Kostyál László: „Hirdette utcákon tereken” Németh János művei köztereken és középületekben (Zalaegerszeg, 2004)
„Hirdette utcákon tereken”...
nézet keveredik rajta. A profilból látott, lábával kapáló paripa feje szembe fordul, ugyanígy a hátán ülő huszár felsőteste és arca is. Ennek révén egyszerre érezzük Verocchio impozáns velencei Colleoni-szobra és a vásári mézeskalács huszárok ihletett utódjának, s e kettősség nyilvánvaló célja is volt a mesternek. A figura naiv kedvessége, a mente, a kard, a címer díszeinek kidolgozottsága, s a mindnyájunkban feltoluló gyerekkori emlékek feledtetik velünk a megfogalmazás irrealitását. Nem az a lényeg, hogy a huszár jobb keze a térbeliség logikájának ellentmondva a ló nyaka elé, az álla alá került, hanem az, hogy teljes egészében látszik. Nem is az a lényeg, hogy a lovas részben oldalról, részben szemből került megmintázásra (mintha az ókori egyiptomi sírfestmények jellegzetes, ú.n. jellemző felületek törvényéi követné), hanem az, hogy az olyannyira közkedvelt huszáros báb, vagy annak sütőformája megjelenik előttünk. A koronaőrző elsősorban nem snájdig és marcona katonaember, hanem bravúrosan megformázott, kedves, mindazonáltal valóban élőnek ható mesefigura, akit, részben a hangsúlyos megyecímer révén is, mindennapi közönsége különösen a magáénak érez. A magyar államalapítás ezredéves fordulóját ünneplő millenniumi esztendő kulturális-művészeti konjunktúrájának terméke a százhalombattai díszkút (2001), melynek domborműve a csodaszarvas-mondát ábrázolja. A feladat az átlagosnál jóval összetettebb volt, ugyanis a keramikus-szobrász és építész munkatársa (Szerdahelyi Károly) együttesének illeszkednie kellett a Makovecz Imre jellegzetesen organikus stílusjegyeivel készült, ősi magyar szimbolikát hordozó katolikus templomhoz. A szélességéhez képest alacsony, nyomott arányú relief egy kerek víztükör - díszkút - szélére került, oly módon, hogy (a túlsó oldalról nézve) a templom tornya éppen föléje magasodik. A kék (a medence alja festett) tükör így megkettőzi a látványt, ami az esti díszkivilágosítás alkalmával különösen impozáns látványt nyújt. A csodaszarvas-monda és az ősmagyar jelképrendszer közös tőről fakad, a dombormű és az épület jellegénél fogva is harmonizál egymással, harmadik elemként pedig az égboltot allegorizáló (és a víz jellegénél fogva leképező) kerek víztükör járul együttesükhöz. A gondolatvilág nem az ősi hitvilág pogányságára, hanem a magyarság identitására koncentrál, hisz mindent a torony tetejét uraló kereszt koronáz. A dombormű középpontjában maga a csodaszarvas áll, lehajtott fejjel éppen kortyol a hűsítő, kétoldalt hullámokat vető vízből. Fölötte a holdsarlóra váltó napkorong ragyog, agancsának ágai között egy-egy csillag tündököl. Búvóhelyét az erdő fái veszik körül, közöttük a földön fekve alszik a legendabéli testvérpár, Hunor és Magor, nyiluk s tegzük mellettük hever. A másik oldalon, szélfútta fa oltalma alatt legel a két paripa, a fán kismadár csivitel. Az utóbbi fának és az alvó alakoknak távoli ősei talán a pécsi székesegyház altemplomi lejáratát szegélyező, hasonlóan ízes elbeszélő elemeket hordozó (csak éppen a 12. századból származó) domborművek hasonló jellegű motívumai, bár lehet, hogy csupán az alkotói mentalitás képez hidat a két együttes között. Maga az ivó szarvas faágak módjára elágazó agancsával az egész kozmoszt hordozza, s így jelképi értelme az életfával rokonítja, amit a víz-motívum is erősít. Utóbbiról a kezdetekre, az élet vízére, az ős-forrásra asszociálunk, enyhet adó nedve ezúttal a világmindenséget hordozó élet-szimbólum szarvast táplálja. A két testvér e forrás mellett lelt magának nyugvóhelyet, s ez az egész százhalombattai együttes egyik legfőbb gondolati tartalma. A relief-szalag két végén a genius Zod-nak tett gesztusként tűnnek fel a település nevében is megjelenített halomsírok, illetve a hajdani római kikötőre utaló gálya. Egy zalaegerszegi irodaházat díszít a 2002-ben készült Zalai allegória című dombormű. Két évtizeddel követi a sorozat első darabját, a Keresztury-ház falképét, s e két évtized alatt a szerkezet világosabb lett, a formák finomodtak, a kompozíció viszonylagos zsúfoltsága 11
