Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Nováki Gyula: A középkori Szentmihály falu földvára és szántóföldjei

210 Nováki Gyula semmisült. Az épen maradt két szélén alul a várépítés előtti, eredeti felszínt barna föld jelentette, amely a halom jelenlegi legmagasabb, Ny-i pontja alatt 3 m-re van, majd a sárga, itt-ott vöröses érintetlen homokréteg következik. Ez a legrégebbi felszín jól megmutatkozott az egykori várárok külső, K-i oldalán is. A következő szintet a vár mesterségesen feltöltött magassága jelenti, az eredeti felszín felett átlag 1,70 m-rel. A mai felszín még további magasságot jelent. A legfelső réteg a halom Ny-i szélén eléri az 1,20 m vastagságot, a K-i oldalon azonban csak 20—40 cm-t. Ez az 1920-as évek „ásatásainál" középen kitermelt sárga homokból áll, melyet zömmel a vár Ny-i szélére dobtak. A kutatóárok K-i végében világosan kialakult az egykori várárok profilja, átmérője 4, lapos fenekének szélessége 1 m. A vár eredeti felszínéhez mért mélysége 4, a külső oldalán 2 m volt. A várárok kitöltésében 90 cm mélyen apró faszéndarabkák, 180 cm mélyen 40—50 cm hosszú. 15—20 cm széles elszenesedett fák kerültek elő. Ugyanitt 200 cm mélyen ismét sok apró faszéndarabka volt. A kitöltés felső részében 2 db világos vörös színű, későközépkori cserép került elő, valamint egy hasáb alakú, téglaszerű tárgy. Legalul 8 db, az előzőkhöz hasonló cseréptöredéket találtunk, de ezeken felül két, barnás-szürke színű oldaltöredék (apró kaviccsal soványított agyagból, az egyiken gyengén benyomott vonal látszik, törésfelületük sötétszürke—fekete) az Árpád-korba helyezhető. Utóbbi helyen még egy sima, jól kiégetett nagyobb téglatöredék, továbbá egy marha lábszárcsont és több kisebb állatcsont is volt. Az I. kutatóárok Ny-i vége felé a halom tetején az 1920-as évek bolygatása által felhányt földben két db későközépkori, világos vörös színű cseréptöredék került elő, a vár eredeti felszíne alatt 60 cm-re pedig egy vaskos kis fültöredék. Utóbbi kora bizonytalan, a Szentmihály falu egész területén nem került elő hasonló. Valószínűleg őskori, de. ezt a kort egyedül képviseli az egész környéken.

4 A II. számú kutatóárokkal a két halom közötti mélyedést vágtuk át (4. kép a). Ezt elkerülték az 1920-as évek bolygatásai, de a nagyobbik halom közepéből kitermelt homokot részben ide szórták és így a két halom közötti várárok középvonala a mai felszínen nem a valóságnak megfelelő helyen látszik, hanem 3 méterrel D-i irányba tolódott. A II. kutatóárok ÉK-i végében a régi „ásatás" gödre kezdődik, amivel a nagyobbik halom ideeső, déli szélét megsemmisítették. A két halom közötti eredeti, V alakú várárok jól felismerhető a metszeten. Szélessége kb. 4 m lehetett, alja kissé gömbölyített, mélysége a kisebbik halom bolygatatlan, mai felszíne alatt 3 m. Az egykori várárkot kitöltő föld felső, 1 m vastag rétegződése az 1920-as évek bolygatásaiból származó föld ideszórásából keletkezett, részben tiszta sárga homok, részben ugyanaz barna földdel keverve. A kutatóárok DNy-i vége a kisebbik halom szélén, a korábbi évek bolygatásainak egyik gödrénél végződik, amely a belső területnek közel a felét megsemmisítette. Ennek a kis halomnak az eredeti széle nem mutat olyan határozott vonalat, mint amilyent a nagyobbik halomnál tapasztaltunk. A középső várárok D-i oldalában, a kisebbik halom szélén 42 cm széles, a mai felszín alá 1 m-re lenyúló, egyenes aljú gödör mutatkozott, sötétbarna földdel kitöltve. Lehetséges, hogy cölöp helye, ez esetben a kisebbik halom védelmét szolgáló cölöpsorra gondolhatunk. A két halom közötti várárok eredeti kitöltésének felső részében két db későközépkori cseréptÖredék volt, az alján pedig egy kis téglatöredék. A III. számú kutatóárokkal a kisebbik halom Ny-i szélét kívántuk megismerni (4. kép Ъ). Bolygatatlan rétegeket vágtunk át, de a halom eredeti széle, akárcsak az északi oldalán is, itt sem bontakozott ki határozott vonalban, településre utaló leletek sem kerültek elő. Annyi azonban itt is bebizonyosodott, hogy a kisebbik halom is mesterséges eredetű, de ez itt csak 70 cm vastag feltöltésben mutatkozott. Az ásatás kutatóárkainak visszatemetésekor a kihányt földből szórványként még egy olló töredéke került elő, a 15. század második fele — 16. század eleje közötti időből.

5 Az 1920-as évek bolygatásai a vár kétrészességét lényegében nem változtatták meg, de alapraj zilag több méteres eltolódásokat eredményeztek. A legnagyobb változást a nagyobbik halom belső területének teljes kibányászása jelentette, amikor a földet a halom szélére dobták, ami által első pillanatra úgy tűnhet, mintha a szélén sánc futna körbe, pedig a nagyobbik halom is lapos, egyenes felületű volt. A vár eredeti méreteit a kutatóárkok segítségével a következőkben állapíthatjuk meg (5. kép): A nagyobbik halom közel kör alakú volt, átmérője 15, illetve 13 m, a várárok aljához mért magassága 4 m. A kisebbik halom ovális alakú, átmérője 9, illetve 6 m, relatív magassága 2,5—3 m, felszíne 2 méterrel alacsonyabban volt, mint a nagyobbik halomé. Mindkét halom mesterséges feltöltéssel keletkezett, közös árok vette körbe, amely egyúttal a két halmot el is választotta egymástól. Az árok mélysége 3—4, szélessége a feltárt helyeken 4 m, az É-i oldalon azonban valószínűleg nagyobb méretekkel kell számolnunk. Az árkon kívül egyéb erősítésnek semmi nyomát sem találtuk. A kisebb halom É-i szélén a kis gödör esetleg cölöp számára készült. Ugyanígy