A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: Deák Ferenc és a passzív ellenállás

DFÁK AGNES munkatársai, mindenekelőtt a fiatalkori jóbarát, Vörösmarty Mihály sorsa miatt. Úgy érezte, nem maradhat meg a passzív aggódás mellett, hanem meg kell tennie mindent, amit csak lehet, a fenyegetettek védelmezése érdekében. Már 1849 októberében igazoló iratot küldött Tóth Lőrinc részére, aki 1848-ban miniszteri hivatalában miniszteri titkárként dolgozott mellette.

3

1852-ben pedig a birodalmi tanácsos Szőgyény Lászlónál járt közben a zalai kormánybiztosi tevékenysége miatt hatévi fogságra és javainak elvesztésére ítélt Csertán Sándor érdekében.

4 Deák az évtized első felében kehidai birtokán élte a vidéki köznemesség életformáját, gazdálkodott, vendégeket fogadott, szivarozott, anekdotázott, ami emberi habitusától és korábbi életvitelétől amúgy sem állt távol. Ebben a tekintetben - legalábbis a módosabb megyei nemesség számára - követhető életviteli mintát jeleníthetett meg. Szociológiai beágyazottsága a Zala megyei nemesi társadalomba minden bizonnyal megkönnyíthette, hogy egyértelmű vezéralakká nőjön a korábban is nagy tekintéllyel rendelkező Deák a nemesi elit körében. Valójában igen keveset tudunk Deáknak erről az időszakáról, hiszen Deák élete végén megsemmisítette magánleveleit, mondván, ne kompromittáljanak azok senkit,

5 s a levéltitok megsértését mindennapi gyakorlatként űző rendőri rendszer miatt ebben a korban egyébként is igyekeztek az írásbeli lejegyzés formáit kerülni, így azután igen kevés forrás áll csak rendelkezésünkre. Deák igen sűrűn betegeskedett, az évtized második felében nyaranta rendszeresen Marienbadba járt fürdőre. Otthon magányos óráiban fafaragással foglalkozott, ezt zalai tartózkodása alatt később is szívesen tette, mondván, a gondolatok szabad szárnyalásának jót tesz a test „gépszerű foglalkozása".

6 Azonban mintha a magánéletében is lenne egy rövid epizód, amelyről igen keveset tudunk: a szomszédos Csányban élő, megözvegyült Inkey Szidóniával fennmaradt német nyelvű levélváltásának tanúbizonysága szerint mintha újra felbukkant volna a remény a magánéleti boldogságra: néhány naponként találkoztak, Deák regényeket kölcsönzött tőle 1850. február végétől. Az első levelek „Nagysága", illetve „liebe verehre gnädige Frau" megszólítását hamar felváltotta a „liebe Sidonie". S aztán 1851 januárja után megszakadt a levelezés, Inkey Szidónia pedig 1851. január 23-án házasságot kötött a Deák által szintén jól ismert és kedvelt Báthor Gézával. Csapó Vilmos visszaemlékezése szerint Csányiné vonakodott „korlátokba szorítani a nagy férfiú sorsát", s ez is jelentős szerepet játszott később abban, hogy Deák 3 Deák levele Láng Károlynak, Kehida, 1849. október 27. Petőfi Irodalmi Múzeum, Kézirattár, V. 1298. 4 Deák levele Szőgyény Lászlóhoz, Kehida, 1852. november 6. Zala Megyei Levéltár. Egyedi vegyes iratok gyűjteménye 5685. sz. Közli: „A tekintetes megye közönségének alázatos szolgája..." Dokumentumok Deák Ferenc életéből. Szerk. Kiss Gábor-Molnár András. Zalaegerszeg, 1988. 37. 5 Széli Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Bp., é. n. 136-137. 6 Faragókedvére vonatkozóan lásd: Csapó Vilmos: Deák Ferencről. Tolnavármegye, 13. évf. 1903. okt. 11. 41. sz. Köszönöm Molnár Andrásnak, hogy erre a cikkre felhívta a figyelmemet. 34