Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Holl Imre: A középkori Szentmihály falu ásatása I. Az I. ház és kályhája

164 Holl Imre mintás vonaldísszel, nagyon lapos, elmosódó kivitelben. Narancsvörös. M: 29 cm, sz: 28 cm, mélység: 12 cm; 3 példány (8. kép 1). Mind a három típus hátrésze korongon készült, viszonylag vékony falúak. Az előlap külön készült (a farkas-mintás agyaglap]*át a negatívba nyomás előtt homoklkai szórták be). Az egyik őzcsempérol látható, hogy a már álló kályhát sárgás-agyagos meszeléssel többször is (legalább háromszor) átfestették. A ház leégésekor ez a festés vörösre égett. A díszített csempék mellett a kályhánál felhasználtak még egy további, valószínűleg négyzetes formájú csempetípust, amelynek zárt előlapja díszítés nélküli, sima volt. Ez a típus abban is eltér a többitől, hogy nincs mély hátrésze, csak rövid (6,3 cm), doboz alakúan sarkosan záródó oldalai. M: 14,2 cm; korongon készült, azután oldalát szögletesre lapították; barnásvörös (13. kép alsó sor). Egy hasonló darab töredékénél viszont oldalát szabálytalan alakú lyukakkal törték át, mintha így egy díszített sarokcsempét akartak volna kialakítani (13. kép alsó sor). E fajtákból csak néhány töredék került elő és ezek alapján még nem egészen érthető, hogy milyen szerepet töltötték be a kályha összeállításában. A kályha tűzterének támasztásából is bontottunk ki cserepeket: zömmel egyszerű négyzetes szájú kályhaszemek, sárgásvörös színben. Feltűnő azonban, hogy ezeknél általános a vastagabb, lapított perem (9. kép 6—9), tehát a korábbi kályha készült ilyenekből. Egy töredék háromszög alakú kályhaszemhez tartozik. A díszített, zárt csempéket egyetlen töredék képviseli: négyzetes zárt lapját nagyon elmosódott vonalas megoldású, körzővel szerkesztett minta díszítette; középső körből a négy sarok felé nyúló ívek, elmosódott mérmű orrtagokkal. M: kb. 18x18 cm (8. kép 8). Kiképzése valamivel vastagabb, mint a későbbi csempéké. összevetve a teljes anyagot, a többfajta megoldás ellenére tulajdonképpen egy azonos nagy csoporton belül maradnak típusaink: erre a kisebb méretek és az oxidált, jó égetés jellemző. A kályhaszemek nem annyira egységes formájúak, mint az említett osztrák típusú, nagy sorozatban gyártott darabok; a korábbi kályhánál meg éppen a vastag tagolt peremprofil, néha pedig a korongolás erősen látható nyomai jellemzőek. A díszített csempék kis méretükkel a kályhaszemekhez igazodnak, technológiai kivitelük is egyező. Említettük, hogy a figurális díszítésű darabok keretelés nélkül készültek. Ez nemcsak a szentmihályi csempék sajátossága, sok esetben megtalálható más népies stílusú dunántúli csempéknél is. Ez a körülmény azért feltűnő, mert a középkori városi kályhacsempék XV. századi fejlődése során a keret megoldása egyre tagoltabb, hangsúlyozottabb lett. A csempék mintakincse, kidolgozása jellegzetesen népies: az állatok részletformái leegyszerűsítve, kezdetleges mintázással készülitek. A téma kiválasztása kétirányú: az őz és farkas a zalai erdők falusi lakossága számária mindennapos valóság lehetett, az ilyenféle állatalakok (máshol inkább a szarvas) a népművészetben általánosan kedveltek. A másik két díszítés a feudális körök számára dolgozó városi mesterek későgótikus mintakincséből származik. A karélyos dísz egy mérműminta közvetlen átvétele, különböző megoldásai a középeurópai XV. századi csempéken a városi kályhákon is szerepelnek. Az oromosempe zeg-zúg díszítésével ezzel szemben már igencsak messze került kiindulópontjától. A XIV. sz. második felében és a XV. században a gótikus stílusú kályhák oromcsempéi között nagyon gyakoriak az egyszerű, vagy összetett változatos elemekből szerkesztett mérműmmtak (akár zárt lapon, akár áttört kivitelben). Ügy tűnik, a magyar vidéki mesterekre ezek nagy hatással voltaik, hiszen a XV. sz. végétől kezdve a legkülönbözőbb formában utánozták. Jellemző azonban, hogy az eredeti bonyolult mérműszerkesztést sohasem másolták, helyette egyszerűbb mintaelemekből építették fel a háromszögletű előlap díszítését. Nyilvánvaló, hogy nem a jelentősebb városi műhelyeik alkotásai ezek, hanem kisebb mezővárosi, vagy falusi fazekasközpontok mestereinek készítményei csakúgy, mint a népies felfogású figurális csempék esetében. Nyársapáton a 15. ház mázas or oim csempe je, vagy Csepelyen a kúria kályhájának mázatlan, áttört csempéje még őriz valamit az eredeti gótikus mintából/' a ráckevei ház példánya (10. kép) és a Kecskemét környéki falvak oromcsempéinek fafaragást utánzó megoldása viszont egyértelműen népművészet.

5 Ez utóbbiakból kettő lényegében a szentmihályihoz hasonló elvű geometrikus díszítést alkalmazott (sorokba rendezett háromszögek), de az egyszerű rajzot a mély faragás árnyékhatása erősíti. Valószínű, hogy a szentmihályi kályha mestere csak vakmérműves, inkább rajzos hatású csempe-előképeket látott, ezért maradt meg a lapos síkdíszítésnél. A csempetípusok párhuzamai, kormeghatározás Az oromcsempe mintájával kapcsolatban az előzőekben felsorolt más falusi kúriák és házak kályhái csak a tágabb kört jelentik, melybe a szentmihályi kályha is tartozik. Ugyanakkor jelzik azt a korszakot — XV. sz. vége—

XVI. sz. közepe'' — amelyben ez is készülhetett. Az állatalakos csempék közvetlen párhuzama nincsen meg ezeken a lelőhelyeken, csupán Csepely esetében találkozunk olyan darabokkal, melyek stílusban, a csempe kis formátumában közel állanak.

7 A szentmihályi kályhák eddigi egyetlen közvetlen analógia-