Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884-1975) (Zalaegerszeg, 2004)

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975)

Kisfaludi Stróbl Zsigmond A háborús vereséget követően 1919 tavaszán részt vett a kérészéletű munkáshatalom művészeti életének szervezésében, amiért a későbbiekben támadások is érték. 1919-ben megkapta a Lipótvárosi Kaszinó díját. Intenzíven dolgozott, 1918-1919-ben készült többek között az íjász, az Őszirózsás Kat. w. katona, a Vénusz születése, az 1920-as évek elején számos aktszobor és Kat. 15. portré, valamint a budapesti Szabadság téren felállított négy irredenta szobor egyike, az Észak? az első hősi emlékmű, a kapuvári, amit hamarosan км. 59több másik követett (Rákoskeresztúr 1924, Sopron 1924, Füzesabony 1926, Nyíregyháza 1928. stb.). 1922-ben Signum Laudis kitüntetést kapott, továbbá az Erzsébetvárosi Kaszinó díját, s 1917 és 1921 után újabb retrospektív tárlatot rendezett az Ernst Múzeumban, ezúttal Iványi Grünwald Bélával közösen. Néhány évvel később, 1925-ben elnyerte a Műcsarnok óriási közönségsikert eredményező aktkiállításának egyik szobrászati díját. A háborús vérveszteség és a trianoni területvesztés okozta sokkból csak lassan tért magához az összezsugorodott ország. A művészeti élet fejlődése megtört, konzervatívabb irányba fordult. A megalakuló új művészcsoportok közül a leghangsúlyosabb és legnagyobb befolyással bíró az 1920-ban létrejött Szinyei Társaság volt, amely elsősorban a nagybányai hagyományokat hangsúlyozta, bár közel sem volt egységes. Kisfaludi Stróbl az alapító tagok között szerepelt, együtt Iványi Grünwalddal és több más társával a kecskeméti művésztelepről. A nemzeti tradíciókat és a természetelvűséget preferáló Társaság gondosan megválogatta tagjait, így hamarosan a művészeti élet elit társasága lett, amely a Képzőművészeti Főiskola irányvonalának kijelölésével (Lyka Károly és Réti István révén), valamint a különböző díjak és támogatások odaítélésével meghatározó szerepet játszott, és a hivatalos kultúrpolitika is elfogadta partnerének. Az amúgy is rendkívül produktív és magas színvonalon dolgozó Kisfaludi Stroblt 1924-ben Lyka a Képzőművészeti Főiskola fizetés nélküli, ideiglenes tanárává hívta meg (kinevezett tanárrá 1930-ban vált, fizetést csak 1933-tól kapott), s ottani tevékenységét 1925-ben kormányfőtanácsosi címmel, majd 1931-ben Corvin koszorúval ismerték el. A Főiskolán töltött három és fél évtized alatt (1960-ig) művészképzésünk egyik legmarkánsabb alakjaként generációk egész sorának szemléletét formálta nyitottá a klasszikus szépségek iránt. E szoborra is utalt Székely András a következő szavakkal: „Történelmietlen szemlélet volna az irredenta művészet művelőiben csak a jobboldali vagy éppen fasiszta nevelés szellemi segédcsapatát látnunk; maguk az alkotók ugyanis művüket éppúgy a nemzeti szellem megnyilvánulásának vélték, mint a történelmi festészet képviselői a 19. század második felében." Magyar Művészet 1919-1945. A magyarországi művészet története 7. Főszerk. Aradi Nóra, szerk. Kontha Sándor. Bp. 1985; 202. p. 7