Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)
Közlemények - Tóth István György: A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690)
226 Tóth István György mára: Iványi Béla i. m. és Tóth István György: A körmendi uradalom társadalma a XVII. században. Agrártörténeti Szemle, 1983. 3—4. 327—391. 15 Fetrovich Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. Baranyai Helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs, 1969. 193—217. lü Az idézet: Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki. .. 104. 17 OL P 1314. B. es. Missiles 48089. 48122. 33793. 48116. 33911. szám. 18 Uo. 33849. szám. 19 OL P 1313. B. cs. Majorátus, Ladula 2. No. 4. és 5. Szeremleiana, vö. Uo. No. 33—36. Petresiana. 20 EVlia Cselebi i. m. 562—571. Az itt említett „ilyen 1690 wurde, na eh 90jáhriger türkischer Herrschaft, eine der stárksten Burgen Südtrainsdanubiens Kanizsa, durch die christlichen Armeen befreit. Einer der Befehlshaber der Belagerungsarmee war Ádám Batthyány. In dessen Familienarchiv gelang es, das Register der Hauser der Burg von Kanizsa zu finden, welches hier vollstandig veröffentlicht wird. Das Register wurde kurz nach der Belagerung 1690 verfertigt und beinhaltet nur die Gebáude innerhalb der Burg. Es 1st mit den Registern zweier südtransdanubischer Stadte von 1687 bzw. 1649 zu vergleichen. Dabei falit auf, dass Pécs eine richtige Stadt, Körmend dagegen nur ein gewachsenes grosses Dorf war. Kanizsa, one of the strongest castles in SouthTransdanubia, was relieved m 1690, after 90 year's of Turkish reign. One of the leaders of the besieging army was Ádám Batthyány. In his family archives we hit upon the registration of the houses of Kanizsa castle, that we publish here in its entirety. The registration was drawn up in 1690, soon after the siege and contains only the buildings of the inner ward. If we compare the registration with two other South-Transdanubian towns' (Pécs and Körmend, dating from 1687 respectively 1649) registrations of houses it appears that Pécs was a real town Körnéven ismeretlen" Kemenvárt azonosíthatjuk Kéménd várával. (Uo. 562i) Nagy Lajos: Budapest története 1686—1790. In: Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Szerkesztő: Kosáry Domokos. Budapest, 1975. 49. Fekete Lajos—Nagy Lajos: Budapest története a török korban. In: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerkesztő: Kosáry Domokos, Gerevich László Budapest, 1975. 364. Nagy Lajos: Pest város XVII. századi topográfiájának forrásai. Tanulmányok Budapest múltjából. XIV. Budapest, 1961. 173. 207. Evlia Cselebi, ein türkischer Weltreisender, beschrieb Kanizsa 26 Jahre vor unserer Quelle. Beim Vergleich der Strassenbeschreibung und des Registers der Háuser wird deutlich, dass Evlias Zahlen östliche Üfoertreiibungen waren, er jedoch die Gebáude der Stadt und derén Besonderheiten mit scharfem Auge betrachtete. 1660 brannte die Burg von Kanizsa nieder. Ihre türkischen Bewohner bauten sie vollstandig neu. So ist das hier veröffentlichte Háuserregister mit seinen charakteristisehen türkischen Etagenholzháusern eine wichtige Quelle für türkische Architektur in Ungarn. Tóth I. Gy. mend on the other hand only a large village. Evlia Cselebi, the Turkish globe-trotter, described Kanizsa 26 years before our registration If we compare the itinerary and the registration of houses it appears that, though Evlia's data are oriental overstatements, he keenly observed the buildings and the pecularities of the town In 1660 Kanizsa castle was destroyed by fire. Afterwards its Turkish inhabitants had entirely rebuilt it, this way our registration of houses with its two-stored Turkish frame buildings is an important source of the study of Turkish building. Tóth I. Gy. Zu den Quellén türkischer Architektur in Ungarn: Das Register der Hâuser der Burg von Kanizsa (1690) Contribution to the sources of Turkish building in Hungary: The registration of the houses of Kanizsa castle (1690)
