Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Közlemények - Tóth István György: A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690)
A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690) 225 ebben csársiban, azaz üzletnegyedben a főút két oldalán ötven bolt található. Ha az ötvenes számot Evlia többi számadataihoz hasonlóan pusztán a „sok" szinonimájának tekintjük, akkor feltételezhetjük, hogy az összeírok itt, a Bécsi kapunál kezdték el a város felmérését és ugyanoda tértek vissza. Mindössze öt háznál írtak össze ugyanis boltot, és ezek közül kettő, 2—2 bolttal az összeírás elején (1., 2. számú házak), illetve nem kevesebb, mint 7 bolttal a legvégén (180. szám) volt. Nagykanizsa német nyelvű esszéírói bevezetőjükben felhívják az olvasók figyelmét arra, hogy ezek a házak nem német módra készültek (nicht auf deutsch Manier), hanem szűk, sötét házak, amelyek török módra (auf turkische Manier) tiszta fából épültek. Nagy Lajos, aki Pest városának ugyanebből az időből, a visszafoglalás utánról származó összeírásait elemezte, rámutatott arra, hogy a magyarországi építkezéshez nem szokott, 1 Magyarország hadtörténete I. Főszerkesztő : Liptai Ervin. Bp. 1984. 328. Barbarits Lajos: Nagykanizsa. (Magyar városok monográfiája) IV. Budapest, 1929. 20—22. V. Molnár László: Kanizsa vára. Budapest, 1987. 140—146. Balogh János: Nagy-Kanizsa város és vidékének hadtörténelmi múltja. Nagykanizsa, 1897. Cennerné Wilhelmb Gizella. A kanizsai vár metszetábrázolásainak típusai. A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. Nagykanizsa, 1972. 69—82. * 2 Zimányi Vera : A herceg Batthyány család levéltára. Budapest, 1962. Barbarits Lajos i. m. 21. 3 Szepessy Ferenc: Kanizsa hadi fölszerelése a töröktől való visszavétele után. Hadtörténelmi Közlemények, 1892. 422. 4 V. Molnár i. m. 147. 5 Magyar Országos Levéltár (OL) P 1322. Batthyány család levéltára (B. cs.) 84. rsz. No. 161. 53. szám. Vö. OL P 1313. B. cs. Török iratok 249. rsz. No. 420. és 443. Az összeíró a 102. ház után tévedésből 96-tal újrakezdte a számozást, ezeket a házakat mint 96/a. stb. jelölteim. 6 Barbarits i. m. 24. Molnár i. m. 148—153. Holovics Flórián: Mi minden kellett Kanizsa várának lerombolásához? Műemlékvédelem 1969. 160. Barbarits Lajos szerint (Barbarits i. m. 234) a jezsuiták és a ferencesek, bár templomuk nem volt a török megszállás alatt is működtek Kanizsán. Bizonyára sokszor feltűntek a pécsi jezsuita misszióból és a Dráván túli ferences rendházakból érkező szerzetesek, de amikor 1657. június 11-én Benlich Máté belgrádi püspök, bosnyák ferences szerzetes vizitációs körútja során felkereste Kanizsát, papot nem talált. A külsővárosban, (nel borgo della cittá) sok keresztény üdvözölte, akik megértették prédikáNémetországból jött kamarai hivatalnokok könynyen töröknek nézték a magyar paticsfalú építményeket. A pesti összeírás valóban feltüntet ilyen házakat: „domus antiquae turcicae structurae ex ligno et luto", azaz régi török építésű, fából és agyagból készült házakat, de egy most épülő házról ugyanígy ír: az új tulajdonos „incipit struere domum ex sepibus et luto", vagyis paticsfalú házat kezdett el építeni. 21 Kanizsa esetében azonban mégis valószínű, hogy valóban török építkezéssel van dolgunk, hiszen 1660-ban a vár szinte teljesen leégett, és ezután építették újra a törökök. Ha tehát a körmendi házösszeírás a Délnyugat-Dunántúl magyar mezővárosainak házairól ad egyedülállóan részletes képet, Pécsett pedig a középkori magyar városra ráépülő török házakat találunk, akkor a kanizsai házösszeírás érdekessége éppen abban rejlik, hogy a magyarországi török építkezésről, annak jellegzetességeiről tudósít. cióját, tehát bosnyákok voltak — ez megfelel Evlia Csélebi leírásának a külsőváros lakóiról. Templom és pap azonban nem volt Kanizsán, hanem a nasicei bosnyák ferences rendházból igyekeztek gondoskodni az itteni hívőkről, illetve a közeli Hatatról (ezt Nagyatáddal azonosíthatjuk) járt ki a plébános, aki Kanizsán a házaknál és a kerteken misézett. (Archivio di Sacra Congregazione de Propaganda Fide, Róma, Bosnia Miscellanea, Vol. 1. La visita del vescovo di Belgrádi... fol 91.). Kiadása: Borsa Iván—Tóth István György: Benlich Máté canonica visitatiója a török hódoltságban, Levéltári közlemények (sajtó alatt). 7 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660—1664. Fordította: Karácson Imre. Bevezette: Fodor Pál. Budapest, 1985. 566. 8 Uo. 9 MOL P 1313. B. cs. Majorátus, Ladula 1. No. 38—B. 10 MOL P 1313. B. cs. Majorátus, Ladula 1. No. 40. és Uo. Acta Antiqua, Ladula 6. No. 72. Kiadásai : Iványi Béla: Képek Körmend múltjából (Függelék: Körmend múltjára vonatkozó magyar nyelvű oklevelek és levelek), Körmend, 1943. 149. és Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Századok 94/1960/294—296. 11 Iványi i. m. 52. 12 Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága Budapest, 1968. 104. Uő: Der Bauernstand der Herrschaft Güssing im 16. und 17. Jahrhundert. Eisenstadt 1962. (Burgenlándische Forschungen 46), Uő: Magyarország az európai gazdaságban, 1600— 1650 Budapest, 1976. 87. 13 Ha Bálint: Körmend város 1649. évi összeírása Ethnographia LXXVIII. (1967.) 556—558. 14 Szentmihályi Imre : Körmend települése és népi építkezése a XVII. század derekán. I— II. Körmend, 1980. az idézetek: I. kötet, 89.1. Körmend társadalJegyzetek:
