Zalai Múzeum 2. (Zalaegerszeg, 1990)

Közlemények - Bilkei Irén: A keszthelyi Balatoni Múzeum római kőtára

ZALAI MÚZEUM 2. 1990 Bilkei Irén: A Keszthelyi Balatoni Múzeum római kőtára Tanulmányom a keszthelyi Balatoni Múzeum rómaiikori kőemlékeit mutatja be. A feliratos és faragott köveket különleges hely illeti meg a rómaikori emlékek között, ugyanis a rajtuk levő felirat, ill. ábrázolás segítségével több­kevesebb pontossággal időhöz köthetők. A felira­tok időhöz kötésére (datálására) több lehetőség van. Pl. a császárok feliratait az uralkodási évük alapján, polgárokért és katonákét nevük alapján lehet datálni. Több ölitárkövön megnevezték az éppen akkor hivatalban lévő consulokat. Az ún. consul-listákban vissza lehet keresni nevük alap­ján hivatali évüket. Más esetekben a megszövege­zés módja, a feliraton használt rövidítések és for­mulák, valamint a kő szobrászati díszítései adnak támpontokat a datáláshoz. Hasonlóan fontos szerepe van a köveknek a tar­tomány életének megismerése szempontjából. A sírkövek ábrázolásaiból megismerhetjük pl. a vi­seletet, az oltárköveikről a rómaiak hiedelemvilá­gát: emberi alakban elképzelt sok istenüket. Természetesen nem minden római ember állítta­tott feliratot, ezt csak bizonyos feltételek elérése után tették meg. 1. Magától értetődően, ha erre pénzük volt. 2. Ha már átvették a római szokáso­kat. 3. Ha olyan környezetben éltek, amelyben már megértették a latin feliratokat. A római kőemléíkeiknek több fajtája van, nagy részüket 'katalógusunk bemutatja. Az első csoportba tartoznak a szepulchrális ren­deltetésű, azaz sírkövek. Lehetnek sztélék, sírépít­mények, a rajtuk levő táblák, szarkofágok — ez utóbbiakat kőtárunkban csak két szarkofágfedél képviseli. Ezenkívül vannak még ossuariumok, amelyekben az égett csontokat tartalmazó urnát helyezték el. A rómaiak szokása szerint a temetők a város­ból kivezető utak mentén voltaik, itt álltak a szté­lék és a szarkofágok. Legtöbbjükön rövidítve írt formulák ismétlődnek, pl. HS'E = Hie situs est, azaz: Itt nyugszik, vagy D M = Dis Manibus, az­az: A halotti isteneknek. A feliratok másik csoportját az oltárok alkot­ják. Ezekről ismerhetjük meg legjobban a rómaiak vallását, amelynek alaptétellé az „adok, hogy adj" igen praktikus elve volt. A legtöbb oltár záró for­mulája, a V S L M = Votum solvit libens merito, azaz: Fogadalmát szívesen teljesítette, mert az is­ten megérdemelte, arra utal, hogy az állító az is­ten segítségét kérte, amikor ez a „segítség" be­következett, viszonzásul oltárt állított, vagy szen­télyt építtetett az istennek. A feliratok következő csoportját a mérföldkö­vek alkotják. Ezek a magas kőhengerek — rajtuk az éppen akkor uralkodó császár nevével — bizo­nyos távolságokra álltak az utak mentén megadva az ill. hely és a legközelebbi nagyobb település tá­volságát római mérföldben (latinul: milia pas­suum). 1 római mélföld = 1480 m. A kőtárunkban nagy számban látható kis mé­retű oszlopok, oszlopfők igényesebb római épüle­teket díszítették. Végül meg kell emlékezni a mitológiai jelenet­tel díszített reliefekről, amik nagyobb méretű sír­emlékek díszei voltak. Az i. sz. IV. században a kereszténység térhódí­tásával megindüllt a pogány szentélyek lerombo­lása, az oltárok és sírkövek széthordása, amelye­ket aztán újra felhasználtak. így kerülték elő a fenékpusztai kövek is, másodlagosan beépítve. Sí­rok lefedésére is gyakran felhasználták a korábbi sírköveket. Kutatástörténet és bibliográfia A Balaton-felvidék római feliratainak első ku­tatója a magyar régészet egyik megalapítója, Ró­mer Flóris volt. 1860-ban megjelent „A Bakony" című művében bakonyi és balatoni utazásainak régészeti és természetrajzi tapasztalatait foglalja össze. Itt adott hírt több feliratos kőről is. 1873-ban a római feliratok máig alapvető jelen­tőségű monumentális gyűjteménye, a CIL III. kö­tete adta ki a környékünkről addig ismert felira­tokat. A következő fontos munka Kuzsinszky Bálinté, aki a Balaton környékének archaeológiá járói szóló művében (Bp. 1920) maga említi (p. XVI.), hogy a meglevő 41 római kőemlék közül 18-at ő publikált először. Ugyanott (p. III— XVI.) a korábbi kutatá­sok részletes történetét is adja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom