Kisfaludy Strobl Zsigmond (1884-1975) (Zalaegerszeg, 2004)

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975)

Kisfaludi Stróbl Zsigmond hoz. Tekintélye, hírneve és szakmai színvonala elhallgattatta rosszakaróit és irigyeit. A Szabad Nép riportere (Ö. I.) 1949-ben hosszabb, sokatmondó interjút készített a szobrásszal, amelyben kényes témákat is felvetett. Megemlíti például, hogy Kisfaludi Stróbl mégiscsak évtizedeken keresztül választott szobrásza volt a honi és a nyugati felső tízezernek. - Egy szobrász - szólt a művész diplomatikus válasza - nem maga választja a modellt, mert csak azon dolgozhatik, amit megrendelnek. Minden szobor temérdek pénzbe kerül. Ezt követően Kisfaludi Stróbl a riportban azon kesereg, hogy az egyszerű emberek folyamatosan megnyilvánuló szeretete ellenére „a szakmája kivetette magából": - Nem a Párt vezette ezt a szakmát, ami örvendetes lett volna, hanem egy klikk uralkodott, ami hiba, sőt bűn - mondta. A nyilatkozat és a bevezetőben említett vádak egybe csengenek, azonban tévúton járnánk, ha egy egész életpálya megítélésében ennek túlzott jelentőséget tulajdonítanánk. A két kis párbeszédet együttesen kell figyelembe venni. A szovjet megszállást követően a szobrász stílusa alapvetően nem változott, csak a tematikája. A reprezentatív klasszicizálás éppen úgy megfelelt az új kultúrpolitikusoknak, mint a korábbiaknak, de az új szobrok már egy másik Magyarország megteremtéséről szóltak. A középpontban az egyszerű, Kat.33. dolgozó emberek álltak (És mégis megindult a munka, 1946, Kőfejtők, Kat. 172., 38. 1949, Agronómus, 1950 k, Ózdi hengerész 1952. stb.). A portrék modelljei többnyire az új hatalom képviselői. A szobrász Vorosilov marsallal kötött isKat. 130-137. merete a röpke másfél esztendő alatt elkészült monumentális Felszabadulási emlékmű révén elmélyült, több utazást is tett a Szovjetunióba, ahol kitüntető figyelemmel fogadták, és közvetlen kapcsolatba kerülhetett a szovjet művészeti élet számos kiválóságával. 1955-ben M. G. Manyizerrel, a neves szobrásszal nemes verseny keretében egymást mintázták meg: egy óra alatt, élő televíziós nyilvánosság előtt kellett a másik portréját kölcsönösen elkészíteni, teljes sikerrel. Számos szovjet városban, Moszkvában, Leningrádban (Szentpétervár), majd Kijevben, Ogyesszában, Harkovban, Lvovban, utóbb Tallinban és Rigában mutatták be gyűjteményes kiállítását (i955-1

957)> amelyet Moszkvában az első napon tízezren tekintettek meg. 1958-ban a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának tiszteletbeli tagjává választották. és 178-181. Itthon elkészítette Kossuth Lajos szobrát a Parlament előtti térre (1952), Kl

'és 182-183 П- Rákóczi Ferenc és ugyancsak Kossuth szobrát a Millenniumi emlékműre (1953-1955), s több más emlékművet. Közülük kiemelkedik a nagyszerű 10