Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása II.

A középkori Szentmihaly Jalu ásatása II. 197 is csak két XIII. sz.-végi fazék (de pincéből!) került elő; a jelentős mennyiségű vasleletből 4 sarkantyútöredék, a 13 sarlóból csupán egy töredék keltezhető a XIV. sz.-ra. Pedig a XIII. sz. végétől már a végleges helyét foglalta el a falu. — Az előzőkben említett alsóausztriai faluból is csak az utolsó periódusból került elő jelentősebb mennyiségű kerámia. u Jó érzékkel feltételezi ezt a parasztság történetének kutatója is: „A további ásatások valószínűleg be fogják bizonyítani, hogy a XIII. században... a faház kezdett előlépni jellemző háztípusnak." SZABÓ I., A középkori magyar falu. (Bp. 1969) 33. 15 A XV. században országszerte mutatkozó elhagyott, puszta telkekről (sessio vacua, s. praedialis), számarányukról egyes falvakban (20—33—60%): SZABÓ I., Jobbágyak — parasztok. (Bp. 1976) 169—187. Okait az oppidumok felszívó hatásával magyarázza, ahol a jobbágyok szolgáltatási terhei kisebbek voltak. Részben a XV. sz.-i pestisjárványok is közrejátszottak. 1|; Morvaországban a feltárt falvaknál 16—18—28—36 m, Alsóausztriában kb. 20 m szélességű szántók, öttevény (Győr-Sopron m.) egyutcás falujában 1856bam a beltelfcek átlag 20 m széleseik voltak Mendöl térképe szerint. 17 A rendezett, tervszerű falukép kialakulásának régészeti bizonyítékairól : HOLL L, Mittelalterliche Dorfgrundrisse in Ungarn. MittArchlnst. 14 (1985) 243—249., 339—342. 18

MÁLYUSZ 1951, 104—114. 944. sz. A felosztás már 3-án megkezdődött és 7-én fejeződött be, három oklevelet töltve meg. Az elsőben szereplő Szentmihály egy másik falu! (I. m. 97. o.) — Nem ismerjük, milyen ok miatt volt szükség 8 év múltán új osztozkodásra (már 1381-ben is osztoztak). Talán a Mária királynő uralkodása alatti zavaros idők jobban kedvezve a földesúri önkény erőszakos cselekedeteinek: jobbágykolitöztetésnek, házak feldúlásának, megváltozott a régi helyzet? Tény, hogy 1389-ben is panasszal éltek István bán fiai, hogy rokonuk számos zalai birtokon erőszakoskodott. Az ekkor leírt, jobbágyok kárára történt cselekmények valamennyi fajtáját megíiscmerjük itt (állatok elhajtása, boruk elvitele, gabonájuk elrablása, pénzük elvitele, elköltöztetés, ház lerombolása): MÁLYUSZ 1951,1121. sz, 19 SZABÓ I. 1969, 137—139, ez évben az alsólindvai uradalom falvainak 70%-a utca© falu a leírások szerint. 20 SZABÓ I. 1969, 17—18, szerint a féltelek mint átlag a XV—

