Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)
Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az I. ház és kályhája
A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az I. ház és kályhája 163 kori szintjén — sem tartalmazott korábbi cserepéket; itt is volt jól kiégetett, vékonyfalú, galléros peremű fazék. — A kerámiákra jellemző erős csillámos soványítás, jó iszapolás, a korongról levágott fazekak, a barnás és sárgásszínű galléros peremek a XV. sz. végére— XVI. sz. elejére utalnak a zalai anyag esetében; pontosabb meghatározásuk csak más ásatások megfigyelései alapján lehetséges. (4—5. kép.) Az 1. házban csekélyszámú vaslelet került elő (a többi ház esetében is feltűnően csekély a számuk): egy késnyél a XV. sz. második felére— XVI. sz. e. felére jellemző típusból (a nyéllap végén kis tüske áll ki a hátsó pajzsalakú rézveret felerősítésére; HOLL—PARÁDI 1982, Abb. 24:9—10.). Az ilyenek zömmel Ausztriából, főleg Steyrból kerültek hozzánk. Ezen kívül egy hajlított vasdrót és a kályha külső oldalánál (—40 cm mélyről) egy kisméretű ösztökéhez (?) hasonló töredék. A hátsó gerendafal belső oldalánál egy lópatkó töredéke feküdt —15 cm mélyen. Vékony szárának külső pereme kissé hullámos kiképzésű, szegárok még nincs, de sarkosra kovácsolt. Ez a típus Európában a X— XIII. században terjedt el több variációban. A hazai (keltezhető leletek közül az egyik ceglédi XIII. sz.-i leletegyüttesre utalhatunk (MÜLLER 1975 T 63.). Ügy tűnik — a 9. ház alatt feltárt XIII. századi kerámia mellett — ez a második lelet, ami a falu házainak az Árpád-kor végétől a XVI. századig azonos területű elhelyezkedését bizonyítja. (6. kép.) Л kályhaszemek és kályhacsempék A kályha omladékrétegének leletanyagából zömmel egyszerű, négyzetes szájú kályhaszemek kerültek elő. Néhány töredék kivételével mindegyik a tálalakúhoz hasonló csoportba tartozik (de arányaikat tekintve már közelednek a fazékalakú — a tálaknál mélyebb — formához). Jellemzőik a kis méret (szájszélesség : 19,5—17 cm) és az ehhez viszonyítva mély kiképzés (mélység: 15,8; 12,6 cm). A töredékekből három különböző típust lehet rekonstruálni. 1. tip. Vékonyfalú, kissé öblösödő forma, tagolatlan lapos peremmel, feneke a korongról levágva, vörösre égetett. (M: 17x17 cm, mélység: 15.8 cm. 7. kép 3.) 2. tip. Egyenesfalú, pereme megvastagított; barnás színű cserép. (M: 18x18 cm, mélység: 12,6 cm. 7. kép 4.) 3. tip. Egyenesfalú, tagolatlan peremmel, külsején két korongolási horony. (Az ilyen hornyokat az agyagtapasztás jobb tapadása miatt készítették, bár néha hasonlítanak a fazekak díszítéséhez.) Barna színű, ez a típus a kályhaszemek közt a legnagyobb, de az itteni leletek között nem gyakori. (M: 19,5x19,5 cm, mélysége nem ismert. 7. kép. 5.) E kályhaszem típusok analógiáit Magyarországon ma még alig ismerjük, mert nem tartoznak az országosan elterjedt, gyakori formák közé. Hazánkban ugyanis úgy a városokban, mint a falvakban a XV— XVI. sz. folyamán sokkal inkább használták a nagyobb méretű (20—25 cm-es száj) és vastagabb falú, tálalakú kályhaszemeket. Ezek rendszerint redukált égetésűek, szürkék, vagy fémes csillogó, sötét felülettel; de vannak vörösre égetettek is. Ez a típus Ausztriában fejlődött ki és a XIV. sz. második felétől kezdve kereskedelmi úton jutott hozzánk, de a városi fazekasság nálunk is utánozta (HOLL 1983, 377; 75. kép 11; HOLL 1971, 15. kép). Az eredetiek neve nálunk 1522-ben „bécsi kályha". Az arányait tekintve kisebb, de mély fazékalakú, vagy már rövidebb tálalakú (Topfkachel, Schüsselkachel) kályhaszemek, rendszerint tagolt peremprofillal az általános európai fejlődést tekintve tulajdonképpen gyakoribbak az osztrák típusnál; sokféle variációjuk mindenütt a helyi fazekasság megoldásaiból fejlődött ki. (Németországban már a XIII. sz.-ban, Csehországban a XIV. sz.-tól ismertek.) Nálunk, úgy tűnik ezek az osztrák típus mellett alárendeltebb szerepűek: inkább a fő utaktól távolabb, egyes helyi körzetekben terjedtek el.- (14. kép.) Ilyen megoldásúak a szentmihályi kályhaszemek is. Legközelebbi. analógiáikat a közeli Hahót—alsófakospusztai kolostor leletmentő ásatásánál Horváth L. találta.'' (Erre a leletanyagra fogunk a csempék tárgyalásánál is hivatkozni.) A négyzetes szájú kályhaszemek mellett csak 1—1 töredékkel további formák is előfordultak a kályha omladékrétegében. Egy négyzetes szájú töredék sarokkályhaszemhez tartozott, zárt előlapú rész csatlakozott hozzá a másik oldal felé (díszítését a kis töredék nem árulja el); a sarok élét mély bevagdalásokkal díszítették. Peremprofilja hasonló a 7. kép 4. rajzán levőhöz. Az egész anyagban csak egy hagyma alakú kályhaszem töredék volt (8. kép 2.). A másik kerek kályhaszem, lapos tetejű,, felül késsel kivágott nyolcágú csillaggal díszítve (8. kép 3.). A zárt előlapú kályacsempéket az omladékrétegben három típus képviseli: 1. tip.: Négyszögű, csempe, előlapja keret nélkül készült; jobb felé lépő, népiesen stilizált farkas domború alakjával. Narancsvörösre jól kiégetett. 2 példány. M: 16,3x18 cm, mélység: 9,7 cm (7. kép 1). 2. tip. Négyzetes csempe, keret nélküli előlapján balra néző őz alakjával. Háta felett elmosódott csillag. Narancsvörösre égett. 6 példány töredékei. M: 17,6x17,2 cm, mélység: 15 cm (7. kép 2). 3. tip. Háromszögű oromcsempe. Vékony léckeret, három sorban vízszintesen egyszerű zeg-zúg
