Kettő egy pár. Szerelem, udvarlás, esküvő a 20. században (Zalaegerszeg, 2007)

tenni. A szokások mögöttes tartalma azonban már ismeretlen, a különböző vidékek szokáselemei keverednek egymással és az újonnan keletkezettekkel (pl. konty és fátyol együttese). A kiállítás témák szerinti csoportosítva tárja a néző elé a három korszak tárgyi és dokumentumanyagát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy nemcsak az egyes korszakok jellemző tendenciáit mutatja meg, hanem szembesíti a látogatót az idő és a divatok múlékonyságával, az egyik legfontosabb átmeneti rítushoz tapadó, sokszor szép és felemelő, gyakran azonban hivalkodó és álságos vonásokkal is. Kettő egy pár Verebélyi Kincső megnyitója Mint minden kiállításnak, ennek is többféle olvasata lehetséges. Két nagy egység mindenki számára eleve adott. Az egyik maga a téma: két szerető szív egybekel, a másik az eseményre való emlékezés, amelyről a tárgyak beszélnek. Ez így természetesen közhelynek hat, ám éppen ez a kiállítás témája: a huszadik századi kisváros közgondolkodásának közhelyei a szerelemről, a szerelmi házasságról, magáról a házasságkötésről. Ezen belül minden tárgycsoport, sőt minden egyes tárgy figyelemre méltó, hiszen kapcsolatok konkrét történetén kívül más és más irányú tárgytörténetekre utalnak - ennélfogva más kontextusban is elhelyezhetők lennének. Nagy európai története van például az emlékkönyveknek, amely a 1617. században a külföldön járó diákok könyveivel kezdődik. Ezek a diákok, amerre csak jártak Európában, nevezetes találkozásaikat úgy örökítették meg, hogy a kiválasztott személlyel emléksorokat írattak, gyakran illusztrációkkal kísérve emlékkönyveikbe. A 19. században már inkább művelt kisasszonyok gyűjtögettek emlékverseket - emlékezzünk csak Petőfi Sándor ilyen költeményeire. A 20. század folyamán lassan gyermekműfajjá válik az emlékkönyvi beírás. Iskolás lányok gyűjtik barátnőik baráti hűségét bizonyító sorait, amelyeket rajzokkal díszítenek. A szerelmi kapcsolat betetőzése a házasságkötés, amelyet sok szálon folyó előkészítő, szervező munka alapoz meg. Ilyen például a vendéglátással egybekötött eljegyzés, a gondos, akár több évig folytatott munka eredménye, a kelengye. Hány és hány könnyfacsaró regény témája a szegény lány esete, aki nem tud férjhez menni, mert nincs miből kelengyét varratni. Ha a néprajzi szakirodalomban Fél Edit és Hofer Tamás munkája nyomán ismertté vált kalotaszentkirályi kelengyére gondolunk, máris adódik az összehasonlítás: a paraszti kelengye a család eljövendő életének minden lehetséges állomását magába foglaló életprogram megszövött és kihímzett megfelelője. Az itt látható kelengye4