Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884-1975) (Zalaegerszeg, 2004)

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975)

Kisfaludi Stróbl Zsigmond A hazai sikereket immár egymás után követték a külföldiek is. 1927-ben a varsói magyar kiállításon „mention honorable" oklevelet, Philadelphiában

5 aranyérmet kapott, Pittsburg-ben a város aranykulcsával jutalmazták, 1929-ben pedig, a barcelonai nemzetközi kiállításon szintén aranyéremmel, együtt a neves francia szobrászszal, Émile-Antoine Bourdelle-lel. 1930-ban Monzában Diploma di Partecipazione-díjat ítéltek neki. 1926-ban egy ameKat. 15. rikai mágnás megvásárolta az íjászt és a Vénusz születését, 1927-ben pedig Kat. 18. William Randolph Hearst, az amerikai újságtröszt elnöke a Reggelt. Ma a kaliforniai Santa Barbarába került íjász egy-egy további példánya látható a budapesti Műjégpálya előtt, a szentpétervári Ermitázsban, a stockholmi Nemzeti Múzeumban, Djakartában, az indonéziai kormányzói palota előtt, valamint Zalaegerszegen, a sportcsarnok mellett. A Hearst által megrendelt szobrot alkotója személyesen vitte Amerikába, majd a hazafelé vezető utat megszakította Angliában, hogy Budapest városa megbízásából megmintázza lord Rothermere-t, a magyar revízió ügye iránt mélyen elkötelezett angol arisztokratát és sajtófejedelmet. A művész önéletrajza szerint ekkor kezdődött életének 1939-ig tartó második szakasza, amelynekjelentős részét a szigetországban töltötte. A lordról buszt és egész alakos plasztika is készült, mindkettő nagy sikert aratott. 1931-ben Rothermere közreműködésével ismét Angliába utazott, s Londonban önálló műtermet rendezett be, amelyet egészen 1939-ig fenntartott. Érkezését követően Ian Hamilton tábornokról készített portrét, majd egy évvel később a brit drámaírás óriásáról, az akkor már 76 éves George Bemard Shaw-ról. Utóbbiról írta a szobrászt barátságába fogadó író az egyszerű, s ugyanakkor nagyszerű elismerést: „A szobor jobb, mint az eredeti". Shaw révén ismerkedett meg a londoni közélet számos befolyásos képviselőjével, később a királyi család tagjaival is, akikről ragyogó portrékat készített. Earl of Athlone, György kenti herceg, Erzsébet hercegnő, Lady Astor, Austin Chamberlain, Arthur Henderson, Sir Oswald Mosley... Utóbb már nem a szobrász kereste modelljeit, hanem azok adták egymásnak a kilincset műtermében. Az 1935-ben rendezett londoni kiállításának katalógusához Shaw írt megtisztelő, utóbb világszerte idézett előszót. A Daily Telegraph „Egy nagy szobrász sikere Londonban" címmel tudósított a tárlatról, azt a legjobb londoni szobrászati kiállításnak minősítve. Kisfaludi Stróbl megítélésére és a modern múvészekPhiladelphiában már korábban is szerepeltek alkotásai. A számos szobrász között őt is rendszeresen foglalkoztató, Ligeti Miklós Művészeti Kerámiaműhelye (vagy Angyalföldi Műhely) néven ismert csoportosulásnak 1922-ben, 1925-ben és 1926-ban is volt kiállítása a városban. Ld. Magyar művészet 1919-1945; 90. p. 8