Korsókra varázsolt legendák. Németh János figurális díszítésű edényei (Zalaegerszeg)
Korsókra varázsolt legendák
színpompás virágok ékesítik, ahol az utak mellett áhítattal faragott keresztek hirdetik az itt lakók vallásos buzgóságát, ahol a köznapi nyelvben heggyé magasztosított halmok oldalán szorgos kezek művelik a szőlőt, s annak levét a földfalú pincék borzongató hűsébe állított hordókban érlelik. A hatalmas szőlőfürt egyszerre utal a bortermelésre, a vidék természeti gazdagságára és a feszülettel együtt az eukarisztiára, míg a kicsiny hajlék a zalai emberek tisztes szegénységét is jelzi. A mindezeket hordozó boroskancsó-forma őseiből éppen ilyen pincékben öntötték a gyöngyöző nedűt a harmatozó oldalú poharakba, hogy azután a munkában megfáradt szőlőművesek kiszáradt torkát simogassák vele. Egyik-másik edény ábrázolását régi fényképek vagy emléklapok ihlették. A Pro Patriabutykos így egy hajdani lovas katona elbocsátó emléklapja nyomán készült, egyik oldalán a lovon ülő vitéz, a másikon annak keretbe foglalt arcképe, alatta külön a lova jelenik meg. Szinte ugyanez a huszárfigura tűnik fel egy zöldmázas butélián is, a hátoldalán lévő, nagykalapú, kezében virágot szorongató, hosszúszoknyás hölgyet egy öreg fotográfiáról hívhatta meg a művész. A szelíd derű a legtöbb ábrázoláson jelen van, ám néha bővérű humorrá fokozódik, mint a Szőlőszüret-butélián, ahol az első oldal puttonyosával szemben egy szőlőt szemezgető, ágaskodó bakkecske tűnik fel, vagy a zsoltárok helyett ivásra buzdító rigmusokkal teleírt zsolozsmás könyvet szorongató szerzetesek figuráján (Szerzetes könyvvel-korsó). A szüreti jelenethez hasonló jellegű, a mindennapokra utaló zsánerkép tűnik fel a két Halász-korsón és az Aratás-korsón is. A második csoportot képező, könyv alakú butéliákat (az első ilyen a nyolcvanas évek végén készült) csupán jellegzetes formájuk különíti el. Őseik a pálinkás díszbutéliák voltak, melyeknek méretét a művész felnagyította, formáját könyv-szerűvé alakította - hisz a könyv is, a pálinka is okossá teszi az embert. Ábrázolásainak tematikája alapvetően nem különbözik ugyan a kerek edényeken lévőktől, egy fontos eltérés azonban nem kerülheti el figyelmünket. Míg azokon elvileg az edény teljes felülete szolgál az ábrázolás alapjául, lehetőséget nyújtva - bár ezzel Németh nem mindig él - az egységes és végtelen kompozíció kialakítására, emezeken a könyvforma elő-és hátlapja két álló, sík mezőt biztosít. Itt korlátozottabb a képmező, de nem kell figyelembe venni az edény görbületét és a motívumok nézeteinek ebből fakadó torzulásait (eddig ez ugyanúgy vonatkozik az első csoporthoz sorolt szögletes palackokra is). Éppen jellegüknél fogva e butéliák jóval kevesebb narratív elem megjelenítésére képesek, ezért ábrázolásuk statikusabb és szűkszavúbb, ugyanakkor áttekinthetőbb. Az egyes motívumokra viszont nagyobb hangsúly esik, így szerepük felértékelődhet. Az elmondottakból fakad, hogy ezek az edények nem feltétlenül egyediek, egy-egy oldaluk ábrázolása öntőmintával is készülhet, s olykor ezek a kis kompozíciók önálló domborműként is feltűnnek. A következő, igen kicsiny csoportot kerek, lapos, négy kis lábon álló, kétoldalt domborművekkel díszített kulacsok képezik. Mindössze kettő készült belőlük (2003-ban), de jellegzetes technikájuk miatt indokolt őket külön csoportba sorolni. Testük gyakorlatilag oldalán álló, alacsony henger, amit felül szűk nyak, alul lábak egészítenek ki. A fazekaskorongról lekerült forma tehát alsó részén olyan kiegészítést kapott, amelynek révén nem képez többé önálló forgástestet, bár teste és nyaka - egymásra merőleges tengely-iránnyal - önmagában ilyen jellegű. A forma és a díszítés logikai jellemzői a többi csoportnál - eltérő kontextusban - mind fellelhetők, így a két kulacsot azok variánsaként is értelmezhetjük. Két oldalukat Németh János jellegzetes motívumai: a borivó Háry János, szarvas, életfa díszítik. Németh János edényeinek negyedik csoportjához az 1970-es-1980-as évek fordulóján készült bográcsok tartoznak, részben jellegzetes, szürke színű, fémes felületű, szinte irizáló, részben pedig sötétbarna mázas bográcsok. Az ételüket szabad tűzön készítő, életük nagy részét ősi magyar szokás szerint a puszta ég alatt, állataik mellett töltő rideg pásztorok jellegzetes főzőedényeinek leszármazottai. Egy-egy bogrács egy pusztai nyári hajlékban szinte annyit jelenthetett, mint ma egy egész csillogó-villogó edénykészlet. Németh többi kerámiaedényétől eltérően ezeket fedő koronázza, amely alatt az étel jóval hamarabb megpuhul, az egykori „kalapnak" azonban ma már csak esztétikai funkciója van. A fedő gombját, illetve fogóját - két kivétellel - stilizált figurák alkotják: férfi, nő, kecske, kos, hal, macska, kutya. Ezek, hasonlóan Németh János többi plasztikájához, fazekaskorongon készült forgástestekből: kúpokból és csövekből kerültek összeállításra. 11