliában, illetve Közép- és Dél-Görögországban a korai bronzkor I. fázisának és a II. fázis elejének jellegzetessége, Thesszáliában a rézkori Rachmani-kultúrában fordul elő. (RACZKY 1982,180.) Aszerző továbbá megállapítja, hogy az említett területeken kívül hiteles ásatásból az albániai Maliq Il/a—b rétegeiben szerepel a vörös-slip díszítőelemként. Mindez rendkívül fontos a Balaton—Lasinja I-kultúrával kapcsolatban, hiszen az a bodrogkeresztúri kultúra A fokozatának kortársa volt. (KALICZ 1979,51—52.), amiből az is következik, hogy az EH I—Trója I keltezés a bodrogkeresztúri kultúrához hasonlóan rá is érvényes) RACZKY 1982, 187. táblázat). A vörös slip-bevonatnak aLasinja-csoportban történt alkalmazása a kutatás előtt negyed százada ismert. (DIMITRIJEVIC 1961, 82—83.) Kutzián Ida is még úgy vélte, hogy ez a díszítés a komplexumon belül a Lasinja-csoportra korlátozódik. (KUTZIÁN 1969, 52.).
