A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: Deák Ferenc és a passzív ellenállás

DEÁK AGNES képét rajzolta fel, egyértelműen a legjobb magyar politikusnak minősítve őt. S bár nem állította nyíltan szembe Kossuthtal, de jól érzékelhető oppozíciót sejttetett írása.

21 Még nyíltabban fogalmazott Tóth Lőrinc saját vállalkozásában, az Ujabb kori Ismeretek Tárában 1851-ben: „Deák Ferencz, a' kedvező sors által jentartatva a haza jövendője számára, kikerült minden személyes veszedelmet, mibe sokan önhibájuk nélkül is bele sodortattak, és senki sem kételkedik, hogy a' legbölcsebb magyar, a' hü hazafi, a' tántorithatlan becsületes ember, minden viszonyok közt sokat fog még használni fajának, hazájának, mely lynek fájdalmaiban lelke nagyságához aránylag osztozik. "

21 Az az értelmiségi kör, amely a későbbiekben Deák legközelebbi híveinek táborát alkotta, tulajdonképpen részben tudatosan maga választotta Deákot a vezéri szerepre az 1850-es évek elejétől. Deák időközben - Jozefa testvére örököseivel folytatott birtokmegoszlási ügye lezárulta után - eladta birtokát gróf Széchenyi Istvánnénak 55 ezer pengő forintért, s a továbbiakban megélhetését évi 600 arany évjáradékára alapozva Pestre költözött 1854 novemberében.

23 A gazdálkodás korábban is nehezére esett, nem volt lelkes gazda. Már 1852-ben megkísérelte eladni a kehidai birtokot, ám akkor még sikertelenül.

24 Mindezek mellett szerepet játszhatott döntésében - politikai motívumként - egyfajta tudatos szerepvállalás, hiszen Pesten, az ország központjában a személyes példamutatás ereje is jobban hathatott.

25 A Pestre költözés azonban nem jelentett szakítást Zala megyével, hiszen nyaranta hosszú időt töltött továbbra is Klára nővérééknél Pusztaszentlászlón, s a szoros barátság sógorával, Oszterhueber Tarányi Józseffel nővére 1859-ben bekövetkezett halála után sem szakadt meg. Nővére végrendelete szerint családi hagyatéka férjének halála után Deák Ferencre szállt, de férje 1864-ben lemondott haszonélvezeti jogáról Deák javára, majd visszavásárolta tőle a birtokot. Csak ezzel szakadt meg Deák minden formális kapcsolata a megyével.

26 A Pestre költözéssel azonban távol került ettől a két embertől, akik minden bizonnyal a legközelebb álltak hozzá. Sógorának így ír 1854-ben Klára betegeskedése kapcsán: „Az Istenre kérem, vigyázzon magára s óvakodjék a meghűléstől; ne felejtse, hogy az ő élete néked s nékem oly igen szükséges. Hiszen én annyira egyedül állok a világon, hogy kívületek épen senkim sincsen, kihez a tiszta rokonérzetnek és legbensőbb szeretetnek kötelékei kapcsolnának..."

27 A társasági ember Deák valójában 21 Tóth Lőrinc: Deák Ferencz. In: Magyar szónokok és statusférfiak (politikai jellemrajzok). Kiadja Csengery Antal. Pest, 1851. 27-46. "T." szignóval: Deák Ferencz. In: Ujabb kori Ismeretek Tára. Tudományok és politikai 's társas élet Encyclopaediája. 2. köt. Pest, 1850. 336. 23 A birtok eladásával kapcsolatos iratokat lásd: MOL R 221. cs. 2. tétel 24 Ferenczi 1904. 225-228., Molnár András: Deák Ferenc mint „mezei gazda". Levéltári Szemle, 1992.1. sz. 38-39. 25 Takács Péter: Deák Ferenc politikai pályája 1849-1865. Bp., 1991.41-44.; Király Béla: Deák Ferenc. Bp., 1993.134-135. 26 Deák Klára végrendeletét közli: „A tekintetes megye..." 39.; Molnár 1992. 39. 27 Deák levele Oszterhueber Tarányi Józsefhez, Pest, 1854. november 26. Közli: Újabb levelek Deák Ferencztől. Pesti Napló, 1876. március 25. 71. sz. 40