Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884-1975) (Zalaegerszeg, 2004)

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975)

Kisfaludi Stróbl Zsigmond hez való viszonyára jellemző az alábbi kis párbeszédes történet: Paul Konody magyar származású amerikai műkritikus a brit fővárosban szobrot rendelt a művésznél magáról, illetve feleségéről. A művész meglepve kérdezte tőle: - De Mr. Konody, hiszen ön csak a legmodernebbekről ír, miért nem megy például Dobsonhoz? (Frank Dobson absztrakt angol szobrász - K. L.) - Hát igen, azokról írok, de az ön munkáit szeretem. Bár kevesebbet tartózkodott itthon, az elismerések itt sem maradtak el, s ez különösen így volt az angliai sikerek hallatán. 1929-ben a művész kis állami aranyérmet kapott munkássága elismeréseként, 1930-ban, a Műcsarnokban rendezett Szent Imre-kiállításon a Madonnával elnyerte az Ipolyi Kat. 25. Arnold díjat, majd a következő évben kapta a Corvin koszorút. Közben a göteborgi Svéd Nemzeti Múzeum megvásárolta a Fésülködő nőt (1928-ban), aminek jelentős hazai visszhangja volt. Az 1937-es párizsi világkiállításra a magyar szervezők az Ad Astrát is kiküldték, amiért a szobrász Diplome Kat. 23. d'Honneur-t kapott. A következő évben elnyerte a Madách-emlékműre kiírt pályázatot - ezzel kapcsolatosan szélsőjobb oldali sajtótámadások is érték állítólagos szabadkőműves múltja és korábbi baloldali kapcsolatai miatt - (az elkészült öntőminta a világháborúban elpusztult), 1940-ben a Képzőművészeti Szövetség társelnökévé választották, 1941-ben pedig újabb magas állami kitüntetést kapott, a Magyar Érdemrend Középkeresztjét. 1942-ben megbízást kapott a repülőgépével az orosz fronton lelőtt kormányzó-helyettes, Horthy István emlékművének megmintázására, a monumentum két alakja el is készült, azonban a munkát a háború miatt már nem fejezhette be. Budapest ostromát, majd a háború befejeződését követően új korszak vette kezdetét történelmünkben, és Kisfaludi Stróbl művészetében is. Bár közismert a történet, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnöke, Vorosilov marsall a Városligetben álló íjászt meglátván hogyan keresletié meg a művészt, hozatta rendbe műtermét s küldetett neki élelmiszert, valamint fűtőanyagot, nyilvánvaló, hogy az új hatalom művészetének szervezői a könnyen megnyerhető - mert dolgozni akaró - emblematikus mesterben a művészeti élet folyamatosságának jelképét is látták. Ezért kapta ő a megbízást a monumentális budapesti Felszabadulási emlékmű elkészítésére, ш. w majd több más szoborra is. A főváros jelképévé vált Szabadság-szobor felavatását követően újra és újra felütötte fejét a pletyka, hogy a művész a tervezett Horthy István-emlékmű főalakját adaptálta a Gellért-hegyre. Ezt Kisfaludi Stróbl szóban és írásban is cáfolta, s a zalaegerszegi emlékkiállításon látható Horthy-géniusznak valóban nincsen köze a Szabadság-szobor- Kat. 31. 9