A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Kiss Gábor: Deák Ferenc tisztelete Zala megyében

\ Kiss GÁBOR egyre kevésbé érezte jól magát a táborokra szakadó közéletben, különösen Széchenyi és Kossuth vitája érintette fájdalmasan, mert ebben az időben inkább Kossuthtal értett egyet, és féltette az ellenzék egységét. Csakhogy a gyorsan radikalizálódó politikai életben az ő konszenzusra törekvő magatartása nem lehetett sikeres, és ez fokozatosan eltávolította az első vonalbeli politizálástól. Ennek bizonyítékát látta az 1843-as zalai követválasztási eseményekben, melyek hatására megtagadta országgyűlési szereplésének még a lehetőségét is. A követválasztás történetét a szakirodalom már igen alaposan feldolgozta; napjainkra Deák Kossuth Lajoshoz írt, 1843. április 4-én kelt levelének korábbi kiadásokban kihagyott sora is ismertté vált: ebben utal Bezerédy veszprémi kanonoknak a konzervatív kisnemesek fellazításában játszott szerepére.

19 A tét nagy volt: a háziadó elvállalása rést ütött volna a nemesi adómentesség bástyáján. A közel 1600 köznemes döntő többsége azonban elutasította az indítványt, sőt, ami addig példátlan volt, a megye legtiszteltebb politikusának kehidai házára is rátámadtak, gyújtogattak, gyilkoltak. Deák ezek hatására megtagadta a követség elvállalását, így gyakorlatilag Zala megye részvétele nélkül kezdődött meg az országgyűlés. A liberálisok azonban nem nyugodtak bele a vereségbe; fő korteseik, Csány László és Horváth János megígértették Deákkal, hogy ha megváltoztatják a megyegyűlés álláspontját, akkor mégis elvállalja a követséget. Ezek után példa nélküli kampányba kezdtek; egyes források szerint 30 ezer forintot, egy kisebb birtok árát költötték a választók „meggyőzésére". A korteshadjárat keretében rendezték meg május 23-án a ságodi erdőben, Hegyi Énok táblabíró birtokán azt a május ünnepet, amely talán a zalai Deák-kultusz egyik csúcspontjának is tekinthető. A Honderű című folyóirat részletesen beszámolt az eseményről: ebből tudjuk, hogy micsoda apparátust mozgattak meg Deák Ferenc tiszteletére. Volt négylovas hintós bevonulás, tarackdurrogás, cigányzenekar és cseh muzsikusok, ételektől roskadozó asztalok, dísztorták a magyar történelem nagy alakjaival és Deákot éltető feliratokkal, áldomás és tűzijáték. A „nagy polgár" azonban egyre kedvetlenebbül szemlélte ezt a lényétől idegen felhajtást, a folyton felszikrázó indulatokat, és az augusztus végére tervezett újabb megyegyűlés előtt néhány nappal megírta végleges visszalépési szándékát Kerkápoly István alispánnak. Mintha megérezte volna a végkifejletet: a gyűlésre minden addiginál több nemes érkezett, el is fogadták a háziadót, ám a hazatérő nemesek között óriási verekedés robbant ki, féltucatnyi halott és számos sebesült maradt a csatatéren. Ennek hatására Deák szeptember 2-án, a vármegyeházán az összegyűltek előtt élő szóban is közölte döntését, ami óriási vihart kavart, Csány László megtagadta a barátságukat, mások árulónak, Isten ellen vétkezőnek nevezték; ő azonban eltávozott az ülésteremből és hazament Kehidára. Eltökélten visszavonta 18 Ferenczi i. m. 308. p. 19 „A Tekintetes Megye..." 26. p. Id. még Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson.In: Levéltári Szemle. 37.1987. 2. 47-59. p. 20 „A Tekintetes Megye..." 27-31. p. 84