Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)
Kostyál László: Johan Ignaz Cimbal Zala megyében
180 Kostyál László Kapossy és Bíró véleménye különösen szokatlan egy akadémikus bécsi mesterrel szemben. A következőkben elsősorban zalai művei alapján fogjuk megvizsgálni Cimbal művészetét, s azt, hogy valóban „csekély tehetségű", ,,esetlen kezű" „piktor" volt-e. Az időrendben korábbi zalaegerszegi freskók jelentőségben is felülmúlják a pákáit és tornyiszentmiklósiakat (azelőtt: Kerkaszentmiklós). Cimbal Egerszegen az egész épületet kifestette. A főoltár a templom patrónusai, Bűnbánó Magdolnát mutatja, a mellékoltárképek balról (északi oldal) elölről körbe haladva a Kálváriát, Szent Istvánt, Loyolai Szent Ignácot, Magyarországi Szent Erzsébetet, Nepomuki Szent Jánost és az Immaculata jelenetét ábrázolják, a mennyezetfresikók Mária-Magdolna megdicsőülését, a Szentháromságot, Mária mennybevitelét (7. kép), Szent Ilonát a kereszttel és a megholtak lelkei megváltásának örömhírét. Az oldalkápolnák két szembenéző falát szentek és mártírok illúzionisztikus fülkébe festett, szoborszerű, monokróm alakjai díszítik. A freskókat a templomot építtető Padányi Bíró Márton veszprémi püspök utódja, Roller Ignác rendelte meg, aki az 1789. évi Rómába küldött jelentésében tudatja, hogy befejezték az elődje által elkezdett egerszegi templom építését, és kifestéséhez Bécsből hívatott mestert (bár a neve nem szerepel az iratban) (LUKCSICS—PFEIFFER 1933, 146; Veszprémi Püspöki Levéltár. Koller iratok, fasc. 13. n. 19.) A képek még valószínűleg ebben az évben, vagy legkésőbb 1770-ben elkészültek. A főoltárképen (1. kép) középen összerakott köveken, feszület és nyitott könyv előtt ül Mária Magdolna, jellegzetes attribútumaival, a koponyával, a vezeklésre utaló korbáccsal és a tégellyel, amelyből megkente Jézus lábát. Mögötte habszivacsszerű, gomolygó felhő angyalokkal és puttókkal. Az előtérben alul további angyalok teszik mozgalmasabbá a jelenetet, amelyet kopár, egykét fával tagolt tájba illesztett mestere. A patrónus szokásos ábrázolása ez, amelyet az tesz érdekessé és választ el a mellékoltároktól, hogy nincs kerete: a festett architektúra oszlopai közvetlenül a térre nyitják meg a falat, ezzel monumentalitást kölcsönözve a templomhajó lezárásának. Ezt még azzal is fokozza, hogy Magdolnát enyhe alulnézetből ábrázolta a festő, így is hangsúlyozva a bűnbánatra, vezeklésre való felhívást. A sorban következő oltárkép a Kálvária (2. kép), amely az egyik legjobban sikerült a freskók közül, A középen lévő magas kereszt függőleges szárának csak a felső része van kifaragva, ahol a test függ. A vízszintes szára durva gerendadarab, amelyre a csuklóinál (tehát nem a tenyerén, anatómiailag bizonyítottan helytelenül ábrázolva) szögezték fel Krisztust, akinek teste már elernyedt, feje oldalra hanyatlik, felfelé tekintő szeme utolsó mondatát tükrözi (az ég felé fordult szemű megfeszített ábrázolása gyakori a XVIII. században, pl. Sambach és Maulbertsch Cimbalt inspiráló freskóin is megfigyelhető). A kereszt alatt a három Mária látható: baloldalt a Megváltó fájdalomtól összecsukló anyját testvére tartja meg, jobboldalt Mária Magdolna térdel. A Krisztus körül gomolygó felhőből angyalka tűnik elő, a homályos háttérben katonák mulatoznak. A következő freskó a korona felajánlását mutatja (3. kép). Az oltár előtt vörös bársonypárnán féltérdre ereszkedik az agg Szent István, kezében a koronával, amelyet a jobboldali felhőgomolyagon trónoló Madonnának (Magyarok Nagyasszonyának) és a kis Jézusnak nyújt. A Madonna mellett repülő angyal szemléli a jelenetet, alatta az ifjú Szent Imre kapaszkodik apja hátába, hátrébb egy nemesúr tanúskodik az eseménynél. A fantasztikus, kulisszaszerű építészeti háttér, az ég valószínűtlen kékje, a füstszerűen megjelenő felhőcskék az angyalokkal meséssé teszik az ábrázolást. Ezután (4. kép) Loyolai Szent Ignác térdel egy erdő mélyén, nálánál alacsonyabb zöld fák közt, kőlapon fekvő nyitott könyv előtt, fekete reverendában, kezében tollal, sugárzó fejjel. A felette felhőn megjelenő Madonna és kis Jézus köti le a figyelmét, akiket angyalok vesznek körül, részben a felhőfodrokon pihenve. Érdekes, nagyon elrajzolt részlet a térdelő szent reverenda alól kilátszó lábfeje. A bejárathoz legközelebb eső jobboldali oltárképen (5. kép) Magyarországi Szent Erzsébet áll egy templornkapu mellett, lépcső tetején, és pénzt oszt a hozzá sefeglőknek. Tőle jobbra igen alacsony, kékruhás ifjú tálcán tartja a kiosztandó aranyat, mögötte két hölgy, és egy suta arányú bajszos férfi alakja látható. Baloldalt az előtérben egy koldus görnyedezik a mankóját szorongatva, e gy egyszerű, sárgaruhás asszony pedig átveszi Erzsébet adományát, mögötte további szegények sorakoznak. A szent feje fölött ismét megjelennek a felhőgoimolyokon lovagló vagy abból kikandikáló angyalkák. Jobboldalt középen (6. kép) Nepomuki Szent János barna terítővel borított oltárasztal előtt térdel fekete reverendában, karingben, vállain fekete köpennyel. Előtte az oltáron koponya, erre nyitott könyv támaszkodik és egy feszület, amelynek alját a szent, tetejét egy angyal tartja. A szent felett egy felhőn megtermett angyal szemléli az áhítatos pillanatot, baloldalt az előtérben elrajzolt arcú puttó ül. Nep. Szt. János mögött sárga ruhás, monokróm szoborszerű alak áll jobbjával tollat tartva, baljával pedig a szentnek a kulisszaszerű építészeti háttér íve alatt a háttérben lejátszódó vértanúságára mutat (a Moldva hídjáról a folyóba dobják).
