Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Nováki Gyula: A középkori Szentmihály falu földvára és szántóföldjei

A középkori Szentmihály falu földvára és szántóföldjei 211 a belső épületnek sem találtuk nyomát, de ha volt is, a nagyobbik halom közepének az 1920-as években történt teljes kibányászása miatt megsemmisült. A várárok két feltárt részletében elszenesedett fadarabok, cserepek és állatcsontok a jelei az egykori életnek. Követ nem találtunk, a két kis téglatöredék pedig nem elegendő ahhoz, hogy téglaépítményre gondoljunk, de patics sem került elő. Csakis faépületre (ház, torony?) következtethetünk, amelynek azonban semmi nyoma sem maradt fenn. A Szentmihály falura vonatkozó történeti adatokat Holl Imre foglalta össze, eszerint 1379—1559 között több ízben említik, mint a lendvai Bánffi család birtokát. A falu történetét azonban az 1. és 9. ház alsó rétegeinek leletei a 13. század végéig vezetik vissza és erre a korai időre lehet következtetni a kis templom alaprajza alapján is. A falu tehát a 13. század végétől a 16. század közepéig lakott volt, ezután elpusztult, többet nem hallunk róla. Magáról a földvárról azonban egyszer sem emlékeznek meg az okiratok, jóllehet a faluval való szoros kapcsolata nyilvánvaló. Aligha véletlen, hogy a kis falu viszonylag legjelentősebb háza (1. számú) volt legközelebb a várhoz. A vár korára csak az itt előkerült leletekből következtethetünk, amelyek jellege és kora megegyezik a mellette feltárt falu későközépkori (15. század második fele — 16. század első fele) leleteivel, de két kis töredék itt is visszavezethető az Árpád-korba. Hasonló kisméretű várat sok helyről ismerünk Magyarország területéről. Különösen a legutóbbi két évtized mutathat fel sok eredményt ezek kutatásának terén. Zala megyében Vándor László ez irányú, gazdag eredményekkel járó kutatásairól tudunk, ezek részletes közlése később kerül sorra. Számtalan példát említhetnénk a szomszédos országok területéről is. A Szentmihály-tető kis földvára az ún. motte-típusúak közé tartozik, amelyek sík vidékeken, vagy lapos dombtetőkön gyakoriak. Fő jellemzőjük, hogy (többnyire a körülötte ásott árokból kitermelt) földből magasítottak fel egy kis dombot, amelyen torony, vagy ház állt, általában fából építve. Építési korukról ma még sok vita hangzik el, előfordulásukra a 11—12. századtól lehet már számítani, de a későközépkorban már elavulnak és felhagynak velük. A mi földvárunk a ritka kettős motték közé tartozik, azaz két kis egymás melletti dombból áll. közös árokkal körülvéve. Magyarországról eddig csak Borsod megyéből ismerünk egy hasonlót, Borsodivánka-Nagyhalmot, ahol két azonos nagyságú, közös árokkal körülvett halom magasodik egymás mellett, platójuk egyenként 14—16 m átmérőjű. Történeti adat és ásatás híján korát ma még nem ismerjük.

7 Egy másik, hasonló példát Morvaországból, Senorady-ból említhetek, ahol a mienkhez teljesen hasonló kettős motte található, de méretei valamivel nagyobbak, a nagyobbik halom átmérője 30x17, a kisebbiké 17 m körüli. Ásatás azonban itt sem volt, ezért csak valószínűsíteni lehet a 13—14. századba. A kisebbik halom rendeltetése egyébként utóbbi helyen is kérdéses maradt, mint egyik lehetőséget vetették fel, hogy talán ez volt a vár bejárata.

8 A Szentmihályi-tető földvárának első periódusát a leletek alapján az Árpád-korba tehetjük, de még a későközépkorban is használták. Arra nincs adatunk, vajon folyamatos volt-e a használata. A korai időt a faluval kapcsolatos megállapítások is támogatják, de erre vall magának a várnak a típusa is. A későközépkorban már elavult formát jelentett, ezért e késői időben inkább csak másodlagos felhasználását tételezhetjük fel. Belső épületnek nem került elő nyoma. Ennek az is oka lehet, hogy az 1920-as években a vár belsejét teljesen kibányászták. De az a körülmény . hogy kő egyáltalán nem került elő, csak elszene sedett famaradványok, arra vall, hogy fából emel\ ház, vagy torony állhatott a nagyobbik várdombon (a kisebbiken valószínűleg nem volt semmilyen épület sem). Az alapozás nélkül, felszínre épített borona-, vagy sövényfalas házak nyomtalanul eltűnnek, vagy csak igen kevés, alig követhető nyomuk marad. Erre ma már több példát ismerünk. A mi kis földvárunk mellett feltárt falu házainak a kemencén kívül jóformán alig maradt nyoma, mert kivétel nélkül ugyancsak fából, néha sövényfallal, alapozás nélkül épültek. A Zala megye kis földváraiban végzett ásatások közül a 12—13. századból Zalaszabaron

9 és Balatonmagyaród—Pogányvár szigeten,

10 a XV—

XVI. századból Páka—Várhelyi dombon lehetett faházakra következtetni.

11 A faépítkezés Zalában általános lehetett a középkor folyamán, amire a Kustánszeg

12 és Balatonmagyaród mellett elpusztult falu feltárt háznyomai is mutatnak.

13 Távolabbról Kazincbarcikán, a mienkhez hasonló kisméretű motte várdombján 6x6 m méretű, gerenda- és cölöpszerkezetű épület maradványait tárták fel,

14 de hasonló eredménnyel zárult Váchartyán—Várhegy, a miénknél alig nagyobb földvárának a feltárása is a 13—14. századból.

15 Ha áttekintjük Magyarország és a szomszédos országok hasonló kisméretű várait, látjuk azok nagy tömegét, már nem tűnik olyan kirívónak a Szentmihályi-tető földvárának kis mérete. Talán szükségtelen irodalmi hivatkozások tömegével idézni azt az általános, több esetben okleveles adatokkal is alátámasztott, Európa-szerte elterjedt véleményt, hogy e kis várak a kisnemesek, kisebb birtokosok rezidenciáját jelentették. Hozzánk legközelebb Gyepükaján (Veszprém m.) mellett feltárt, az egykori Nagykeszi faluhoz ugyancsak szorosan csatlakozó kis, 20x15 méter területű földvárat említem, amely az ásató szerint is a 12—13.