A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Zakar Péter: Zala megye vértanúja: Gasparich Kilit

ZAKAR PÉTER Erre az időszakra esik a fiatal szerzetes üstökösszerű feltűnése a magyar közéletben. Gasparich írt egy cáfolatot Ján Kollár álnéven megjelent, magyarosítást támadó röpiratára, a „Sollen wir Magyaren werden"-re. Ezáltal a fiatal türjei káplán neve egy csapásra ismertté vált a magyar közélet meghatározó alakjai körében, s válaszáról elismerően nyilatkozott többek között Széchenyi István gróf és Döbrentei Gábor is. Utóbbihoz intézett 1834 februárjában, Pozsonyban kelt levelében nemcsak arra adott választ, első levelét miért küldte el névtelenül, hanem további szándékairól is tájékoztatást adott. Mint írta, első levelében nem fedte fel nevét, hiszen "...nyílt szívem ugyan súgá, hogy jelentsem ki; de amit megtennem mint magyarért élő - haló horvátnak kelle azt az ami vagyok [t.i. szerzetes Z.P.] kegyetlen tenni tiltá...". Munkáját a magyar tudós társaság elé akarta bocsátani, amint megvallotta, írásával „...minden magyar szívet bíztatni, kecsegtetni...bátorítani" akart.

2 Országos hírnevének is szerepe lehetett abban, hogy 1835-ben a pesti rendházba helyezték át. Itt tűnt fel beszédeivel, amelyek szerzetes társai, Albach Szaniszló és Gegő Nicefor prédikációival együtt a korabeli Pest meghatározó társadalmi eseményeivé váltak. Gasparich Kilit az 1838. márciusi árvíz során rendkívül bátran viselkedett, megakadályozta, hogy pánik törjön ki a templomban, s eközben rendíthetetlenül vigasztalta a lakosságot, a veszély elmúltával pedig egyik prédikációját, „...melyet az elfelejthetlen kárt, nyomort, ínséget és szomorúságot okozott 1838-diki árvíz elmúltával a kesergő pestiekhez sz. György hó [április Z.P.] 1-én" mondott, meg is jelentette a károsultak megsegítése céljából. 1838-ban ennek ellenére politikai okokból áthelyezték a szentantali [Pozsony megye] kolostorba.

3 A helytartótanács mindhárom népszerű ferences szónok (Albach, Gegő, Gasparich) tevékenységét rossz szemmel nézte, ezért kezdeményezte áthelyezésüket. Gasparich ellenében azt hozták fel, hogy inkább hirdeti a nacionalizmust, mint a megfeszített Krisztust, a városban világi ruhában járkál, a magyar színházat viszont szerzetesi ruhában látogatja, végezetül pedig az előírt imákat és elmélkedéseket elhanyagolja. Tekintettel arra, hogy Gasparich már korábban is kritikusan viszonyult rendjéhez, valószínű, hogy a helytartótanács a valóságnak megfelelő tényállás alapján kezdeményezte elmozdítását.

4 2 Gasparich Kletus - Döbrentei Gábor. Pozsony, 1834. február [a nap kivágva]. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár M. írod. Levelezés. 55.k. lOO.sz. Az idézeteket itt és a továbbiakban a jelenlegi helyesírási és központozási szabályok figyelembevételével idézzük. P. Kovács 1948.151. 3

Haller 1933.17. Eötvös Károly: A nazarénusok. Bp. 1904. (a továbbiakban: Eötvös 1904.) 139-145. Nóvák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharczban. Bővített kiadás. Zalaegerszeg, 1906. (a továbbiakban: Nóvák 1906.) 328-331. Szinnyei József: Magyat írók élete és munkái. Ill.k. Bp. 1894. (a továbbiakban Szinnyei 1894.) 1036. 4 P. Kovács 1948.151. Gasparich már 1834-ben úgy fogalmazott, hogy: „Vannak Magyar Édenbe oly társaságok, melyek még most is a magányi élet együgyű kötelékeivel szoríttatnak össze, és ezek szerzetes társaságoknak hívatnak...". Lásd a 2. sz. jegyzetben megadott Döbrentei Gáborhoz intézett levelét. 8