Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Kostyál László: Johan Ignaz Cimbal Zala megyében

ZALAI MÚZEUM 1. 1987 Kostyál László: Johann Ignaz Cimbal Zala megyében A XVIII. században Magyarországon dolgozó osztrák festők közül az egyik legnépszerűbb Johann Ignaz Cimbal volt. Munkásságát csak nagy vonalakban ismerjük. 1722-ben Sziléziában, Bilovecben (Wagstadt) született. 1742-től tanult a bécsi Akadémián. 1760-ban megnősült, két fia szintén festő lett. 1795. dec. 27-én halt meg Bécsben (SLAVICEK 1979, 135). Hazánkban főleg a veszprémi egyházmegyében tevékenykedett, első munkái, a székesfehérvári plébániatemplom (ma székesegyház) mennyezetfreskói 1768-ban készültek (GARAS 1855, 60; ZADOR—GENTHON 1965. 1.416. stb.), s ezekért 1768 november 28-án 1800 rajnai forintot vett fel (FITZ 1957, 32). 1769-ben készítette a zalaegerszegi plébániatemplom (1777-ig Székesfehérvár és Zalaegerszeg is a veszprémi püspökséghez tartozott) freskóit és a sümegi nyári püspöki palota azóta elpusztult falképeit, 1771-ben a veszprémi püspöki palota nagytermének és kápolnájának freskóit. Ez utóbbi munkálatokat csak 1772-ben fejezte be. 1773-ban és 1774-ben az Esterházy család megbízásából két zalai falu plébániatemplomát díszítette falképekkel Pákán és Tornyiszentmiklóson. 1781ben festette a nagyváradi székesegyház négy oltárképét, valamivel korábban (a pontos dátum nem ismert) a peremartoni plébániatemplom és a martonvásári Brunsvick-kápolna freskóit (HEKLER 1934. 117; GARAS 1955. 61). Garas Klára Cimbalnak vagy követőinek tulajdonította a szentgáli, a kapolcsi, a zicsi és a vörösberényi templom falképeit is (GARAS 1955, 62), azóta azonban már tudjuk, hogy ezeket a hozzá közel álló Bûcher Xavér Ferenc készítette (BOROS 1984. 253.). Hazájában, Alsó-Ausztriában kevesebb művét ismerjük. A régebbi irodalom (THIEME—

BECKER 1912, 604; ÉBER 1935) által neki tulajdonított alkotások jelentős részét (Neukirchen, Nova Cerkev u. Celje, Bécs XXI. — Leopoldau, Probstdorf) hasonló nevű fia készítette. Az ő oeuvrejéhez tartoznak viszont a zwettli (1764) (THIEME—

BECKER 1912, 604) és L. Sla vicék kutatásai ahpján a Bécs I. kerületi jezsuita templom (1755 k.), Bécs III. kerületi Erzsébet kolostor (1755 k.), Bécs X. kerületi oberlaa-i plébániatemplom (1759) freskói (SLAVICEK 1979, 165). Cimbal megítélése meglehetősen vegyes. A kortársak — úgy tűnik — jobban lelkesedtek iránta, mint az utókor. J. M. Korabinsky 1786-ban híres festőként említi (KORABINSKY 1786, 138), Vályi András 1796-ban pedig a zalaegerszegi freskók mesterének a „Czimbal nevű híres képíró"-t mondja (VÁLYI 1796, 566). A veszprémi püspök, Koller Ignác is meg lehetett vele elégedve, hisz a sümegi és az egerszegi freskók elkészítése után a palotáját is vele dekoráltatta. P. Buberl a zwettli falképeket Cimbal jó munkáiként tartja számon (BUBERL 1911, 447). A szakirodalom véleménye már kevésbé kedvező. Székesfehérvári freskóit vizsgálva Kapossy János a következőt írja: „ .. . Cimbal művészete csupán a nehézkes kezű, korlátolt invenciójú és mesterségbeli tudásban, formakészségben egyaránt fogyatékos epigoné", majd: w

nem termett nagy feladatok megoldására, a művészet csekély tehetségű, szerény munkása . . . ". akinek kisebb igényű oltárképei jobbak is freskóinál (KAPOSSY 1931, 455. és 465). Hasonlóképpen vélekedik Bíró József is Cimbal nagyváradi oltárképei kapcsán, noha érezhetően Kapossy hatása alatt: „Cimbal esetlen kezű, fogyatékos rajztudású, primitív színkultúrájú piktor, művei nem emelkednek az alacsonyabb mesterségbeli átlagon felül. Képeiből hiányzik az élet megérzése, minden lendület és elevenség. .. Képszerkesztése konvencionális, belső szervesség nélkül tölti ki a vászon felületét, aránylag kevés alakkal..." (BÍRÓ 1932, 52). Árnyaltabban fogalmaz Garas Klára, aki Krackerral és Maulbertsch-csel összehasonlítva szárazabbnak, nehézkesebbnek mondja Cimbalt. „Ábrázolásmódja zsúfoltabb, zavarosabb, a formaadása nem olyan tiszta, a rajz nem annyira kifejező. Erős, tömör árnyékok, füstös színek, s kicsit modorosan mozgékony, megnyúlt alakok jellemzik." (GARAS 1955, 80.) Lubomir Sla vicék rámutat Cimbal művészetének forrásaira is: a velencei festészet mellett Michelangelo Unterberger és Bartolomeo Altomonte hatott rá. de alkotásain Paul Tróger és a fiatal Franz Anton Maulbertsch befolyása is megfigyelhető, néhány képrészlettel pedig a későmanierista grafikához nyúlt vissza (SLAVICEK 1979, 165).