XVI. sz. fordulóján mutatható ki, kisebb részt negyedtelkes jobbágyakkal. Ez 10—15, illetve 7 1/2—10 hold szántót jelentett. — Itt viszont az ilyen elaprózódás már a XIV. sz. végén általános. E sűrűn telepített falvaknál kicsi lehetett a művelhető határ, a lakosság szaporodása a telek osztódását hozta magával, korábban mint máshol. — Hatalrnaskodások és pusztásodás: SZABÓ I. 1966,159— 164. HOLL 1979 HOLL I., Sarvaly középkori lakóházai. ArchÉrt. 106. (1979) 33 5i HOLL—PARÁDI 1982 HOLL I—PARÁDI N., Das mittelalterliche Dorf Sarvaly. (Bp. 1982) HOLUB HOLUB J., Zala megye története. (Kézirat.) III. k. 21 MÁLYUSZ 1951, 109.: „...villám Zentmihal taliter dividissent, quod incipiendo in linea orientali in medio ad meridiem fundi, in quibus nunc Andreas filius Sebastiani cum quantali deserto médius, item Petrus sponsus sacerdotis quartale, item in linea occidentali quartale desertum prescriptis magistris Nicolao et Ladisilao, item a parte ville Azyuagh in fine ab aquilone fundi, in quibus nunc Thomas filius Iohannis litterati et Georgius médius, item ab oriente in finie Demetrius cum quartali deserto medlus annotate Iohanni bano provenissent." — A felosztás kezdődik a K-i házsoron középen a D-i telektől (pontosabban kifejezve: a falu közepén végighaladó K-i házsor — más falvaknál néha még kiírták „in medio ville"), ez negyedrészben puszta féltelek; a következő negyed telken Péter, a pap veje; az egy kotr itt húzódó házsor folytatása ekkor már hiányzott, de a köztudatban élt, hisz lineát mondanak, pedig csak két telket laknák. A Ny-i lineát csak egy puszta negyedtelek képviseli, majd az Azyuagh (Szilvágy?) felé eső É-i felítélek következik János deák Tamás fia és György birtokában; végül a K-i féltelek fekszik, A sponsus: vő — nem okvetlenül vér szerinti rokonság alapján. Lásd: Érszegi G., Sponsus. Mályusz-Emlékkönyv. (Bp. 1984) 97—106. — Jankovich D. segítségét itt is köszönöm. 22

1524: O. L. — D. L. 37006. — A további említett adatok az O. Levéltár, Dica Zala 2. kötet Fol. 280; II. 26; 2. köt. Fol. 558. Valamennyit Vándor L. szívességének köszönöm. — A legutolsó adat Bánffy László főispán hatalmaskodásáról szól 1559-ben, midőn 2,1 falujának jobbágyai vesznek ebben részt. Ügy véljük, ezúttal már csak hagyományos birtokfelsorolás történt a lehetséges szereplők körének jelzésével. — Ha a szomszédos pusztafalvak leleteit felkutatják, úgy tisztábban megrajzolható lesz a pusztulás-továbbélés menete. 23 FUHRMANN, W—

HÂUSE, G., Wüstungs- und Flurnamen. Alt-Thüringen 10 (1969) 256—269. 2/

'CERNY, E., In: Archaeologia Historica 7 (1982) 253—264; 8 (1983) 423—431. NEKUDA, V., In: ZAM 1 (1973) 34. 25 A pusztásodás okainak összetettségéről SZABÓ I. említett munkáin kívül: FEIGL, H., Mittelalterliche Wüistungen in Niederösterreich. Symposium 1982. (Wien 1983) 41. 26 SZABÓ I. 1966. 137. 27 E fejlődési sorok alaprajzi rendszerei: HOLL 1979, 12—13. kép, utoljára TÓTH I., Az Örségek népi építészete. (Bp. 1975) — Az új néprajzi irodalom már eltér e fejlődési képtől, hangsúlyozza, hogy: „...itt maradtak a lakószobák legtovább füsttelenítés nélküliek,. .. fejlődése során talán a XVI. sz. végétől külső fűtésű kályhás szobával egészítették ki. A kályhák beépítése után sem fordítottak gondot... a konyhahelyiségek füsttelenítésére. „FILEP A., In: Magyar Néprajzi Lexikon. IV. k. (Bp. 1981) 71—75., „nyugati háztípus". MÁLYUSZ 1951 MÁLYUSZ E, Zsigmondkori aklevéltár. I. (Bp. 1951) SZABÓ I. 1966 SZABÓ L, A falurendszer kialakulása Magyarországon. (Bp. 1966) SZABÓ I. 1969 SZABÓ I., A középkori magyar falu. (Bp. 1969) Irodalom: