Zalai Múzeum 1. (Zalaegerszeg, 1987)

Gyulai Ferenc: A gyümölcs- és szőlőtermesztés emlékei Fonyód-Bélatelep Árpádkori településről

124 Gyulai Ferenc tották ki egykoron és használták fel a település vízmentesítésére. Az ásatás során több mindennapi használati tárgyat (cölöpök, gerendák, őrlőkő töredékek, sarlónyél, favödör maradványai, orsógomb, bőr lábbeli hátsó kérge stb.) találtaik. A nagy mennyiségben előkerült cserepek kisebbnagyobb edények, fazekak perem-, alj- és oldal töredékei voltak. Anyaguk ugyanaz a homokkal soványított agyag, mint az 1934. évi ásatásból előkerülteké. Színük többnyire fekete, de előfordulnak téglavörösek is. Díszítésük változó; javarészben vízszintes és huÜámvonalkötegekkel díszítettek, de számos közülük díszítetlen. Az ásatás vezetője, KRALOVÁNSZKY Alán szerint valamenynyi kora Árpád-Jcori, a X—

XI. századból származnak. A réteg tényleges korát — megítélésünk szerint is — a már említett 1934-ben megtalált és a X. század közepére datált fülbevaló adja (SZŐKE 1962, 52.). Három tüzelőhely nyomait is megtalálták. Érdekes, hogy a tüzelőhely kövein különösebb égési nyomok nem figyelhetők meg. A tüzelőhelyek alja csak foltokban volt pernyés. Égett fadarabok mellett ezek környezetéből került elő az archaeobotanikai anyagok túlnyomó része. Mindez a telep rövid élettartamára és időszakos használatára utal. A helyszínen elsősorban vízicsigákat (Planorbis sp., Planorbarius sp., Anisus sp.) és balatoni festőkagylót (Unió pictorum L. ssp. balatonicus KÜSF.) találtak FÜZES Miklós meghatározása szerint. Az éti csigahéjak és az előbb említettek sem voltak megégve. Részben subfossilisan fakultak, részben többé-kevésbé színtartóak voltak. Vagyis részben a réteggel egyidősek, illetve mások lényegesen későbbiek, a XVIII. század utániak. A rengeteg csigaház és kagylóhéj mellett állatcsontok is előkerültek. MATOLCSI János meghatározása szerint ezek étkezési hulladékok voltak: 30 db juh és kecske, 18 db sertés, 2 db kutya, 3 db madár és 1 db harcsa csont (TAKÁCS István szíves szóbeli közlése). A 2 db kutya csont megítélésünk szerint lehet élelem, de kultikus cselekmény nyoma is. Jelentőségük mindkét esetben nagy. Az ásató régész a feltárt területet egy faház maradványának és az előtte levő gazdasági udvarnak tartja (KRALOVÁNSZKY 1965, 49.). Az ásatásból előkerült gyér számú leletanyagból Fonyód-Bélatelep egykori lakosainak ethnikumi hovatartozására megnyugtató módon következtetni nem lehet. Itt kell megjegyezni, hogy BÁLINT Csanád a telep lakóit a „BJELO BRDO" kultúrához sorolja (HAJDÚ et al. 1976. 159—162.), MÜLLER Róbert (szíves szóbeli közlése) szerint szláv népesség lakta a telepet. A Fanyód-Bélatelep-i 1964. évi ásatás hydrológiai szempontból is igen jelentős eredménnyel zárult. Egy hosszantartó vita, a Balaton Árpád-kori vízállásának kérdése véglegesen eldőlt (BENDEFY —V. NAGY 1969, 27., 52., 53.; SÁGI 1971, 487.). A Balaton vízállása 1863, a Sió csatorna megnyitása előtt csak a klíma függvénye volt. A római korban és a magyar honfoglalás idején a Balaton vízállása rendkívül alacsony volt. A palinológia 1220-ig erősebb felmelegedéssel számol, majd attól kezdődően nedvesebb, hűvösebb klímával. FÜZES Miklós szerint ezzel van összefüggésben, hogy a IX—

X. század fordulóján a Középső-Csernozjoim területen húzódó ligetes-sztyepp area határa délebbre húzódott. Fonyód-Bélatelep 1964-ben feltárt kultúrrétege 103,4 m A. f. magasságban volt. (Megj.: a mai balatoni közép vízszint 104,5 m A. f. (A telep már eleve tőzeggel fedett részen létesült. Az itt megtalált tüzelőhelyek környékén jelentős mennyiségű faszenült botanikai anyag volt. A tőzeg kapillaritását figyelembe véve a telep életében a Balaton vízszintje legfeljebb a 102,4 m A. f. magasságot érhette el, de inkább alatta maradt ennél. A régészeti anyag alapján tág időhatárok közé (IX—

XIII. század) sorolt telep életét archaeohydrológiai megfontolások alapján is a X. század közepére tesszük (SÁGI—FÜZES 1973, 256.). A X. század közepi alacsony vízállást csapadékszegény, meleg klímával magyarázhatjuk. Ez a meleg, csapadékszegény klíma a Kárpát-medencétől keletre levő népek területén a földművelésre és a legeltető állattenyésztésre katasztrofális hatással lehetett. Népvándorlási mozgalmat indított el, melynek következtében a magyarság 895-ben Etelközből a Kárpát-medencébe érkezett. A kaposvári Rippl Rónai Múzeum az Árpádkori település kiterjedésének meghatározása céljából 1981-ben próbaásatást folytatott. Az ásatásra ekkor már csak egész kis nyílt terület állt rendelkezésre. A telep folytatását nem találták meg, csak néhány szórvány lelet (cseréptöredékek, állatcsontok) került elő. Megállapítást nyert, hogy az Árpád-kori telep Fonyód-Bélatelepen a Balassi Bálint utcában időközben felépült DÉLVIÉP üdülő felé húzódott. 3. A növényleletek begyűjtése és feldolgozása Az archaeobotanikai leletek begyűjtése során, még a növényi leleteket tartalmazó réteg kiiszapolása előtt FÜZES Miklós in situ számos értékes megfigyelést tett: — A mocsári és kozmopolita, valamint adventiv gyomnövények magvai az ásatási szelvények különböző mélységeiben eltérő gyakorisággal fordultak elő. Nem így a gyümölcs maradványok, amelyek a már említett három tüzelőhely környékére koncentrálódtak. — Egyazon faj magja egy szelvényen belül eltérő mélységekben is előforult. így pl. a barack csonthéja a X. szelvény 1. és 2. ásó-