Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Bilkei Irén: A keszthelyi Balatoni Múzeum római kőtára

118 Bükéi Irén A továbbiak során fontos részlettanulmányok születtek és több új követ publikáltak. így Mócsy András a Magyarszerdahelyen előkerült sírkő kapcsán mutatott rá a kékkúti sírkövek poetovioi kapcsolataira. (FA 9, 1957, 83—90.) A terület feliratainak új módszerű vizsgálatát, a kövek névanyagának elemzését 2 alapvető munka tárgyalja : A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen (Bp. 1959) és L. Barkóczi., The Population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diociatian. Acta ArchHung 16, 1964, 257. ff. Kiss Á. tanulmányában (Balaton-környéki római épülettagozatok. ArcÉrt 87, 1960, 210—221.) a kőtárunkban is nagy számban található, csak a Balatonfelvidékre jellemző 8 telt levélsoros oszlopfőkkel kapcsolatban mutatta ki két kőfaragó műhely létezését, amely permi vörös homokkővel dolgozott. A magyarországi római feliratok új gyűjteményének II. kötete (L. Barkóczi—A. Mócsy., Die römischen Inschriften Ungarns. 2. Lief. Salla, Mogentiana, Mursella, Brigetio, Bp. 1976. (291— 340 számok alatt tartalmazza feliratos köveinket. Ebből többek között első látásra az is szembetűnik, hogy a Corpus óta megkétszereződött környékünk római feliratainak száma. Ez — a további kutatások számára is alapvető — forráskiadvány felhívja a figyelmet a Balaton-felvidék római feliratainak sajátosságaira is (p. 13—19). A zalai római kövek, amelyek közül néhány szintén kőtárunkban található, első összefoglalása is a közelmúltban született meg Mócsy András tollából (Zbornik Radova Narodnog Muzeja 8, 1975, 163—167), magyarul a Zalai Gyűjtemény 6. kötetében (Zalaegerszeg, 1976, 21—32.) Elkészült a Tihanyi Múzeum kőtárának katalógusa is, amelyben Palágyi Szilvia foglalta össze a Balaton-felvidéknek a veszprémi múzeum gyűjtőterületére eső római köveit. (Veszprém, 1976.) Végül itt szeretném helyreigazítani a RIU két téves adatát. RIU 337 alatt Révfülöp lelőhellyel szerepel egy oltárkő. (Nr. 11.) Dornyay Béla ott idézett cikke szerint a kő még 1905-ben került Dunapenteléről Révfülöpre, ahol! dr. Saáry Zsigmond villájába falazták be. A RIU 340 töredék Zánka lelőhelymegadása is téves. A kő egyébként megvan, a hévízi Thermal fürdő előcsarnokában van felállítva kiegészített állapotban. Palóczi Edgár tudósításából ismerjük az akkor még meglevő, igaz töredékes feliratot is. (Keszthelyi Hírek 1930. VIII. 31.) Lelőhely Hévíz. I(ovi) O(ptinio) M(aximo) Pro/ sal(ute) et victoria/ dd(ominorum) nn(ostrorum) aa(ugustorum)/ —/ — — —/ —- — —/ p(atris) p(atriae) v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus m(erito). Ezek szerint ez a felirat a RIU 306 (Kat. 14) oltárkővel azonos lelőhelyű és közel azonos szövegű. A különbség annyi, hogy ez utóbbi követ 2 császár üdvéért állították. Katalógus Nr. 1. 1. SÍRKÖTÖREDÉKEK (1. kép) Lelőhely Keszthely—Fenékpuszta, a késői erőd területén, másodlagos felhasználásban. Fehér márvány töredék nagyon szép betűkkel. — — — con] iugi a [n(norum) — —• —/ — Ojpponio / — 0]ppon[ia? Opponiusnak, férjének,, aki ? évet élt. Opponia, a feleség állította. (?) Kor: I. század. — Az Opponius családnév előfordul még az új majori koracsászárkori hamvasztásos temető egy, azóta elveszett feliratán is. (RIU 295.) Méretek: 18,5x26x5 cm. Ltsz. 77. 72. 1. írod. Kuzsinszky 67 — MRT I 21/33 — RIU 300. 2. Lelőhely Keszthely—Fenékpuszta, a késői erőd területén, másodlagos felhasználásban. Homokkő töredék, feliratát kiegészíteni nem lehet. Méret: 33x14x8 cm. Ltsz. 77. 72. 2. írod. Kuzsinszky 67 — RIU 302. MRT I 21/33 — Nr. 2. SÍRTÁBLA (2. kép) Lelőhelye Keszthely—Űjmajor, a korarómai temetőben. Homokkő tábla kereteléssel. Erősen megrongálódott. Ti(berius) Iulius Faustus/ an(norum) XXXXV Iulia Fausta/ an(norum) XL h(ic) s(iti) s (unt). Tiberius Iulius Faustus, aki 45 évet élt és Iulia Fausta, aki 40 évet élt, nyugszanak itt. Kor: I. század. Méret: 46x85 cm. Ltsz. 77. 73. 1. írod. Csák A. ArchÉrt. 32, 1912, 374 — Kuzsinszky 76—77 — Mócsy. Bevölk. 74/1 — MRT I 21/43 — RIU 294.