„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Csertán Ferenc: 20. századi zalai történet

20. SZÁZADI ZALAI TÖRTÉNET 1949-ben Zalaegerszegen a gimnáziumba nem vettek fel. Magántanulóként az akkor még működó' Pápai Református Gimnáziumban szeretettel fogadtak. Büszke vagyok rá, hogy az első osztályt neves elődök nyomdokain kezdhettem meg. A következő évben Nagykanizsára vettek fel, ide vonattal jártam be. Nyomasztó volt a határ közeli város légköre. Rákosiék ekkor készültek „elvtársi segítséget" nyújtani Titónak.

8 Emlékszem egy olyan hadgyakorlatos napra, amikor a világháborús frontátvonulás napjaira emlékeztető katonai készültség volt. Reggel a vasútállomásra vezető úton - még Nemesapátiban, 50 km-re Kanizsától - kétszer tartóztattak fel „állj, ki vagy!" üvöltéssel. A fronton erre az lett volna a válasz: „magyar!", de ki ellen háborúztak itt? Végül megelégedtek a „diák" válasszal, és tovább mehettem. Kanizsán a város zsúfolásig volt harci járművekkel és katonákkal. Az iskolában a pártszellem ugyancsak gyenge lábakon állt, osztályonként két-három mozgalmi hangadóval. A nagyszünetekben azonban összeösszeterelték az iskolát „Szabad Nép" negyedórára, ami abból állt, hogy egy-egy uszító cikk felolvasása után ütemesen tapsolva „éljen a párt!" vagy „éljen Rákosi!"-t kellett kiabálni. A lelkesedés minimális volt, egyesek az „éljen" elé egy sejtelmesen hangzó „f" betűt skandáltak, mások a párt szót „apánk"-á torzítva ejtették. A kórus így kívülről lelkesnek tűnt. Kanizsai diákoskodásom nem tartott soká, mert a következő tanév elején rövid úton eltanácsoltak. Azt megvárták, hogy a 3. osztályba beiratkozzam, és a pótbeíratások határideje leteljen, így az ország egyetlen állami középiskolájába sem iratkozhattam be. Bizonyítványomat levélben küldték ki. Reklamáló Édesanyámnak Csernai László igazgató elmondta, hogy felsőbb utasításra cselekedett. Érvelése elfogadható, mert Ő akkor is ismert engem, amikor a második osztályba felvett. Édesanyám volt olyan bátor, hogy a kerületi tanügyi hatósághoz is elment, ahonnan sírva jött vissza, mert Takács János volt gimnáziumi tanár válogatott gorombaságokat vágott a fejéhez. „Takács elvtársat" nem zavarta a családját átszövő „kulák" rokonság. Ezidőtájt Rákosiék magasabb sebességre kapcsoltak. Családunk több tagja börtönbe került: Dr. Thassy Kristóf volt néppárti képviselő és Unger Ullmann Elek nagykanizsai vaskereskedő, nagybátyáim. 1951 októberében felvettek a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba. Legányi Norbert igazgató úr bátran kiállt az üldözöttek mellett. Az ott eltöltött két év életem egyik meghatározó élménye volt. A legborzalmasabb időket békés, nyugodt körülmények között tölthettem el. Szép hasonlatként emlegettük a ködös őszi/téli reggelek látványát, mikor csak a vár együttes emelkedett ki a ködből: olyan, mint sziget a vörös tengerben. A Kominform Jugoszláviát elítélő nyilatkozata után (1948) mesterségesen szított háborús hisztéria alakult ki az országban, a déli határ mentén folyamatos volt a katonai készenlét. 6l